Zounuk 33.

A recenziót készítette Liska Enikő könyvtáros, Verseghy Ferenc Könyvtár

Zounok 33 Harmincharmadik alkalommal jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve, a Zounok, amely ismét érdekes tényekkel, olvasmányos tanulmányokkal segít megérteni megyénk történelmét. A könyv bemutatója 2020. február 27-én volt a levéltár épületében.

A kötetben megjelent tanulmányok a következők:

  • Elek György: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században Tolnay Gábor: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
  • Fülöp Tamás: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén” – A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
  • Örsi Julianna: Református lelkészek életútja az államszocialista korban az újabb kutatások tükrében
  • Cseh Dániel: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
  • Sebők Balázs: A munkásőrség első évei Szolnok megyében

A tanulmányok után az adattár következik, ahol a következő témákban tájékozódhatunk:

  • Cseh Géza: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
  • Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez a Tanácsköztársaság alatt
  • Név és helynévmutató (Szabóné Maslowski Madlen)
Címke: , ,

A szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola története

A recenziót készítette Liska Enikő könyvtáros, Verseghy Ferenc Könyvtár

A szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola története című kötet rendkívül részletes és igényes mű, közel háromszáz oldalban mutatja be az iskola történetét és eredményeit. A könyv összeállítását Misurák Dénesné, az iskola nyugalmazott igazgatója végezte a tantestület segítségével.

Csík Ferenc felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

A kötet Dr. Kállai Mária alpolgármester, Szalay Ferenc polgármester és Misurák Dénesné ajánlójával, olvasókhoz intézett levelével indít. Ezután az iskola történetének részletes bemutatása következik. Az első fejezetben (1970-1981) az intézmény alapításáról, fejlődéséről, az oktatási rend kialakításáról, eszközeinek, könyvtárának fejlődéséről esik szó.

„A felnőttkor évtizede” (1981-1989) című fejezet az iskola aranykorát mutatja be, majd „Az önálló lét utolsó évtizede (1999-2008) következik. Ebben a fejezetben szó esik az iskolavezetés szerkezetének változásairól, a kétszintű érettségi bevezetéséről, a kerettanterv akkori változásairól.

Tanulók a műszerész műhelyben a Vegyipari-, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában - Damjanich János Múzeum Fotógyűjteménye

2008-ban a város szakközépiskolái két nagy intézménnyé tömörültek. A Pálfy a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola öt tagintézményének egyike lett. A könyv tanúsága szerint az átállás nem ment zökkenőmentesen, de végül sikerrel vették az akadályt, és az oktatás minőségét sem befolyásolta a változás.
Az általános történeti áttekintés után a tantestület bemutatása következik, amelyet egy betűrendes felsorolás követ az iskola összes volt és jelenlegi tanáráról, majd egy külön felsorolás az intézmény többi dolgozójáról. Az iskola emblematikus alakjaival külön megemlékezések foglalkoznak.

Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

A kötet hatalmas forrásértékkel rendelkezik, egyetlen hiányossága, hogy nincs benne tartalomjegyzék. Táblázatos formában, könnyen áttekinthető szerkezetben teszi közzé a különböző szakmacsoportok képzésének változásait. Évfolyamokra és osztályokra lebontva sorolja fel az intézményben valaha érettségi-, vagy technikusi vizsgát tett tanulók neveit 1971-től 2017-ig. Szintén felsorolja az iskola történetének összes tanulmányi- és sportverseny eredményét. Külön fejezet foglalkozik a felnőttképzéssel, illetve az iskolai könyvtár munkájával.

ballagási meghívó

Az iskola épültéről készült grafika - Verseghy Ferenc Könyvtár Aprónyomtatványtára

A felsorolásokat az iskola már elhunyt oktatóiról szóló megemlékezések és az öregdiákok sikereiről szóló újságcikkek szakítják meg. A könyv végén, az Epilógus helyett című fejezetben Szűts Gyula igazgatóhelyettes összegzi és egészíti ki az olvasottakat, kitérve az iskola jelenlegi helyzetére és terveire.

Címke: , , ,

A tegnap minősége

A tegnap minősége. Sziráki András szociografikus önéletrajza. Osiris, 2019

Az ismertetőt készítette Liska Enikő könyvtáros, Verseghy Ferenc Könyvtár

Egy tevékeny és sikeres életút, hiteles és személyes korrajz a 20. század második feléről. Dr. Sziráki András gépészmérnök, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Kft. elnöke, majd későbbi vezérigazgatója őszintén, korabeli újságcikkek és egyéb dokumentumok felhasználásával mutatja be életének fontosabb szakaszait.
Az 1932-ben Jászladányon született mérnök gyermekfejjel élte át a második világháborút. Legkisebb testvére 1944. december 24-én született, miközben a szovjet parancsnokság „a megújult harci cselekmények kockázata miatt” kilakoltatta a település polgári lakosságát.
Sziráki András az elemi iskola elvégzése után saját keresetéből fizette a polgári iskolát, majd 1949-ben, tizenhét évesen egy barátjával felutaztak Budapestre „szerencsét próbálni”. A fiatalember először Jandracsics János pesterzsébeti vas-és fémöntödéjében dolgozott, majd miután 1950-ben államosították az üzemet, a Motoröntvénygyárban folytatta a munkát. Két évvel később közölték vele, hogy „önként jelentkezik” katonának, ahol a Tiszti Iskolában műszaki technikusi képzést kapott, és lehetősége nyílt a gépészmérnöki tudomány alapjainak elsajátítására. Az iskolában kimagasló eredményeket ért el, 1955-ben kitüntetéssel diplomázott. 1956 elején Szolnokra helyezték tanítani. 1956. november 3-án az oroszok, miután elfoglalták a laktanyát, néhány napos fogvatartás után hazaküldték az ott állomásozó katonákat, köztük Szilágyi Andrást is, aki ezután a polgári életben folytatta pályafutását.
Kezdetben Jászkiséren volt műhelymunkás, majd 1963-ban, mindössze harmincegy évesen kinevezték a Tószegi Gépállomás igazgatójának, ahol az árvíz és egyéb hátráltató tényezők ellenére már az első évben sikerült túlteljesíteni a tervet, és prémiumot is tudott osztani a munkásoknak.
A 169. oldalról a minősítéséről szóló képet ide jó lenne bemásolni.
Sziráki András következő harminc éve a megyei mezőgép-gyártás felvirágoztatásával telt. 1970-ben a Szolnoki Mezőgép főmérnökévé, 1975-ben pedig a gyár igazgatójává nevezték ki. Új piacokat építettek, ha lehetőség volt rá, külföldi tanulmányutakon vettek részt. Kialakult a partnerkapcsolatot a nyugatnémet Claas-szal, amelynek magyarországi központja ma is Törökszentmiklóson van. 1985 és 1990 között az Országgyűlésen képviselte a megye és a mezőgépgyártó ágazat érdekeit.
Az 1990-es évek privatizációs törekvései során felajánlották neki a Mezőgépet, de ő nem élt a lehetőséggel.
Lehettem volna gyártulajdonos. Ennek kapcsán azzal az erkölcsi dilemmával szembesültem, hogy szabad-e a felkínált feltételek között megszerezni a céget. Mivel ezt a lehetőséget elutasítottam, néhány évvel később gyakran nehezteltem magamra azért, mert azok, akiknek a kezébe került, rövid időn belül tönkretették a Mezőgépet.” – írja Sziráki András a könyv előszavában.
A Mezőgéptől való távozása után a frissen megalakult Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnökeként, majd elnökeként folytatta, folytatja ma is a munkát.
Jelen könyve nem csupán egy önéletrajz, hanem társadalomtörténetileg is jelentős forrás. Ez az őszinte, tényszerű beszámoló a 20. század második feléről kézzel foghatóvá teszi az életet a szocialista rendszerben, számos kérdésre, élethelyzetre rávilágít, amiről – ha élnek is a nagyszülők – nem szokás beszélni, nem illik rákérdezni.

A Szoljon.hu beszámolója szerint a Tegnap minősége című kötet bemutatóját hatalmas érdeklődés övezte, a szolnoki Agóra színházterme zsúfolásig megtelt régi barátokkal, kollégákkal, érdeklődőkkel.


 

Címke: ,

Szolnoki irodalmi alkotótábor

Szolnoki irodalmi alkotótábor antológia 2019. Szolnok, 2019. 

Az ismertetőt készítette Liska Enikő könyvtáros, Verseghy Ferenc Könyvtár

 

A kötet a Verseghy Ferenc Könyvtár rendezésében 2019. július 22 és 28. között megrendezésre került Tollforgató irodalmi alkotótábor antológiája. Az egy hetes programon három szekcióban, vers, próza és dráma kategóriában fejleszthették a résztvevők íráskészségüket, irodalmi jártasságukat. A szekcióvezetők Jenei Gyula, Bitsey András és Rigó József voltak.
Az antológia követi a tábor tematikáját: a verseket rövid novellák, őket pedig jelenetek követik, jó néhány, a tábor életét bemutató képpel illusztrálva. A tábor harminc résztvevője sokszínű, egymást kiegészítő csoportokat alkotott. Idősek, középkorúak és fiatalok, pályakezdő és már több megjelent kötettel rendelkezők ismerkedtek meg és segítették egymást az alkotás folyamatában. Az antológiában megjelent művek is ezt a sokszínűséget tükrözik.
Vicces, komoly, szomorú, néha felemelő írások váltogatják egymást. Tematikus megkötés, irányvonal nincs, a szerzők bármiről írhattak, ami éppen foglalkoztatta őket. Egy csepp a magyar valóságból, életérzésből. Harminc író egy heti munkájának legjobb darabjai.

 

Az antológia bemutatójára 2019. december 11-én került sor a Verseghy Ferenc Könyvtárban - Herczeg Péter felvétele

 

Címke: , , ,

A Bábaképző Szolnokra került

A Magyar Királyi Bábaképző Intézet Nagyváradon működött 1873-tól. Alapjait Dudek Dániel orvos vetette meg,  aki 1823-ban 3000 forintos alapítványt hozott létre.


Az 1876-os Egészségügyi Törvény kihirdetése után, amely kimondta, hogy csak az gyakorolhat bábahivatást, aki az egész ország területén érvényes szülésznői oklevéllel vagy tiszti főorvosi képesítő okmánnyal rendelkezik. Azonban rendes oklevél megszerzésére csak azokat kötelezték, akik az egyetem vagy bábaképző intézet székhelyétől 75 km-t meg nem haladó távolságban laktak. A bábatanítás 1873-ig a pesti egyetem és a kolozsvári sebészeti akadémia szülészeti tanszékén kívül csak egy félig-meddig magánintézetben zajlott Nagyszebenben .

Közegészségügyi szempontból tehát értékes intézménye volt a városnak a bábaképző, amelynek élén dr. Konrád Márk, a Biharmegyei orvos-egylet és az Orvosok szövetsége nagyváradi fiókjának elnöke  állt.
A szerény kis épület az Újsoron nem felelt meg az egészségügy követelményeinek, így kétévi fennállás után gyűjtést kellett indítani, hogy megfelelőbb helyiségről lehessen gondoskodni. A városnak egyik szerény polgára, dr. Budek Joachim, volt a Bihar vármegyei orvos, alapítványt tett oly intézmény céljaira, amely a szülőnők ápolását teszi feladatául. A város törvényhatósága a közel 7000 frtnyi összeget az új bábaiskola céljaira engedte át.

1881-ben megnyílt az új intézet a Verbőczy utca végén. Saját helyiségeiben, három kórteremmel, 22 ággyal. Egy évvel később pedig megépült a 10 ágyas nőgyógyászati osztály fizető betegek részére. 1896-ban ismét újabb épülettel bővítették a komplexumot, akkor 57 betegnek kényelmesen helyet tudott adni. Működése során kétezernél több nő nyert itt szülésznői oklevelet. 

Trianon után azonban új helyet kellett találni az egészségügyi intézménynek.

A Baumgarten Sándor építész által tervezett nagyváradi intézet épülete - könyvillusztráció

Ideiglenesen a vármegyei közkórház épületében kapott helyet az intézmény Szolnokon. 1925 és 1926 között épült fel az intézet új épülete. 1926. október 16-án került sor az intézet ünnepélyes átadására.

A Magyar Királyi Bábaképző Intézet szolnoki épülete - Verseghy Ferenc Könyvtár Képeslaptára

Igazgatója dr. Konrád Jenő (1878-1945) lett, aki 1911-től a nagyváradi bábaképzőt is vezette. "Szolnokon ideiglenesen a vármegyei közkórházban kezdi meg működését. Itt kitartó munkával, veleszületett szervezőkészséggel és kiforrott szaktudással hozzáfogott a Szolnokon felállítandó bábaképző intézet megteremtéséhez. Sikerült neki már 1926-ban az Alföld homokján egy minden tekintetben modern intézetet létesítenie, amely központja lett a környék szülő- és nőbetegeinek. De nemcsak a betegeinek ellátásával foglalkozott, hanem nagy súlyt helyezett a bábaképzésre is. Igyekezett a bábaképzést jobbá és tökéletesebbé tenni." - írta róla egyik tudós társa az Orvosok Lapjában.

Forrás:

Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest, 1901. (Magyarország vármegyéi és városai)

Kováts István: Tornyai Konrád Jenő. Orvosok Lapja (1946.03.01.)

Trianon a költészetben

A beregszászi születésű Kiss Gábor (1895-1963) jogászévei alatt Trencsénben lapszerkesztő. Trencsénből a cseh megszállás folytán előbb a csóti táborban, majd Szolnokon a menekültek ügyeit intézte, mint kormánybiztosi megbizott. 1920-tól Szolnok város árvaszéki ülnök lett. Számos közéleti és kulturális szervezet tevékeny tagja volt.

A trianoni trauma, a szülőhelyétől, a szépséges Felvidéktói való "nagy messzi szakadás" fájdalma mind a Szolnoki Hárfa, mind az 1935-ben megjeleni Majtény után című kötetének verseiben - Ady Endre mintájára - jobbára kuruc harcosok ajkán felzendülő hol mélabús, hol harcosabb sorokban szólal meg.

Címke: , , ,

Besenyszög

2009. június 5-én trianoni emlékművet avattak Besenyszögön a Hősök kertjének sarkánál.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

Munkácsi Miklós felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

Az emlékmű lakossági és civil szervezet összefogásának eredménye. A műemlékvédelmi hivatal kuratóriuma is elfogadta a szobor tervezetét.

Címke: , ,

Vagonlakás a szolnoki pályaudvar mellékágában…

Részlet László Gyula (1910-1998) régész: 1910-ben születtem címmel 1995-ben megjelent visszaemlékezéseiből:

A Brassói megyei Kőhalom, László Gyula szülővárosa - Forrás: tarsoly.lapunk.hu

 "[...] Végül mégse térhettünk ki a kiutasítás elő, s Kőhalomból két vagonba hoztuk fel bútorunkat, s nekiindultunk a nagy útnak [..] Amikor megérkeztünk az új határra, kicsiny zászlónkat - amit mai napig megőrzött nővérem s nekem adott - kidugtuk a vagonablakon és könnyezve elénekeltük a Himnuszt. Elkezdődött a vagonlakás a szolnoki pályaudvar mellékágában. Ott kezdtem a középiskolát is. Édesapám örökké Pesten volt állást és lakást keresni, Édesanáym pedig Vilma nővéremmel a kórházban, mivel tífuszt kapott, s én két vagon ura voltam.

[...] beköszöntött a tél s én a pályaudvaron összegyűjtött, hullott szénnel fűtöttem kis vaskályhánkat. Melléje ültem, belóül majd elégtem, a hátam pedig fagyott meg."

A szolnoki Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban kezdte meg tanulmányait - Verseghy Könyvtár Képeslaptára

"[...] A szolnoki gimnáziumban magyar nyelvből felvételi vizsgát kellett tennem, méghozzá írásbelit. A fiatal, szőke mosolygós tanár diktált és jól meghúzta a "fiatal darú" - szaván az "ú-t", szinte súgva, hogy hosszú. Dehogy is tettem rá vesszőt, hát csak nem hosszú a darú! No, mindegy, minden reggel a vagonokból jártam végig a Tisza-parton. Egyszer felszólítottak felelni. Méltatlankodva keltem fel, hogy engemet a "vagonlakót" feleltetni akarnak! ebédet a vasúti étteremben kaptam, mint menekült. Eszer lejött Domokos bátyám (nagybátyám) és kimentünk a Tisza-partra, ahol valóságos dinnyehegyek várták a vevőt, mi is vettünk egyet, akkor ettem életemben először görögdinnyét. Ekkor támadt egy különös szokásom: reggel ébredés után beletérdeltem a párnába és összegörnyedve "gondolkoztam". Voltaképpen semmire se gondoltam, csak a csendet figyeltem.[...]"

A szolnoki vasútállomás korabeli képeslapon  - Verseghy Könyvtár Képeslaptára

"Budapesten hosszas keresgélés után végre kaptunk lakást [...] Én nagyon legyengülve kerültem Pester, mert még Szolnokon engemet is elkapott a tífusz, meg kétoldali tüdőgyulladás. Hirschler doktor kezelt, emléke legyen áldott, de borzongtam, amikor jeges lepedőbe kellett belegöngyölődnöm. Annyira lesoványodtam, hogy a lábam lötyögött a cipőmben. Szolnokon a végén egy albérletbe költöztünk, ott húztam ki súlyos betegségemet"

Címke: ,

Egy évszázada „vagonlakóktól” hemzsegett a szolnoki állomás

Szikszai Mihály főlevéltáros

Több mint száz éve írták le ezt a szívszorító jelentést a vasutasok, amit a MÁV Archívum őrzött meg az utókornak. Hogyan kerültek „vagonlakók" a megyeszékhely pályaudvarára? A témával részletesen foglalkozott Szűcs Lajos helytörténeti kutató Vagonlakók, menekültek Szolnokon az 1920-as években című tanulmányában.

Az elvesztett világháború után a győztes antanthatalmak szétszabdalták hazánkat, több százezer magyar honfitársunk került immár a határon túlra. Az új államok (Csehszlovákia, Románia) elvárták a közszolgálatban lévőktől, hogy hűségesküt tegyenek, és ha erre nem voltak hajlandóak, kiutasították őket az országból. Az otthonukból elűzötteket vagonokba rakták, és elindították őket az anyaország felé. Itt azonban a rendkívüli viszonyok miatt nem tudták őket emberi körülményeknek megfelelő lakásokban elhelyezni, ezért a menekültek sokáig a pályaudvarok tároló vágányain elhelyezett vagonokban éltek. Egyes vasútállomásokat gyűjtő és elosztó pontnak jelöltek ki: ilyen volt megyénkben Szajol állomás is. Tetézte a bajt, hogy Szolnok tiszántúli része 1920 márciusáig román megszállás alatt állt.
A szolnoki vagonlakók életéről hiteles képet nyújt László Gyula professzor leírása, aki éppen száztíz esztendővel ezelőtt született Kőhalmon. Életéről az 1910-ben születtem... című visszaemlékezésében írt, amelyből Szűcs Lajos is közöl részleteket.
...Úgy emlékszem, hogy 1919 kora őszén indultunk útnak két vagonban. Az egyikben Borbély Gyula bácsi (Szováta) ajándékaként tüzelőfát és egy zsák sót hoztunk, a másikban voltak a bútoraink, s ez volt lakásunk is. Ha jól emlékszem, vámvizsgálat nem volt se román, se magyar részről. (...) Az első vagonunkat szinte szobaszerűen rendezték be Édesapámék, középre asztalt, székeket stb., ám amikor éppen az asztal mellett ültünk, egyszerre csak megrándult a vonat, s szerteszét estünk, attól fogva óvatosabbak lettünk. Amikor megérkeztünk az új határra, kicsiny zászlónkat - amit a mai napig megőrzött nővérem s nekem adott - kidugtuk a vagonablakon és könnyezve elénekeltük a Himnuszt..."
László Gyula és családja 1920. november 30-án érkeztek Szolnokra. A városban tartózkodásról a következő emlékeket őrizte meg.
Elkezdődött a vagonlakás a szolnoki pályaudvar mellékágában. Ott kezdtem a középiskolát is. Édesapám örökké Pesten volt állást és lakást keresni, Édesanyám pedig Vilmi nővéremmel a kórházban, mivel tífuszt kapott, s én két vagon ura voltam. Minden reggel a vagonokból jártam végig a Tisza-parton. Egyszer felszólítottak felelni. Méltatlankodva keltem fel, hogy en-gemet a „vagonlakót" feleltetni akarnak! Egyszer eljött Domokos bátyám (nagybátyám) és kimentünk a Tisza-partra, ahol valóságos dinnyehegyek várták a vevőt, mi is vettünk egyet, akkor ettem életemben először görögdinnyét. Beköszöntött a tél s én a pályaudvaron összegyűjtött, hullott szénnel fűtöttem kis vaskályhánkat. Melléje ültem, belül majd elégtem, hátam pedig fagyott meg. (...) Reggelre a mosdótálba befagyott a víz. A vasúti étteremben volt ebédjegyem. Itt láttam először Horthy Miklós fővezért, ünnepélyesen fogadták a pályaudvaron a tisztek..."
Bojtos Gábor kollégám hívta fel a figyelmemet egy 1919. december 18-án kelt jelentésre, amelyben leírják, hogy a pályaudvar 9. számú vágányán álltak a kocsik. Az akkor itt tartózkodó ötvenkilenc családnak megpróbáltak segítséget nyújtani. A város először pénzbeli segélyeket utalt ki számukra. A legnagyobb probléma azonban a lakáskérdés volt, amelynek megoldásához a kormány is csatlakozott. Úgy gondolták, egy lakásépítő akció keretében juttatják ingatlanhoz főként a köztisztviselőket, akik számára két vagy több szobás otthonok építését tervezték Szolnokon, az egykori Liba-legelőn (ma Tallinn városrész). A megyeszékhelyen sok menekült folyamodott illetőségért (állandó címért), amely első lépést jelentett a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A vagonlakások így fokozatosan eltűntek, amely a MÁV-nak is jól jött, 1920-tól a szállítási feladatokhoz égető szüksége volt a teherkocsikra. László Gyuláék gondjai is megoldódtak: a budapesti Izabella utcában kiutaltak számukra egy lakást, ahová rövidesen beköltöztek. Sajnálatos, hogy a városunkban töltött időszak "Szolnoki szenvedéseink" címmel vonult be a világhírű tudós emlékirataiba.

A cikk megjelent az Új Néplap 2020.02.06. számában

 

Címke: , , , , , , ,

Cibakháza

 2010. június 4-én avatták fel Cibakházán az országzászlót.

Címke: , ,
Top