Csernobil és Irapuato

Könyvbemutató plakátja

  - a magyar futball utolsó sikerkorszakának szomorú krónikája

Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról. [Budapest], 2020.

Írta: Szekrényes Miklós, Verseghy Ferenc Könyvtár

A szolnoki könyvbemutató plakátja

Adott egy eseménysor. A magyar labdarúgó válogatott váratlan felemelkedése, majd hirtelen bukása a ’80-as évek közepén. A negyven évnél idősebb futballszurkolók élénken emlékezhetnek erre a csapatra, de a fiatalabbak is sokat hallhattak, olvashattak róluk. Az emelkedés okairól kevésbé, de – ahogy az a bulvárosított témákkal lenni szokott – a bukás körülményeiről, annak lehetséges magyarázatairól annál inkább. Vadabbnál vadabb verziók keringenek a szovjet válogatottól elszenvedett 0:6 kapcsán tésztáról, vérdoppingról, túledzettségről, rossz formaidőzítésről. Ki ne hallotta volna például azt a mondatot, ha Európában rendezik a ’86-os világbajnokságot, tuti érmesek vagyunk. A konteógyártást az is nagyban elősegítette, hogy az érintettek – a szövetségi kapitány és a játékosai – ritkán szólaltak meg Irapuato kapcsán, s ezeknek a megszólalásoknak a nagy része kimerült az összeesküvés elméletek cáfolatában vagy finom erősítésében. A laikus közvéleményben viszont a hallgatás, a tanácstalanság vagy a tétova szakmai elemzések egyet jelentettek azzal, hogy elhallgatnak előlük valamit, s mára közkeletű vélekedéssé vált, hogy az irapuatói katasztrófa titka örökre rejtve marad.

Nem kis feladatot vállalt magára Benedek Szabolcs, amikor megírta a Mezey csapat történetét, hiszen vállalkozása eleve nagy elvárásokat húz magára. Például azt, hogy derüljön ki végre az „igazság”.

Nagy erénye a könyvnek, hogy a téma által rejtett csapdákat nemcsak elkerüli, de néhány említésen túl nem is hajlandó tudomást venni róluk. Van viszont egy előfeltevése, s hozzá egy módszere, amihez következetesen ragaszkodik. Az előfeltevés talán úgy foglalható össze röviden: egy esemény bekövetkezte sosem vezethető vissza egyetlen okra, hanem számtalan tényező összjátékának eredménye. A módszer pedig – s ez Benedek Szabolcs írói munkásságát ismerve egyáltalán nem meglepő – az, hogy hősei életét úgy ábrázolja, hogy azokat történelmi kontextusba helyezi.

Magyar Labdarúgó Válogatott 1986-ban

Egyfajta történelmi tényregényként is olvasható gazdag és izgalmas könyv a Ballada egy csapatról. Mert bár nagy apparátust mozgat – olvashatunk a magyar és egyetemes futball és az egymást váltó játékrendszerek történetéről és alakulásáról, de képet kapunk a labdarúgásnak mint a leginkább identitásképző erővel bíró sportágnak a szerepéről is más-más történelmi korszakokban és rendszerekben, de nyomon követhetjük a világ- és a magyar politika változásait ugyanúgy, mint egy adott korszak átlagemberének életét; meccsleírások, politikai események, a ’80-as
évek magyar futballját meghatározó történések éppúgy szerepelnek a könyvben, mint apró életképek, melyekre olykor a csernobili katasztrófa borít fenyegető árnyékot, máskor a hétzenés kvarcóra hangja, a Beatles, a Dolly Roll vagy Yoko Ono szolgáltatja a soundtrackjüket –, mégis minden ismerős szál úgy komponálódik össze, hogy az olykor késleltetésnek tűnő kitérők egyrészt szinte egyenrangúvá válnak a történet fősodrával, másrészt az olvasó azon kapja magát, hogy reménykedni kezd, mint gyerekkorában, mikor ikszedszer olvasta újra a Winnettout. Mert hiába tudja, mi következik, titkon él benne a remény, hogy a sors vagy az írói szándék igazságot szolgáltat, s Winnettou legalább egyszer nem hal meg mégsem.
.
Winettou persze meghal, a magyar válogatott újra elbukik. Majd Mezey második kapitánysága idején is. De harmincöt év után végre íródott egy könyv, ami nem a bukást tekinti magyarázhatatlannak. Ha úgy tetszik, tisztelgés ez a könyv minden olyan erőfeszítés előtt, amely kísérletet tesz arra, hogy a körülmények ellenében sikerre vigyen egy közösség által fontosnak tartott vállalkozást.

A magyar futballszurkoló pedig – akit hibernált állapotából e sorok írójából is felébresztett Benedek Szabolcs könyve – már azért is hálás lenne, ha Esterházy Márton tévedne, mikor arról beszél, nem valószínű, hogy ő még látni fogja a magyar válogatott következő, világbajnokságon lőtt gólját.

A recenzió másodközlés. Megjelent a Pannon Tükör 2020. évi 9. számában 

Címke: , , ,

Emlékkötet Szabó László nyolcvanadik születésnapja tiszteletére

Szabó László

Szabó László: Tanulmányok a magyarrá lett jászokról. Szolnok - Debrecen, 2019.

Dr. Szabó László (1938-2012) még 2009-ben kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy a Jászságról, a jászokról és a rokon népeikről, a jász kirajzásokról végzett kutatásait egy gyűjteményes kötetben foglalja össze. Sajnos, azonban, ez a vállalkozás akkor nem valósulhatott meg.

A borítón Pólya Iván ismeretlen című festménye a jászesőről. Fotó: Simon Ferenc 

Felesége, Gulyás Éva (1946-2019) és munkatársai felkarolták Szabó László félbemaradt tanulmánykötetét. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelent meg a vaskos, közel 500 oldalas kötet Gecse Annabella szerkesztésében. A könyvet Szabó László életének két fontos műhelye, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke közösen adta ki.

A megye tudományos életének meghatározó alakjaként, vidéki muzeológusként sok területen kellett egyszerre helytállnia, emellett egyetemi tanárként a tudósképzésében is résztvett, de mégis az 1960-as években megkezdett kutatásai a jászok életének feltárására egy tudatos és átgondolt terv szerint haladt.

 

Címke: , , , , ,

Igent mondani

Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim
Agacsi-Rippl, Budapest, 1996
142 oldal · ISBN: 9636503524

Írta Szekrényes Miklós - Verseghy Ferenc Könyvtár

Húsz esztendős voltam, amikor először találkoztam Iluh István egyik versével. Dinnyés József frissen megjelent lemezét hallgattuk a barátommal, és elképedtünk a Sorozat című Iluh vers tömör, ám annál bátrabb sorain.

Iluh István
Sorozat
Krisztus markába szöget vertél
Dózsa húsából ebédeltél
Hitler taktusra meneteltél
Nemet mondani sose mertél
Krisztus markába szöget vertél
Dózsa húsából ebédeltél
Hitler taktusra meneteltél
Nemet mondani ma se merné
l

Bizonyos értelemben időtlen, így időtálló versnek éreztük a Sorozatot, amelynek megírásához, közléséhez nem kis bátorságra volt szükség, s ami rendszerektől függetlenül újra és újra aktuális.
Aztán eltelt harminc év, s egy baráti vita kellett ahhoz, hogy végre annyira kíváncsi legyek Iluh Istvánra, hogy elolvassam Boglyába gyűjtött napjaim című önéletrajzi könyvét.
A kötet a II. világháborútól a ’60-as évek második feléig követi nyomon hőse sorsát, így körülbelül egy negyedszázadot fog át. Nem is akármilyen negyedszázadot: a gyerekkor mindjárt egy világháborúval indul, aztán az újjáépítés, majd az ’50-es évek keservei, az ’56-os forradalom, az azt követő megtorlás, végül pedig az éppen konszolidálódó Kádár korszak gulyáskommunizmusa adja az események hátterét.
Több okból is különös és zseniális Iluh István önéletírása. Egyrészt ugyan súlyos történelmi időszakokat elevenít fel, de ő megmarad a saját életesemények leírásánál, nem helyezi direkt módon történelmi kontextusba a történéseket, legfeljebb finom utalásokkal él. Amit ábrázol, az a nincstelenek, a puszta életben maradásért gyerekkoruktól keményen dolgozó emberek (parasztok, munkások) hétköznapjai és ünnepei. Ugyanaz a módszer, mint a Sorozat című versnél. Ezeknek az embereknek a sorsa időtlen. A szegénység – legyenek bármilyenek is a politikai viszonyok – valószínűleg minden korszakban hasonló tapasztalatokhoz juttatja az embereket, hasonló törvényszerűségek jellemzik. A legfőbb érték az élet, az életben maradás. Az életben maradás törvénye pedig felülír minden más, emberek által hozott törvényt. Ezt mutatja be érzékletesen Iluh István nagy tehetséggel, néhol móriczi realizmussal megírt könyve.
A könyv másik erénye, hogy nem naplószerű, viszonylag rövid terjedelmű, mégis totalitást sugároz. Olvasás közben olyan érzés fog el, mint amikor a Tiszában úszunk, és tudjuk, hogy képtelenség átlátni egy ekkora folyót, mégis érezzük, milyen hatalmas vízben kalimpálunk.

 

Iluh István dedikálás közben - Néplap felvétele

Hol feltorlódik benne az idő, hol szökken egy nagyot. De mindezt úgy teszi, hogy az olvasó ezt könnyedén tudomásul veszi, természetesnek fogadja el. Amit kihagy, az valószínűleg nem fontos, hiszen ami benne van, az végig izgalmas.
A nyelvhasználata tökéletesen illik a témához, a helyszínekhez és a korhoz, a mai olvasó mégsem érzi, hogy birkóznia kéne ezzel a nyelvvel, hiszen az olyan plasztikus, hogy a jelentés akkor is adja magát, ha sosem hallottuk még az adott szót vagy kifejezést (néhol szómagyarázatok is segítenek ebben).
A történet nagy része Törökszentmiklóson és környékén játszódik, de a könyv utolsó negyedében már Szolnokon járunk. Megjelenik a kórház, a papírgyár, az Alcsisziget, ahol az ifjú házasok felépítik saját kis házukat, sőt az Alcsisziget ’60-as évekbeli állapotairól szinte szociografikusan pontos leírást is kapunk.

 

Iluh István könyvének bemutatóján - Néplap felvétele

A Wikipédia szerint Iluh István első verseit 1957-ben közölte a Szolnok Megyei Néplap, s onnantól kezdve folyamatosan publikált. Erről viszont a könyv mélyen hallgat. Várnánk, hogy részleteket tudunk meg költői eszméléséről, esetleg arról, milyen hatások terelték őt ebbe az irányba, de egyetlen szót nem találunk a könyvben, ami irodalmi pályakezdésével lenne kapcsolatban.
Cserébe viszont kapunk egy laza szerkezetű, mégis sűrű prózát egy olyan írótól, aki tudott nemet mondani, ha az emberség úgy kívánta, de akinek önéletrajzi könyvét a minden körülmények közötti életigenlés hatja át.
Úgy emlékezünk legméltóbban Iluh Istvánra, ha olvassuk őt, a mindenkori szegénység egyik utolsó autentikus ábrázolóját.

A kötet elérhető elektronikusan is a Verseghy Könyvtár Gyűjteményében.

Címke: , ,

Kenderes

Bogdán Péter polgármester ünnepi beszéde a 2020. június 4-én felállított emlékmű avatása alkalmából:

"100 éve rettegnek ettől a nemzeti öntudattól, ettől a szoros magyarság köteléktől azok, akik Trianon után mohón és kárörvendő módon, gátlások nélkül vették el tőlünk, ami szerintük megillette és megilleti őket. Nem véletlen, hogy törvények sokaságával, olykor rendőri, katonai fellépéssel igyekeznek kiirtani az elszakadt területek magyarságából a magyar nemzeti büszkeséget, a magyar összetartozás tudatot.
Legyünk büszkék arra, hogy 100 év után is kitart magyar a magyar mellett!

Bogdán Péter

Adja Isten, hogy soha ne ismétlődhessen meg az a szégyenteljes kísérlet, mely a határainkon kívül rekedt és hazánkban élő magyarok egymásnak feszülését hivatott előidézni akkor, amikor a 2004-ben hatalmat gyakorló szociálliberális kormány szégyentelenül megtett mindent annak érdekében, hogy a kettős állampolgárság elutasítására buzdítsa hazánk lakóit.
2004. december 5. második Trianonként vonult be történelmünkbe, ahol a magyarság lelkének megcsonkításán fáradoztak.
Ahogyan Trianon után, úgy most sem sikerült a kísérlet.

2010 áprilisában a magyarság döntő többsége a szétszakított magyarság nemzeti összetartozását felvállaló kormány mellett tett hitet, az Alkotmányban is rögzített hitvallással pedig erőt adott számunkra is ahhoz, hogy büszkén vállaljuk nemzeti identitásunkat határon innen és túl, békésen, de határozottan, lélekben és hagyományokban egyesítsük újra a szétszakított országot és annak magyarságát.
Isten óvja a magyarságot, rokonainkat és barátainkat határon innen és túl!

Tíz évvel ezelőtt, 2010-ben az Országgyűlés úgy döntött, hogy nemzeti történelmünk legsötétebb napja ne csak lesújtson, hanem erőt is adjon, egymáshoz is emeljen minket. 2010 óta Trianon évfordulója a magyarság részekre szakításának gyásznapjából nemzeti összetartozásunk emléknapjává emelkedett.
100 éve a harangokat félreverték. Értünk szóltak, a mi megmaradásunkért. Azt üzenték, hogy a brutális békediktátum ellenére élni akarunk, hogy magyarként akarunk élni, és dolgozni fogunk, hogy megteremtsük nemzeti összetartozásunk jogi, kulturális és gazdasági feltételeit. Ami igazságtalan volt valaha, az is marad az idők végezetéig. Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. Az eltelt idő semmit nem változtatott azon a tényen, hogy ami 100 éve történt nem tárgyalás volt, hanem diktátum, büntetés, amit a háború elvesztéséért mértek ki ránk. A döntés mögött a győzteseknek semmiféle erkölcsi fölénye nem volt, csak erőfölénye.
Olyan emberek millióit büntetették meg, akik mentek, mert a hazájuk szólította őket. Nem tehettek róla, hogy egy olyan háborúban kellett harcolniuk, amelynek nem volt jó és nem volt igazságos oldala.

Ami 100 éve történt, arról már ítéletet mondott a történelem. A győztesek felsőbbrendű, egész nemzeteket büntető döntései nem a szabadság, nem a béke, hanem újabb ellenségeskedések, diktatúrák és a későbbi háborúk magvait vetették el Európában. Egymás után értek minket a nemzeti szocializmus, majd a kommunizmus ökölcsapásai, amelyeket a békediktátumok készítettek elő. A II. világháború után pedig egész Közép-Európát, annak minden népét odadobták a Szovjetuniónak és a kommunista világrendnek.
100 évvel Trianon után mi, magyarok bátran kihúzhatjuk magunkat. Megmaradtunk. Azt tettük, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk. Itt vagyunk Európa közepén – a szétszakítottság, a háborúk és a diktatúrák ellenére is.
Tisztelt Emlékezők!
Június 4-e van. Ez egy gyásznap. 100 éve az. Egészen egyszerűen nem lehet más. Ugyanakkor az, hogy ezen a napon a magyar zászlókra fekete szalagot kötünk, nem jelenti azt, hogy nem gondolhatunk a jövőre. Arra, hogy mi, ma élő magyarok hogyan képzeljük orvosolni az évszázados igazságtalanság okozta sebeket.
Illyés Gyula szavait használva: „Magyar az, akinek fáj Trianon”. Van benne igazság, mégis veszélyesnek tartom ez alapján szelektálni, hogy ki a magyar. Azért, mert sokan nem tehetnek róla, hogy nem tudják, mi az a Trianon. Márpedig, ha nem tudják, nem is fájhat nekik.
A kommunista diktatúra közel ötven éve alatt még csak kiejteni sem volt szabad ezt a szót. Generációk nőttek fel annak az információnak a hiányában, hogy államhatárokon kívül mintegy ötmillió magyar ember él, gondolkodik, beszél, álmodik ugyanazon a nyelven.
A rendszerváltoztatás sem hozott sok jót. Más eszközökkel, kommunizmus helyett liberális talajon állva, de megint nem volt fontos, hogy a magyar emberek tisztába jöhessenek saját történelmükkel, abból adódó egyéni és kollektív teendőikkel.
Meggyőződésem, hogy sokkal több magyar ember van, mint akinek ma fáj Trianon. Nekik kell megmutatni, ha kell személyesen, egy kirándulás keretében, hogy van magyar élet a trianoni határokon túl is.

Június 4-e van. Gyásznap. Emlékezzünk Trianonra, az elszakított magyar testvéreinkre, de egyúttal emlékeztessük is magunkat arra, hogy évfordulókon, ünnepnapokon vagy gyásznapokon semmit nem tudunk megoldani. Azok arra valók, hogy tudatosítsuk magunkban, mi a teendőnk az év másik 364 napján: nem felejteni, de jövőbe is tekinteni; nem keseregni, hanem dolgozni és az igazunkért hittel kiállni.

Immár városunknak is van Trianoni Emlékműve, a 20 mázsás terméskő az Eger melletti Felnémetről származik, erre lett felerősítve a szétszakított Magyarországot ábrázoló tábla.

Kenderes - Városi Könyvtár felvétele 

Megköszönöm az emlékmű felállításában a segítő közreműködését a kunhegyesi Szabó Zoltán és a fegyverneki Szatlóczki Attila cégvezetőknek.

Önöknek pedig azt, hogy jelenlétükkel hitet tettek magyarságtudatuk mellett és együtt méltóképpen emlékeztünk a 100 évvel ezelőtti eseményekre.

Vesszen Trianon! Igazságot Magyarországnak!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket."

Címke: , , , ,

Jászivány

Jásziványon a trianoni egyezmény centenáriuma alkalmából avattak emlékhelyet. A koronavírus miatt nem valósult meg az erdélyi testvértelepüléssel, Kőrispatakkal közösen szervezett 100. éves ünnepség.

 

Könyvtár, Információs és Közösségi Hely - Jászivány

2020. június 4-én  délután szólalt meg az emlékműhöz tartozó lélekharang, amely így emlékeztetett a szomorú évfordulóra.

Címke: , ,

Tiszaföldvár

2020. május 31-én avatták fel a trianoni emlékművet Tiszaföldváron a békediktátum 100. évfordulója tiszteletére. 

A plébániai alsókert bejáratánál felállított emlékhely a hívők felajánlásából valósulhatott meg. Pünkösdvasárnap a hazánkért felajánlott imádság keretében szentelte fel Laczkó Ferenc pápai prelátus atya.

Címke: , , ,

Szurmay Ernő-díj

Szurmay Ernő-díj

Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991-ben a pedagógusok iránt érzett tiszteletének és megbecsülésének jeléül évente kiadható díjat alapított azok részére, akik a közoktatás és felsőoktatás helyi eredményei, értékei gyarapításában kiemelkedő pedagógiai teljesítményt nyújtanak. Első alkalommal 1992 decemberében került átadásra.

Szolnok Város Pedagógiai Díja, amely 2017 óta viseli Szurmay Ernő (1923-2016) nevét.

A díj olyan pedagógusoknak és pedagógus közösségeknek adományozható, akik, vagy amelyek Szolnok város gyermekei, ifjúsága érdekében kimagasló munkát végeznek, illetve végeztek.

A díjat egy évben legfeljebb hét személynek, vagy közösségnek lehet odaítélni. Megosztott díj kiadására egy szakmai közösségen belül van lehetőség.

A díj plakettből és az odaítélést tanúsító oklevélből és pénzjutalomból áll. A díj a tárgyévet követő Magyar Kultúra Napi városi ünnepségen kerül átadásra.

2020

Bartha László, Verseghy Ferenc Gimnázium nyugalmazott tanára

Dr. Kovácsné Okler Edit, a Liget Úti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Iskola igazgatója

Földváriné Jeneses Katalin, a Pedagógusok Szakszervezetének JNSZ Megyei elnöke, a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola tanítója

Orbánné Szabó Judit, a Szolnok Városi Óvodák Hold úti Tagintézményének vezetője
Szűcs Sándor, a Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

Török Antalné, a Konstantin Általános Iskola nyugdíjas pedagógusa,

Váradi Éva, a Kassai úti Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója

2019

Andrási László Gyuláné,  Verseghy Gimnázium nyugalmazott nyelvtanára,

Ferenczné Teleky Éva, Szolnok Városi Óvodák vezetője,

Kalmárné Török Eszter, Szolnoki Kodály Zoltán Általános Iskola tanára,

Pankotai Tímea, Széchenyi Körúti Sportiskolai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára

Szabó Anita, a Varga Katalin Gimnázium igazgatóhelyettese,

Szappanos Józsefné, Szent-Györgyi Albert Általános Iskola igazgatója,

Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tantestülete

2018

Hoffer Károly, Szandaszőlősi Szandaszőlősi Általános Iskola

2017

Juhászné Antal Gabriella

Káliné dr. Kovács llona, a Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

2016

Kiss László, Varga Katalin Gimnázium tanára

Patay István, Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

2015

Forgácsné Holló Jolán, Széchenyi Körúti Általános Iskola

Füzes Edit, Fiumei Úti Általános Iskola tanára, az alsós matematika munkaközösség vezetője

Hicsó György, Szolnoki Műszaki Szakközép-és Szakiskola vezetője

Kormosné Dózsa Erzsébet, Verseghy Ferenc Gimnázium testnevelés-angol nyelv Kovácsné Deme Mariann, Manóvár óvoda szakmai munkaközösségi vezetője, a mozgáskotta módszer kidolgozója

Pesti Istvánné, Szandaszőlősi Általános Iskola biológia-technika szakos tanára

Szűcs Rózsa, Széchenyi István Gimnázium igazgató-helyettese

Füzes Edit a Fiumei Úti Általános Iskola tanára

Pesti Istvánné , Szandaszőlősi Általános Iskola tanára

2014

Berényi Andrásné, Dr. Hegedűs T. András Szakiskola, Középiskola, Általános Iskola és Kollégiumban tanára


Boldogasszony Tanító Nővérei: Gärtner Julianna, Babály Aranka, és Hajdú Dalma, Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Borosné Szlávik Mária, Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

Kovácsné Berta Margit, Szent-Györgyi Albert Általános Iskola tanára

Kővágó Györgyné, Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Építészeti, Faipari Tagintézményének vezetője

Molnárné Büttner Mária, Varga Katalin Gimnázium tanára

Tánczos Mihályné, Szolnok Városi Óvodák Munkácsy úti Tagintézmény óvodapedagógusa

2013

Aszódiné Erdélyi Szilvia, Szolnok Városi Óvodák Szapáry úti tagóvodája

Baráth Márta, Verseghy Ferenc Gimnázium történelem munkaközösségének vezetője

Kaszab Zoltánné, Városi Kollégium nevelőtanára

Molnár László, Varga Katalin Gimnázium igazgatója

Molnárné Moravszki Mária, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára

Szekeres János, Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola (korábban Vízügyi Szakközépiskola) tanára, Stadler Vasúti Járműgyártó Kft. vezetője

Dr. Túróczi Imre, Szolnoki Főiskola rektora

2012

Czeglédi Karolina, Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatóhelyettese

Eszenyiné Drab Márta, Szolnok Városi Óvodák Egységes Pedagógiai Szakszolgálat és Pedagógiai-szakmai Szolgáltató Intézmény Zengő Óvoda tagintézményének óvodapedagógusa

Gulyás Károly, Belvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese

Hadobásné Vermes Zsuzsanna, Bartók Béla Alapfokú Művészetoktatási Intézmény zongora tanszakának vezető tanára

Kelemen Sándorné, Fiumei Úti Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára

Palotay Zsuzsanna, Széchenyi Körúti Általános Iskola igazgatóhelyettese

Ungureán Mária, Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Pálfy-Vízügyi Tagintézményének (korábbi Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola) kémiatanára

2011

Báthori Attiláné,  matek-fizika szakos tanár

Gálné Fancsali Ildikó, Széchenyi István Gimnázium

Gulyásné Sinka Mária, Mátyás Király Úti Általános Iskola

Ócsai Péterné, II. sz. Óvodai Igazgatóság intézményvezetője

Péli Ildikó

Szügyiné Böröcz Irén, Varga Katalin Gimnázium tanára, karvezető

2010

Pogányné Balázs Zsuzsanna, Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

Rátkainé Hegedűs Ilona, Szandaszőlősi Általános Iskola tanítója

Szávai István, Széchenyi Körúti Általános Iskola igazgatóhelyettese

Szerdahelyi Gáborné, Kassai úti Általános Iskola igazgatóhelyettese

Telekné Karakas Szilvia, Zagyva-parti óvoda vezetője

2009

Bujdosó Istvánné, Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskola, Középiskola, Általános Iskola és Kollégium tanára

Dr. Csoórné Kiss Ibolya, Belvárosi Általános Iskola igazgatója

Kalmárné Szász Julianna

Muhari Éva, Varga Katalin Gimnázium tanára

Nagy Tiborné

Raskóné Déri Erzsébet, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekvédő Intézet és Gyermekotthon szakmai igazgatóhelyettese

Tarjányi Györgyné, Mátyás Király Általános Iskola tanára

2008

Brahmi Ilona, Városi Kollégium intézményvezetője

Csizmárné Vígh Lenke, Szandaszőlősi Általános Iskola

Jász Mária

Koronczainé Győrfi Mária, Széchenyi István Gimnázium tanára

Túróczi Istvánné Dr. Veszteg Rozália, Szolnoki Főiskola

2007

2006

Bodor Mária, Verseghy Ferenc Gimnázium tanára

Deák László, Széchenyi István Gimnázium igazgatója

Jusztin László, Városi Kollégium igazgatója

Lakatos Lajos, Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola oktatásvezetője

Sárvári Zoltánné, IV. Számú Óvodai Igazgatóság óvodapedagógusa 

2005

Lédemé Fazekas Anna, Belvárosi Általános Iskola tanára

Somogyiné Tálas Anikó, IV. Számú Óvodai Igazgatóság igazgatóhelyettese

Szügyi Dezső, Széchenyi Körúti Általános iskola igazgatója

Dr. Tóth Andrásné, Ruhaipari Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója

Tóth László, Eötvös József Általános Iskola igazgatóhelyettese.

2004

Dalmadiné Nagy Ilona, Varga Katalin Gimnázium

Nagy Györgyné, Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola

Polónyi Jánosné, Liget Úti Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola

Dr. Ratkai Lajosné, Verseghy Ferenc Gimnázium

Törőcsik Erzsébet, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

2003

Kovács Libór, Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközépiskola nyugalmazott iskolaigazgatója

Nagy Imréné, Egészségügyi és Szociális Szakközép- és Szakiskola igazgatója

Rózsavári László, Városi Kollégium vezetőhelyettese

Szép Ferencné, a Varga Katalin Gimnázium tanára

Tombor Józsefné, az I. számú Óvodai Igazgatóság tagóvoda-vezetője 

2002

Gúth Ferenc, Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola tagintézmény-vezetője

Kővári Lászlóné, Széchenyi Gimnázium és Általános Iskola nyugalmazott tanára

Dr. Mezei Jánosné, Széchenyi Gimnázium és Általános Iskola igazgatóhelyettese

Papp Alice (1919-2008), Verseghy Ferenc Gimnázium nyugalmazott tanára

Szautner Jánosné nyugalmazott tanár

2001

Bakos Gáborné nyugalmazott címzetes igazgató

Deák Péter, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekotthon nevelőtanára

Fábián Péterné nyugalmazott tanár

Hegyiné Mladoniczki Éva, Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatóhelyettese

Pintér János, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója

Tótáné Tóth Éva, IV. számú Óvodai Igazgatóság intézményvezetője

2000

Biber Pál nyugalmazott testnevelő tanár

Decsi Margit nyugalmazott biológia-kémia szakos tanár

Hajdú Ferenc nyugalmazott matematika-kémia szakos tanár 

Kulcsár Balázs, Mátyás Király Általános Iskola igazgatója

Rigóné Polgár Agnes igazgatóhelyettes, testnevelés-orosz szakos tanár 
Vály Györgyné tanítónő, vezető pedagógus

Varga Béla nyugalmazott igazgató, Szolnoki Kodály Kórus egyik alapító tagja

1999

1998

Dr. Berki Ferencné, a szolnoki polgármesteri hivatal osztályvezetője

Csilléi Béla, Roma Esély Alapítványi Szakiskola igazgatójja

Conrad Dolderer, Nord Reáliskola igazgatója (Reutlingen)

Freytag Beláné, 1. Számú Óvodai Intézmény vezetője

Szabó Róza, Varga Katalin Gimnázium tanára

Szokolyi Lajos, Gépipari Szakközépiskola tanára, kórusvezető, előadó

Tóth László, Ruhaipari és Informatikai Szakközépiskola igazgatója

1997

Bartha Lászlóné, Varga Katalin Gimnázium tanára

Csordás Gábor, Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola tanára

Hegedűs János, Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola igazgatója

Kakóné Kovács Katalin, Nyitnikék Óvoda intézményvezetőhelyettese

Dr. Peténé Balázs Erzsébet, Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola igazgatója

Szabó Béla, Ruhaipari és Informatikai Szakközép- és Szakképző Iskola tanára

Tóth Béla nyugalmazott pedagógus

1996

Csontos Sándorné, ll. Számú Óvodai Intézmény vezetője 
Hajdú Ágnes, Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskola igazgatója
Horváth Ildikó,  9. Számú Óvodai Intézmény vezetője 
Kállai Mária a Szandaszőlősi Általános Iskola igazgatója
Kocsis István a Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola tanára
Pafféri Elemérné, a Varga Katalin Gimnázium tanára
Dr. Pataki Mihály a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója

1995

Dr. Bartáné Góhér Edit, a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára
Dr. Borosné dr. Kalicz Éva, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- és Szakképző Iskola igazgatója
Béres Jenő (1941-2015), Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatója
Kiss Mária, a Fiumei Úti Általános Iskola igazgatóhelyettese 
Nagypál Miklósné, 8. sz. Óvodai Intézmény vezetője
Dr. Pókász Endre, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola tanára
Szathmáry Judit, a Bartók Béla Zeneiskola zenepedagógusa

1994

Baricz Péter, Ifjúsági Iroda vezetője

Dr. Dienes Erzsébet (1934-2018), Vásárhelyi Közgazdasági Gimnázium és Szakközépiskola tanára

Juhászné Zsákai Katalin magyar-ének szakos tanár, karnagy

Dr. Kardos Györgyné, Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola igazgatója

Dr. Lambert Istvánné, Jósika úti óvoda vezetője

Mozsonyi Albert (1932-2019) táncpedagógus

Nagy György,  Szolnok Városi Sportiskola szakmai igazgatóhelyettese

1993

Tálas Lászlóné, Városi Nevelési Tanácsadó vezetőhelyettese

Kun Istvánné, Liget Úti Általános Iskola igazgatóhelyettese

Rada Sándorné, Konstantin Általános Iskola tanára

Román Béla, Fiumei Úti Általános Iskola igazgatója

Kovács Liborné, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola igazgatója

Dr. Páldi János (1923-2001), Varga Katalin Gimnázium nyugalmazott igazgatója

Urbanovszky István, Környezetgazdálkodási és Építőipari Műszaki Szakközépiskola igazgatóhelyettese

1992

Dr. Bagi Károlyné, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola szolnoki tagozatának volt igazgatója

Barabásné Németh Lívia, Liget úti iskola gyógypedagógusa

Kissné Benedek Eszter, Abonyi úti Iskola igazgatója

Rontó László, Gépipari szakközépiskola igazgatója

Széchenyi Lászlóné, Mátyás Király Általános Iskola tanára

Címke: ,

Kétpó

A Trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulóján avatták fel Kétpón a Trianoni emlékművet. Az emlékművön lévő bronz turulmadár és az oszlop tövében látható megcsonkított történelmi Magyarország kompozíció Varga Gábor szobrászművész alkotása. A kb. 4 méter magas műkő hengeres oszlop az önkormányzat munkatársai készítették el. Az emlékművet Boldog István országgyűlési képviselő és családja készíttette el.

Kétpó

László Anikó felvétele - Arany János ÁMK, Kétpó

Címke: , ,

Cserkeszőlő

Cserkeszőlőn 2010-ben a Trianoni Békeszerződés 90. évfordulója alkalmából állítottak fel emlékművet. Az emlékhelyet 2012-ben felújítottak, újragondoltak. A keresztet Manzinger József készítette, majd Józsa Antal saját ötlete alapján egy kőtalapzatra helyezte azt.

PS ÁMK Könyvtár és Közművelődés gyűjteményéből

Címke: , , , ,

Emlékező Magyarok, Jászok,Vendégek!

„(...) És vajon itt, most, ezen a gyászos napon, mikor megemlékezünk Trianonról, tiszta a lelkiismeretünk? Mert sokszor el tudjuk átkozni azokat, akik ezt az igazságtalan határvonalakat kijelölték, elfoglalták, ottani magyarokat elüldözték, megfosztották jogaiktól, és elfeledkezünk arról, hogy minden ügyben, minden harcban, minden szerencsétlenségben kettőn áll a vásár. Nem azt kell nézni mindig, hogy milyen igazságtalanságok érnek minket! Vajon miért értek minket ilyen igazságtalanságok? Nem népszerű dolog rámutatni arra, hogy mi is vétkesek voltunk akkor! Hogy hogyan? Nyolcvan„ négy évvel később megismétlődött Trianon: tőlünk kérdezték meg, hogy szentesítjük-e a Trianont? És szentesítettük! Mert nem menttink el, még annyira sem méltattuk a magyarságunkat, hogy elmenjünk a szavazóhelyiségbe, vagy megint leadjuk a voksunkat, hogy igenis, összetartozunk. De nem ezért volt Trianon, hiszen ez utána volt. De, de látszik, hogy nem tanultunk belőle. Miért volt akkor a Trianon? A történelem úgy is tud hazudni, hogy nem beszél dolgokról! Néha a hallgatás nagyobb hazugság, mintha kimondanánk félig valamennyit az igazSágból. Nincs arra idő most mind elsorolni azt, amiért Trianon ránk jött. De egy-kettőt hadd mondjak el, nem azért, hogy elbúsuljunk rajť, mert ha tudjuk, hogy miért történt, akkor talán tudunk javítani rajta. Ha tudjuk a betegségek okát, akkor tudjuk talán már a gyógyításnak a mikéntjét is. Hisz az első szót már kimondtuk: az önzés az egyik oka ennek, ami łnegismétlődött, ugye, négy évvel ezelőtt. De nincs benne a történelemkönyvben ugye az, hogy amikor Mátyás halála után az ország megint lejtőre került, akkor keresztes-hadjáratot hirdettek a török ellen, és lelkesen az Alföld népe odaállt, s ment. Aztán megijedtek az urak, hogy ebből forradalom is lehet, s azok, akik kitúzték a zászót, Bakócz és a többiek, Dózsa keresztesei ellen fordultak. És az egyik leverésben jeleskedő jogtudós, Werbőczi, utána megírta a hármas-könyvet, amire minden. jogász föleskädött, szinte a mai napig, amibe kimondja azt, hogy a honfoglaló magyarok utódai a magyar nemesek. A nép, az az itt talált, meghódított, idegen nyelvú, különböző rabszolgaságokra vetett ellenségeknek az utódai. Nem javították ki ezt a szinte Alkotmánynak tĹínő törvénykönyvben, ebbe a Tripartitumban ezt a bekezdést, de még a tizenkilencedik században is hivatkoztak rá. És tudják, hány rész, hányad része, hány százaléka volt ennek a nemzetnek a nemes? Négy százaléka! Kilencvenhat százalékát törvényileg kizárták a nemzetből. A jogtudós Werbőczil És erre esküdtek fel később az urak! Ez volt az első árulás! Még a tizenkilencedik században is ismételték. Nem csoda, hogy úgy emlegették a magyarokat, hogy urak. Tr.ianonban egy francia fölállt a tárgyaláson, és azt mondta: nem kell a magyaroknak országot hagyni. Nincs magyar nemzet, csak magyar urak vannak. A nép, az nem magyar, az elnyomott tót, oláh, horvát, szerb és így tovább... Vajon kire hivatkozott? Ki itt a bűnös? Ki árulta el a nemzetet? Negyvennyolcról Kossuth maga írta: nem az orosz fegyverek győzték le a szabadságharcot, hanem a széthúzás! Majdnem ugyanazt mondhatnánk a tatárdúlásra, a Mohácsi ütközetre: nem volt szükségszerú, hogy elveszítstik! Történészek kimutatták, hogy ott állt Mohácsnál a magyar sereg, de sokkal nagyobb sereg gyülekezett lent. De megvárták, hogy az a főúri Pált, az nehogy ottan túlságos erőre jusson. Majd később... És elveszett Magyarország. Az a Magyarország, amiről azt írják az olaszok Mátyás udvarában, hogy milyen csodálatos: Mátyás udvarában hős-éneket énekelnek az ebédnél a lantosok ugyanazon a nyelven, amilyen nyelven a király is beszél az udvari emberekkel. Ez akkor már ritkaság volt, akkor még a magyar nyelv egységes volt, urak és parasztok, jobbágyok és nemesek ugyanazt a nyelvet beszélték. Szó szerint és átvitt értelemben is.


Andréné Pataki Éva felvétele - Jászszentandrási Községi Könyvtár

Az 1767-es törvény törvényesítette azt, hogy a földesurak elvehették a népnek, a jobbágyoknak, a parasztoknak a közös erdőit, legelőit. És megszületik a hárommillió koldus országa, megszületik a nagybirtok, mert azokat fölszántják, kiirtják az erdőket, lecsapolják a vizeket, s az mind nagybirtok lesz. Európa legtorzabb birtokszerkezete. Sehol Európában nincs nagyobb arányban nagybirtok, mint Magyarországon. .. ) És Trianon után minden körülötttink lévő ország végrehajtotta a földreformot, és rögtön kivándoroljanak, semmisítsék meg ezt az ún. arányosítási törvényt! Ez olyan volt — mint most a privatizáció, amiből a gazdagok a legnagyobbat markolhattak (...) Az erdélyi románok, és a bukaresti román érteh:niség bankot alapít, az Albina Bankot, amely minden, minden románnak, aki magyar földet, házat, telket vásá* rol, kamatrnentes kölcsönt ad. Melyik volt a nemzet? Ez nem nemzet! Akinek ennyi érzéke nincs az uralkodó, a hatalmon lévő és az alatta lévő nép közös érdekét képviselni nem tudja, az nem nemzet! S azért kell nekiink országzászló újra, hogy fölnézzünk, hogy nemzetté kell lennünk! Mert ha nincs arányosítási törvény, és nincs kisemmizése a magyar népnek, akkor nem lehet rá hivatkozni sem Párizsban, és nem lehet kikergemi a székelyt a házából. A korabeli tudósítások szólnak: magyar bank elárverezi a székely feje fölött a Hejlik Ádler, a nagy bécsi pszichológus írja, hogy az az ember, aki kicsi korában, gyermekkorában nem tanul meg szépet és jót alkotni, az egész életében a másokon való hatalomban, erőszakban keresi a kielégülést. (...) Rajtunk áll, hogy megtanítjuk-e neki? Vagy pedig ő is majd egy elkövetkezendö december 5-én „Mit érdekel az?” otthon marad. Tanuljunk, azért ünnepeltink, emlékezünk, hogy tanuljunk! És nem öklöt kell rázni azok felé, akik összetartottak, akik többre becsülték az életet, akik közösségibbek voltak nálunk. (...) A mi bajunk, széthúzásunk, elárultságunk, betegségünk nem most keletkezett. De most már ideje lenne meggyógyulni belőle! És ez rajtunk múlik! Rajtad, mennyire maradsz hú a kis közösséghez, a családhoz, a faludhoz, ehhez a betelepítette a fölosztott magyar nagybirtokra a maga szerbjeit, oláhjait, szlovákjait. Magyarország nem. Mikor behozták a bukovinai székelyeket, Mindszenthy fölajánlotta az egyházi nagybirtokot, a főrendi ház megtagadta, nem engedte. És így 1945-ig kellett várni arra a jogos földosztásra, amit századokon keresztül követelt a nép és hazánk nagyjai, egy Aponyi Albert, egy Prohászka Ottokár püspök... S ugyanezt vég- rehajtották Erdélyben a Havasokban. Fölosztották a Havasokat a nagybirtokosok között, ott, ahol a közszékelyek legeltették állataikat, s abból éltek. (...) Megindul a székely kivándorlás: 1872 és 1914 között félmillió székelyt kikergettek az országból. 1904-ben hiába fr egy sepsziszentgyörgi tanár, Simon Péter egy röpiratot, egy kis könyvecskét József főherceghez intézve: akadályozza meg, hogy a székelyek házat, utána a csendőrök bemennek szuronnyal, és kipiszkálják a gazdát, és az földobja a kis motyóját a tehénre, s az öt gyerekkel megy át, neki Moldvának, át a Kárpátokon. Ez a mi bűnünk volt! Fájdalmas bevallani, de ha nem valljuk be, ha nem tanulunk belőle, még jön egy pár Trianon ránk. Még lesznek december ötödikék! Mit kell tennünk? (...) Nem úgy, hogy menj az iskolába, Te vagy az első, valósítsd meg magadat, ne törődj senkivel, semmit se, szabad vay, és így tovább, és íg tovább. .. Nem! A gyereket kell megtanítani, hogy nem a másikat legyőzni az igazi élvezet, hanem megfogni a kezét körbe, együtt énekelni, mert nem lehet magányosan karéneket énekelni, és nem lehet magányosan körtáncot járni. Az áldozatot nem nehéz szívvel, hanem csak jókedvĹíen szabad hozni! (...) nemzethez, (...) Igen, gyermekeinket tanítsuk meg az összefogásra, a kézfogásra, az együttjátszásra, az éneklésre! (...) Rajtunk múlik! Hiszen megáldott az Isten minket olyan áldással, amivel jó kedvúek le.hetünk. Kinek vannak ilyen szép dalai, táncai, költői hagyománya? A külföldiek irigyelnek minket! Ki van jelölve az út. Játszasd a gyermeket! Védd a közösséget a családtól kezdve a faluig! Védd a művészi nevelést, mert a művészi nevelés közösségre nevel! Tartsd meg a hagyományt! Nem a hagyományra van szükségem, nekünk van a hagyományra szükségünk! Nem a hagyománynak van a mi hagyományápolásunkra szüksége, Az megértet minket. S akkor a balsors után víg esztendőt is kaphatunk. Ha akarjuk!”

Forrás:

S azért kell nekünk országzászló újra. Jász Szó (2008./3): 3-5. 

Címke: ,
Top