Szent István-kultusz: szobrok

 

Címke:

Augusztus 20.

István megkoronázásával 1000 és 1001. fordulóján megalakult a keresztény magyar állam. Az egyházmegyék alapításával szervezte meg a hazai keresztény egyházat. A mai szolnoki Vártemplom helyén állott középkori plébániát István király alapította.
Ő építette kis a vármegyék és a várispánságok rendszerét. Bár Szolnok megyét a források csak a 12. században említik először, az tudható, hogy térségünkben több királyi birtok is volt az Árpád-házi uralkodók idején. István korából Kunhegyesen került elő ezüstpénz.

I. László magyar király 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápai engedélyével, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében I. István király ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelte. Minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük. Államalapító királyunk ünnepét Mária Terézia alapozta meg, mikor a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta. A 19. században rendeztek először ünnepélyes körmenetet Szent István jobbjának a tiszteletére.

Az 1938-as Szent István Évnek, amelyet első szent királyunk halálának 900-ik jubileumán tartottak, az egyik csúcspontja a május végi 34. Eucharisztikus Világkongresszus, a másik az augusztus 20-i Szent István nap volt.
A kettős szentév célja az volt, hogy előkészítse a katolikus magyarság lelki megújhodását. Az egész országban minden templomban lelkigyakorlatokat tartottak, amelyeken százezrek vettek részt. Fővédnöknek a kormányzó feleségét, Purgly Magdolnát kérték fel. Maga Horthy Miklós is patrónusa lett a nemzet-állami szent-évnek.
A katolikus magyarság néphimnusza volt a Szent István királyhoz című, "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga" kezdetű ének.
I. István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására, 1989-től pedig ismét évről évre megtartják Szent István napján a könyörgő körmenet.

A magyar szentek iránti mély érzület mutatkozik meg abban is, hogy számos katolikus templom neve őrzi megyénkben is Szent István király nevét. A templombelsőkben pedig különböző korstílusú ábrázolásokban: freskókon, oltárképeken és szobrokon találkozhatunk az államalapító király képmásával. A kőtelki, a tiszaföldvári és az újszászi templom búcsúja augusztus 20-án van, ahol körmenetettel zárul az ünnepi mise.

Kisasszony havában - augusztusban - paraszti hagyományok inkább Szent Péter és Nagyboldogasszony napjához kötődött. Pl. zagyvarékasi - kukoricára vonatkozó terményjóslás szerint: "Ha Vasas Szent Péter napján még eső lesz, lesz kukorica, de ha még akkor se esik, gyülhet a Duna vize is, nem lesz kukorica." A Mária mennybemenetelét ünneplő egyház Nagyboldogasszony napján emlékezik arra, hogy Szent István az országot Szűz Mária oltamába ajánlotta. Tiszasason régi népszokás volt, hogy Nagyboldogasszony napja alkalmából bölcsőkoporsót faragtak, melyben Mária szalmából készített bábja feküdt. A koporsót hajnalban egy feldíszített tutajra helyezve bocsátották vízre a Tiszán.

Az aratási munkák befejeztével augusztus 20. az új kenyér ünnepe is. Több településen aratófelvonulással és aratóbállal ünnepelnek. Öcsödön és Tiszainokán e napon rendezik meg a falunapot és az elszármazottak találkozóját. Megyeszerte kulturális és gasztronómiai programok, sportversenyek, kirakodóvásárok, koncertek várják az ünneplő közönséget.

Szent István napjához kötődő ünnepi közgyűlésen hagyományosan megyei díjakkal ismerik el azok munkáját, akiket arra érdemesnek ítélt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlése.

Több megyei településen intézmények és közterek is viselik az államalapító királyunk nevét.

Rákóczifalván azonban egy szomorú esemény is kapcsolódik ehhez a naphoz. A második világháború alatt, 1944-ben Szent István napján a szolnoki repülőteret közel 90 B-24-es amerikai bombázó támadta meg. A pontatan célzás miatt sok bomba a szomszédos Rákóczifalva terültére esett. A civil áldozatok magas számának az volt az oka, hogy az ünnepi misére a település lakó mellett többen összegyűltek a környező vidékről is.

55 éves a Szolnoki Népdalkör

Vörös Lászlóné a Képpel írt várostörténet felhívásunkra ajánlott fel digitalizálásra fényképeket, amelyek azért is értékesek, mert a fennállásának 55. évforduláját ünneplő Szolnoki Népdalkör múltjába is bepillantást engednek.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Magdi néni 2004-ig volt a kórus karnagya. Számos fellépésről és minősítő hangversenyről őríz szép emlékeket, amelyeket a rendelkezésünkre bocsátott.

A Vörös Lászlóné által közreadott képek gyűjteménye megtekinthető
a Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótárában.

25. Szolnoki Országos Néptáncfesztivál

 

964-ben rendezték meg Szolnokon az Alföldi Néptáncfesztivál. Azzal a céllal, hogy teret adjon a táncművészetben az 1960-as években ébredező gondolati s stiláris kezdeményezéseknek, az új generációknak.

A Szolnoki Néptáncfesztivál első évtizedében hívták fel a figyelmet magukra olyan alkotók, mint Novák Ferenc, Kricskovics Antal, Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly és Tímár Sándor, majd később Varga Zoltán, Foltin Jolán, Mosóczi István, Mucsi János és Diószegi László. A versenyek sokban hozzájárultak a magyarországi értékrendek, esztétikai-stilisztikai ideálok átrendeződéséhez, sőt az előadó együttesek rangsorolásához, újraértékeléséhez. 

Az országos koreográfiai versenynek immár 55 éve ad helyet városunk. A kétévente megrendezésre kerülő fórum a nagyobb létszámú együtteseknek, valamint a koreográfiáknak nyújt bemutatkozási lehetőséget. Ösztönzi az új művek alkotását.

Meghatározott műsoridő keretében az egy évnél nem régebbi koreográfiák bemutatását vállalja. A zsűrizéssel, alkotói és előadói nívódíjakkal egybekapcsolt versenyen alkalmanként 12–15 együttes mutat be két-három új néptánckompozíciót.  

Forrás:

Magyar színházművészeti lexikon. Budapest, 1994.

Címke: , , ,

120 éves a szolnoki zsinagóga

A volt Medve-kocsma telkét adományozta Szolnok város az izraelita hitközségnek. A hitközség megvett hozzá még egy telket.
1897. április 22-én fogadta el az építőbizottság Baumhorn Lipót (1860-1932) tervét, ki mintegy húsz zsinagóga építése fűződik a nevéhez az országban.

 

 A tervezőről készült szobor Simon Ferenc szobrászművész alkotása, melyet 2004-ben avatták fel a zsinagóga előtti téren - Kósa Károly felvétele, Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

 A felépítését pedig a ceglédi építőmester, Vaskovits Antal vállalta el.

Képeslap - Damjanich János Múzeum kiadása

A fémvázas szerkezetű kupola kiemelkedik a zsinagóga reprezentatív tömegéből. A külső homlokzat pillérei tornyokban végződnek. Az arányaiban is megkapó zsinagógának monumentalitást kölcsönöznek lizénái, ereszalji csipkéi és rózsaablakai. A kétszintes belső tér gazdag stukkódíszítései lenyűgözik a betérőt.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Kósa Károly és Németh István felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

A II. világháború után a megrongálódott épület sorsa város megvásárolta az épületet. Külső jellegét változatlanul hagyva kiállítóteremnek alakították át. 1972-ben nyílt meg a látogatók előtt Szolnoki Galéria elnevezéssel.

Forrás:

Címke: , , , ,

Tabáni mesék

Címke: , , , , ,

„Nem voltam katona, diák voltam…”

"[...]Kötelességemnek éreztem, hogy Abonyban mindenképpen elvégezzem a dolgom. Annál inkább, hogy ennyi zavart láttam magam körül. Zsebemben voltak a jegyzeteim; most a darwinizmus tételeit, társadalmi jelentőségét kellett ismertetnem.[...]"

Illyés Gyula (1902-1983) akadémikus, költő, író fiatal lelkesedéssel követte az őszirózsás forradalom eseményeit. Bekapcsolódott a baloldali ifjúsági mozgalmakba, támogatta a Vörös Segély akcióit. 1919-ben ifjúmunkásoknak tartott előadást. Éppen egy tiszántúli előadásra utazott, amikor a harcok miatt Szolnokon rekedt. 

Illyés Gyula - Száz éves a Nyugat - ünnepi honlap

A vörös katonákkal, a 22-es csepeli gyári ezreddel tért vissza Budapestre. Szemtanúja volt a román támadás visszaverésére irányuló ellentámadás sikertelenségét követő összeomlásnak július végén.

"Volt bennem szorongás.
Vidáman vetettem át térdem a nyitott tehergépkocsi vendégoldalán.
Hogy a kocsi egyenest a tűzvonalba megy, akkor hallottam meg, amikor egyik talpam már a vashágcsón volt.
A tömötten álló katonák olyan szívesen húztak föl maguk közé."

A fenti részletek Illyés Gyula 1969-ben, a proletárdiktatúra 50. évfordulója alkalmából jelent meg 1919. augusztus című írásából valók. A 16-17 éves fiatalemberként szerzett élmények nemcsak prózájában érhetők utol, hanem két versében is. 

"Azt mondd el nékem végre, Múzsa:
kemény remény egy jobb jövőben,
ki megkísértesz újra-újra
s többet kívánsz, mint telne tőlem;
te szívós hit, azt beszéltesd el
velem úgy: én is büszkén halljam,
hogy vettem részt utcai harcban
Szolnoknál a csepeliekkel;
az utolsó napon, mikor már
minden mi írva volt, betellett,
hogy próbáltuk a Tisza-partnál
feltartani a történelmet,
a huszonkettes vasas-ezred
egy töredéke még utolszor
hogy ment rohamra a híd mellett,
hogy tört volna ki a pokolból:
az elveszett csatából s köztük,
fél nap alatt, míg maradék
golyóinkat ellövöldöztük,
ifjú diák, hogy lettem érett
érettségitől messze még;

mint kaptam ott olyan leckéket,
melyekből ím, felelni illik
és felelni is fogok mindig,
ha szólító ujjal te intsz rám,
mert ott kezdődött az én vizsgám,
ott, abban a percben, ahogy
megtelefonálták a rohamot –"

Az Osztályvizsga című 1932-ben született költeménye fájdalmas lírai önvallomás. 

"Jelen van a haza, izzón. Mert épp most menekülnek
hontalanokká
a túlpartról a katonák, sportcsónakon. A haza odaát maradt
földre-zuhanva – arccal vagy hanyatt? –
Sebláza idáig izzik.

A júliusvégi mária-kék mennybolthoz
rettenetesen illik a hullabűz.
Korlátlan urakként – úrlovasok szinte – köröznek
az ellenséges biplánok mély repüléssel,
csaknem a fák magosából
lőve a réten szaladókat.

A „Trieszti Nő”
kerthelyiségében, mialatt a kihajtott inges beszélt:
hatalmasan, tündökletesen
állt talpra meztelenül, ő,
a sörfoltos zöld asztalok fölé,
a lámpion-gyümölcsös fák fölé, ő,
szerelmeink, gyári lányok
arányló kontya fölé, és magasodott, ő,
a szombati csillagokig tündérien
a haza, az az édes, ő,
aki most odaát forog,
fogolyként, két karjával hol arcát,
hol a tarkóját védve, tudva jól,
hogy meggyalázzák, azon véresen,
mialatt te is, én is rohanunk
s a gránát gúnyköpésként érkezik
s basszus-röhejekkel örvend
a távoli nehéz tüzérség."

Csatavesztés Szolnoknál című verse 1973-ban megjelent kötetében olvasható. A költeményben szemléletes képet fest a vesztett ütközetről.

Forrás:

Illyés Gyula: 1919. augusztus. [elektronikus dokumentum] Digitális Irodalmi Akadémia

Kaposvári Gyula: Illyés Gyula és Szolnok. Szolnoki Közélet 1989.06.: 19-22.

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000. 

Új Magyar Irodalmi Lexikon. Budapest, 2000.

Címke: , ,

Gyermekélet a Széchenyi lakótelepen

A meghirdetett akciónk 2019. április 1-jén a Hild Viktor Könyvtárban várta az érdeklődőket. Számos fényképet kaptunk.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Ezek közül több kép a lakótelepen az ezredfordulón megújuló játszótereket, valamint a gyermeknapi rendezvények pillanatait örökítik meg.

Köszönjük azoknak, akik megtisztelnek bizalmukkal és megosztják velünk szolnoki emlékeiket.

Ha Ön is szívesen megosztaná szolnoki emlékeit, fényképeit vagy érdekes dokumentumait, keresse a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársait!
 

Címke: , , ,

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér

Benedek Szabolcs Vörös mint a vér

Az ajánlót írta: Szécsi Annamária

Benedek Szabolcs Vörös mint a vér

És mint a zászló az ikonikus 1919-es plakáton, amely a borító képét is uralja.
Újabb történelmi regényt olvashatunk a szerzőtől; ezúttal abból az ominózus 1919-es év 133 napjából néhány nap történéseit élhetjük át. A szövegből kellően érzékelhető, hogy az író behatóan tanulmányozta a korszak jellemzőit, konkrét tárgyait, viseletét, az emberek akkori életmódját, szóhasználatát. Megjelennek a híres/hírhedt történelmi személyek is: Fedák Sári, Kun Béla, Korvin Ottó, a Lenin-fiúk.
A történelmi események megjelenítésébe beleszövődik egy krimis-kémsztoris történetszál, s ettől válik végérvényesen letehetetlenné a mű. A központi alak Gádor Oszkár könyvtáros, aki – ahogy az lenni szokott a kisemberekkel - véletlenek sorozatával sodródik bele az események menetébe. A maga filosz szemléletével próbál életben maradni távolságtartó, arisztokrata szerelmével, Makovszky Antóniával együtt. Szinte sorsszerű, hogy hősünktől a Lajta túlpartján búcsúzunk el a regény végén. Hiszen a nagy krízisek idején sokszor vezetett arra az életben maradás útja…
A töprengés a világ és az ország sorsa felett, a filozófiai, politológiai és etikai gondolatmenetek jellemzően megjelennek a történet szövetében. Néhány gondolat csak ízelítőül:
„… csak éppen kérdés, lehet-e egyáltalán másfajta világot építeni, amikor az emberi jellembe évszázadok óta sziklaszilárdan be vannak vésve bizonyos dolgok.”
„A baj az, hogy jobbára nem azok isszák meg a levét, akik kifőzték.”
„Egy diktatúra pillanatok leforgása alatt fölépül. Észre se vesszük, és már a nyakunkon ül.”
Szokatlan megközelítésben látjuk tehát ezt a zűrzavaros időszakot, de éppen ez a módszer segít abban, hogy meglévő ismereteinket frissítsük és árnyaljuk.

Címke: ,

100 évvel ezelőtt

1919. április 30-ra a román hadsereg elérte a Tiszát. A folyó frontvonallá vált. A várost két és fél hónapon át lőtték az intervenciós csapatok. Számos köz- és lakóépület is megsemmisült és sok polgári lakos vesztette életét.

A szolnoki vasúti Tisza-hidat a város felőli medernyílás tartószerkezetét 1919. május 1-jén, a benyomuló román csapatok előtt felrobbantották. A román hadsereg a leomlott hídszerkezetet ideiglenes áthidalással pótolta, amelyen 1919. augusztus 22-én indult újra meg a forgalom.

Az 1911-ben átadott közúti Tisza-híd is súlyos sérüléseket szenvedett.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Bagyinszky László felvételei - Damjanich János Múzeum gyűjteményéből

A Fehér Gárda 24 órás uralma

1919. május 1-jén elesett a szolnoki hídfő, a román hadsereg azonban nem vonult be a városba. Szolnokot 180-200 főből álló Fehér Gárda szállta meg Scheftsik György huszárőrnagy vezetésével. A 68-as gyalogezred tisztjei és a város vagyonos polgárai szerveztek lázadást a proletárdiktatúra ellen. A városparancsnokságot a megyeháza épületében alakították meg. Két nappal később a visszatérő vörösök túlereje miatt meghátráltak. Többen a Tiszántúlra menekültek, ahol a román hadsereg internálta őket.

1919. május 3-án Szolnok visszafoglalásában Szamuely Tibor (1880-1919) is részt vett. A Szolnokon maradt gárdisták és a fehér lázadás támogatói a Vörös Hadsereg fogásába estek. A forradalmi törvényszék halálra ítélte őket. A temető árkában végezték ki őket. 1919. május 3. és május 7. között számos katona és civil lakos lett a vörös terror áldozata. A vagyonos polgárokra pedig hadisarcot vetettek ki.

Emlékmű a szolnoki temetőben - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

Ekkor verték agyon Ösztreicher Nándor nagykereskedőt is családja szeme láttára, lőtték le Szikszay György törvényszéki elnököt, Pethes Manó törvényszéki bírót és még sokan másokat.

1919. május 3. és május 7. között az ellenség tüzelése miatt a Tiszát megközelíteni nem lehetett, így az érkező árvíz elleni védekezésben résztvevők az életüket is kockáztatták. A román ágyútűz miatt csak éjjel tudták a szükséges intézkedéseket megtenni.

A Vörös Hadsereg páncélvonata Szolnoknál - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum

A vörös csapatok védelemre rendezkedtek be. A lövegeiket a város belterületén helyezték el. Megkezdődött a város bombázása a Tisza másik partjáról. A román haderő repülőgéppel is támadta a várost.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Képes tudósítás a Vasárnapi Újság 1919. június 8-i számából

1919. július 13-án három román repülőgép is a város fölött cirkált, hatalmas pusztítást okozva. Az elkövetkező hetekben állóháború alakult ki a Tisza partján.

A magyar Vörös Hadsereg 1919. július 20-i támadása

1919. július 19-én rengeteg vörös katona érkezett a városba. Ez azonban nem bizonyult elégnek a hadművelet sikerességéhez. szükséges erőfölényt mégsem sikerült biztosítani.

Géppuskaállás Szolnok utcáján - Damjanich János Múzeum gyűjteményéből

1919. július 20-án hajnali három órakor a vörös ütegek pergőtűz alá vették a túloldalon lévő ellenséget, majd átkeltek a Tiszán. Mezőtúr–Túrkeve–Karcag vonaláig nyomultak előre.

1919. július 26-án Szolnokra ért a román hadsereg. Néhány napos állóháború alakult ki, melynek legnagyobb vesztese a város és a benne élő emberek voltak. 

1919. július 31-én a Vörös Hadsereg elhagyta a várost.

1919. augusztus 1-jén már román járőrökkel lehetett találkozni a szolnoki utcákon, a városban viszonylagos nyugalom volt. A román tüzérség a kórháztól nem messze felállított ágyúival hevesen lőtte az Abony irányába menekülő vörösöket. Az egész nap ágyúzással telt el. Este hét óra körül a román tüzérség sietősen összepakolt, majd a gyalogságukkal együtt menekülőre fogták a dolgot. Az történt ugyanis, hogy a szolnoki vasutasok más munkásokkal kiegészülve a vörösök segítségére siettek, melynek eredményeként újra – utoljára – gazdát cserélt a város. Ezen a napon ugyan Magyarországon véget ért a proletárdiktatúra, de Szolnokon sajátságos módon, az még egy nappal tovább tartott.

1919. augusztus 2-án a vörösök elhagyták a várost, és még aznap bevonultak a románok.

Kapcsolódó cikk

Forrás:

Cseh Géza: "Amikor az önkény törvényt ült" [elektronikus dokumentum]

Kósa Károly: Fehér kövek [elektronikus dokumentum]

Millenniumi emlékkönyv. Szolnok, 2000.

Szabó Lajos: Harcban Szolnokért. JÁSZKUNSÁG 1959.03.: 1-6.

Címke: , , , ,
Top