95 évvel ezelőtt

1928 augusztusában mezőgazdasági és ipari kiállítást szerveztek Szolnokon az ipari kongresszussal egy időben. A szakmák szerint az iparosok tíz csoportban állítottak ki, valamint mezőgazdasági termékeket, állatokat és fogatokat is bemutattak három különböző helyszínen a városban.

A városi ipartestület és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Gazdasági Egyesület augusztus 12-étől 20-ig Harmai Miksa kereskedelemügyi és Mayer János földmívelésügyi miniszter fővédnökségével vármegyei ipari és mezőgazdasági kiállítást rendezett.

1928. augusztus 13-én nyitották meg a Vármegyei Ipari és Mezőgazdasági Kiállítást, amely áttekintő képet nyújtott a vármegye mezőgazdasági és ipari haladásáról.

Almásy Sándor főispán a kormány képviselőjének és a város polgármesterének, valamint a megye gazdasági előkelőségeinek jelenlétében nyitotta meg a kiállítást. dr. TóthTamás polgármester üdvözlő szavaiban utalt arra, hogy az öszszeomlás és a szanálás súlyos megpróbáltatások elé állította a szolnoki ipart és a mezőgazdaságot, de mégsem tudta megrendíteni. A főispán megnyitó beszédében szintén arra mutatott rá, hogy a vármegyei mezőgazdasági kiállítás nemcsak az ipar és a mezőgazdaság élni tudását bizonyítja.

A kiállításra felvonult a vármegye minden számottevő cége és vállalata

Öszterreicher Lipót és fia Nándor cég, — melyet ezelőtt harminchat évvel, 1892-ben alapítottak, — közismerten előkelő és művészi ízléssel berendezett pavillonjával vesz részt a kiállításon.

A cég szesz, rum és pálinka előállításával és likőrgyártással foglalkozik s ezt most mind felsorakoztatta a kiállításon. Az alapító halála után Klein Oszkár vette át a nagykiterjedésű üzemet, amelyet közismert agilitásával, nagy szaktudásával és szociális jótékonyságával tovább fejlesztett.

A cég produktumait előállító gyár a legmodernebb gőzdesztillálógépekkel van felszerelve s borpincéinek cementhordói körülbelül háromezer hektoliter befogadására vannak beépítve. A budapesti fióküzlet teljesenújonnan berendezett- pincével rendelkezik, Gyöngyösön pedig saját szőlőtelepe és jól berendezett pincészete van az iparvállalatnak. A cég nemcsak az elismert legfinomabb likőröket állítja elő, hanem málna-, meggy-, cseresznyeszörp előállításával is foglalkozik.

Galéria Savaria

Ezenkívül előállít még narancs- és citromszörpöt és a közelmúltban újdonságot hozott forgalomba s az alkoholmentes üdítőitallal, a kitűnő „Erdőgyöngyé“-vel lepte meg a régi vásárlóközönségét. Exportcélokra, Vacuum füstökkel koncentrált mustokat állít elő és a borpárlatokat a legfinomabb borokból főzi, valamint a hírneves magyar konyakot is, amelyet Hungária Rum- és Likőrgyárnév alatt hoz forgalomba. Az üzem az 1920-as évek végén mintegy hatvan családot foglalkoztatott. A cég üzeme az ország egyik legjobb borászatának és szeszfőzésének székhelye volt.

Kádár Kálmán cukrász, aki 1895-ben alapította előkelő üzletét, nagy feltűnést keltett ízléses külön szobában elhelyezett cukorka-, bonbon- és süteményhegyeivel. KádárKálmánt nem kell külön bemutatnunk, mert hiszen cukrászdája már régóta a legelőkelőbb és legszebb nevet vitta ki magának a megyében. Cukrászkészítményei, kitűnő bonbonjai vetekednek a főváros bármelyik előkelő cukrászdájának produktumaival. A cég egyik legkeresettebb specialitása a „zúzmara“.

Forrás: Kádár Kálmán Cukrászda Facebook oldala

Sárossy Imre olajmalomtulajdonos (Szolnok, Thököly-út hét) hajaló- és tisztítógépet állított ki, amely Sárossy-féle szabadalom. Sárossy hajalógépje már öt éve dolgozik és a közönség legnagyobb megelégedésére annyira tökéletesedett, hogy nemcsak a napraforgó hámozásának és tisztításának követelményeit szolgálja, hanem a keserű és kellemetlen izű magot és anyagot is kiválasztja, amely főként gazdasági szempontból előnyös. 

Korabeli hirdetés a Molnárok Lapjában

Az a gazda, aki a Sárossy-féle hajaló- és tisztítógépet használja, körülbelül húsz-harminc százalékkal nagyobb termelést ér el. A Sárossy-cég specialista étolajgyártásban és a kiállításon be is mutatott ilyen étolajjal készített süteményeket, amelyet, a megnyitó ünnepség előkelő vendégei meg is kóstoltak. Ez a kóstoló megértette a vásár közönségével, hogyan nyerte el a malomcég pár esztedő alatt általános népszerűségét.

Bors Lajos okleveles szabász, férfiszabómester (Szolnok, Piac tér, Tolnai-ház) sátrával az első pillanattól kezdve nagy tetszésre talált a vásár férfiközönsége körében, amely hosszú időn át gyönyörködött a remek szabású és a legkényesebb ízlést is kielégítő kiállított öltözékekben. A megye előkelőségeinek legnagyobb részt Bors Lajos szabómestert keresi fel, ahol valódi angol szövetraktár áll nagy választékban a megrendelő rendelkezésére.

Kiss Károly és Társa, szűcsök (Szolnok, Fő tér Gorove-utca tizenkettő) különböző szőrmékből, bundákból összeállított kiállításaméltó elismerésben részesült a kiállításközönsége körében. Pesanik bőrből Katzer-féleszisztéma szerint összeállított, amerikai oposomgallérral díszített bundája a kiállításegyik legszebb darabja. A kitűnő cég kreációi, amelyeket festői csoportosításban helyezett el, valóban szemetgyönyörködtetők voltak. Marmota bundái, színházi belépői, silskin kabátjai mind egyenként valóságos remekei a szűcsművészetnek. Sapkáit különösen a szolnoki gazdaközönség keresi. A megyei társadalom előkelő tagjait különösen egy szép báránybőrből készült lengyel bunda érdekelte és igen sokan rendeltek a bégnél az őszi vadászatokra ehhez hasonló bundát és vadászkabátot.

Kiss Károly és Társa szűcscég Miskolcon aranyérmet, Nyíregyházán nagy ezüstérmet nyert s a zsűri ezen a kiállításon is első helyre helyezte készítményeit.

A vásár egyik szenzációja Weiss Ignác rőfök és divatárukereskedő választékos ízléssel rendezett sátra. Szőnyegek, selymek, vásznak, ágyterítők, hazai gyártmányú ágy- és asztalterítők, különböző kézimunkák gazdag változatban találhatók itt. A cég tulajdonosa részt vett az amerikai Kossuth-szoborleleplezésére induló amerikai zarándoklaton is, amelyet egyúttal tanulmányútnak is felhasznált és ottani tapasztalatait, visszatérve Szolnokra, bőségesen gyümölcsözteti üzlete továbbfejlesztésénél.

Bleier Imre órás és ékszerész (Szolnok, Gorove utca 25.) dúsan felszerelt óra- és ékszerraktárának jellegzetesebb áruit mutatja be választékos elrendezésben a kiállításlátogatóinak. Minden fajtájú és márkájú órát találhat itt az érdeklődő és a cégnél kapható ékszerek a legkényesebb ízlést is kielégítik. De nemcsak órák és ékszerek kaphatók a cégnél, hanem különböző optikai eszközök, szemüvegek, látcsövek, amelyek mind a legkiválóbb gyárakból származnak s így tehát a megye közönsége ebben a tekintetben is a legelőnyösebben ennél a cégnél fedezheti szükségletét.

Kapcsolódó rendezvényként augusztus 15-én vármegyei tenyészállat kiállítás is várta a látogatókat.

Ekkor tartották meg a Szolnoki Művészegyesület tagjai is évi tárlatukat.

Színházi Élet tudósítása 1928 nyarán

Augusztus 19-én és 20-án  a Vármegyeházán az Ipartestületek Országos Szövetsége rendezte meg országos kongresszusát, amelyen az ország valamennyi ipartestülete képviseltette magát. A szakmai testületek az aktuális ipari érdekeket érintő kérdésekről tárgyaltak.

Kis Újság korabeli híradása

Forrás:

Fontos kérdésekről tanácskozik a szolnoki iparosnagygyűlés. Kis Újság, 1928.08.04.

Megnyílt Szolnokon a Vármegyei Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás. Nemzeti Újság, 1928.08.14.

Címke: , , , , , , ,

Tóth Tibor, “a Tabán festője”

Tóth Tibor már gyermekkorában is szeretett festeni. 1942. december 22-én a Konstantin iskolában a MÁV Milleniumi Dal-és Zeneegylet rajz szakosztályának tárlatán ki is állították műveit.

Iparművész keresztapja iparművésznek szánta őt is ő azonban a képzőművészeti akadémiára szerettem volna menni. Végül azonban közbeszólt a háború.

Tóth Tibor a címfestők műhelyében

A II. világháború után - másfél évnyi hadifogságból - 1946 októberében tért haza. Az 1947-ben megalakult Festő Munkások Szövetkezetében lett címfestő. Reklámgrafikákat készített, majd mintegy huszonöt évig neontervező volt.

Tagja volt a Chiovini Ferenc festőművész vezette Szolnoki Képzőművészeti Körnek. 1950-től 15 éven át járta a Dolgozók Képzőművészeti Szabadiskolájába.

Tóth Tibor a szabadiskola tagjaként a Beloiannisz úti Iskola rögtönzött műtermében

A Szolnoki Képzőművészeti Szakkör kiállításának megnyitóján 1961-ben

Egy csendélettel szerepelt először a Nemzeti Szalonban 1954-ben, majd egy évvel később a Képzőművészeti és Díszítőművészeti Körök IV. kiállításán az "Öreg paraszt" , 1960-ban a Műcsarnokban pedig a "Kucsmás paraszt" című festményét állították ki. 1965-ben az "Épülő MÁV kórház" című alkotásával mutatkozott be. Hosszú szünet után 1979-ben és 1984-ben a Szakszervezetek Megyei Tanácsa szervezett kiállítást műveiből, illetve a fővárosi Hollósy Simon Galériába is hívták, ahol 50 képpel debütált 1985-ben.

Többször nyílt önálló tárlata Szolnokon: a Ságvári Endre Művelődési Házban, majd az 1990-es években az újonnan épült Hozam Klubban és a Helyőrsgi Művelődési Otthonban találkozhatott a közönség festményeivel. 

Szabadiskolai növendékként a Zagyvaparton

Témáiban mindig is vonzódott a Zagyva és Tisza környékéhez, szívesen festette a Tabánt és a Zagyva-partot az év minden szakában. Mestere és atyai jóbarátja, Chiovini Ferenc hívta föl a figyelmét a régi szolnoki Tabánra, amely sok festőt megihletett. Nagyon sok képet festett a kanyargós sikátorokban álló házacskákról, a Zagyva gátjáig nyúló kis portákról.

Napjainkban a szolnoki Tabán a modern lakóházakkal már más arcát mutatja. Tóth Tibor vásznain azonban még megelevenednek a régi Tabánból a hajdani girbegurba utcák, a nádfedelű apró házak, a partra húzott ladikok vagy a baromfiudvarok népe.


Otthonában 2005-ben - Mészáros János felvétele, Új Néplap

Feleségével tagja volt a szolnoki Verseghy Körnek és a Damjanich János Múzeum Baráti Körének is. 2008-ban Aba-Novák-díjjal ismerték el több évtizedes alkotói munkásságát.

2007 elején a Verseghy Könyvtárban volt tárlata, melyet dr. Írás Mátyás és Hunya Zoltán, a Múzeum Baráti Kör vezetői nyitottak meg

Életművéből a Szolnoki Galériában rendeztek kiállítást 2008-ban. Erre az alkalomra készült el Tóth Tibor Anekdóták és egyéb feljegyzések című kiadványa, amelyben művésztelepi anekdotákat, valamint Chiovini Ferenc festészetről vallott nézeteit bocsátotta közre.

A kötet megtalálható a Damjanich János Múzeum könyvtárában

Mestere, Chiovini portréjával - Hevesi Tóth János felvétele, Népszabadság

Gyászértesítő - Verseghy Könyvtár Kisnyomtatványtára

2009. szeptember 18-án hunyt el. Halála után özvegye és keresztlánya Tóth Tibor fényképes hagyatékát a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteményének adományozta.

A fotógyűjtemény különlegessége, hogy Tóth Tibor számos neon felirat készítője is volt. Nemcsak Szolnokon, hanem a megye több településén dolgozott. Őrzi munkáját, elképzeléseit a Tomi mosószer, az OTP, a Skála, Centrum és Sztár áruház reklámja.

Az általa készített fényreklámok tervrajzait a Damjanich János Múzeum őrzi. A neonfeliratokról készült fotók pedig a Verseghy Könyvtár gyűjteményét gazdagítják.

Jászberényi szolgáltatóház egyik üzletének neonfelirata

Készülő üzlet felirata Karcagon

A TOMI mosószer fényreklémja a szolnoki főutca sarkán

A felvételek igen értékesek, hiszen megőrizték az utókor számára az 1970-es és '80-as évek városképet.

Forrás:

Almási Józsefné: Aba-Novák-díjat vett átTóth Tibor festőművész. Új Néplap, 2008.04.17.

B[istey] A[ndrás]: A Chiovini-tanítvány fő témája az egykori Tabán volt. Új Néplap, 1999.10.21.

Bistey András. Kiállításra készül a Tabán festője. Új Néplap, 2005.09.02.

Doros Judit: A szolnoki Tabán festője. Népszabadság, 2008.02.22.

Simon Cs. József: A Tabán festője a Hozam Klubban. Új Néplap, 1997.06.26.

Szabó Miklós, D. A Tabán festője. Új Néplap, 2000.01.21.

Szabó Miklós, D: A színek világa megigézte. Új Néplap, 2001.05.22.

Tóth Tibor: Anekdóták és egyéb feljegyzések. Szolnok : Múzeum Baráti Kör, 2008

Tóth Tibor festőművész. Budapest: Hollósy Galéria, 1985.július 25.-augusztus 25.

Címke: , , , , , ,

Pintér Irén tanítónő hagyatéka

Pintér Irén 1926. január 2-án született Szolnokon.  Egy szem lány volt, az édesanyjáék tizenhárman, az édesapjáék tízen voltak, de neki nem lett testvére.

Édesapja, Pintér István a hivatalban

A kis Irén szüleivel az 1930-as években

Elsőáldozóként 1935-ben

Óvodai csoportkép Szolnokon. A képen alulról a második sorban, balról a harmadik kislány sötét masnival Pintér Irén

Szülei taníttatták. A szolnoki Polgári Leányiskolában kezdte meg tanulmányait, majd 1940-ben beiratkozott a kiskunfélegyházi Constantinum 4. polgári iskolai osztályába, az intézetben végezte a tanítóképző első három osztályát is.

Egy ajándékba kapott fényképezőgéppel dokumentálta az töltött éveket

A tanítóképzőben készített fényképeket albumba fűzte össze, amelyet évtizedeken át becses kincsként őrzött és feliratokkal is ellátta.

A fiatal pedagógus

1941 nyarán a szolnoki Tisza Szálló kerthelyisége előtt

Tanított Szajolban és Szolnok több iskolájában is. 1963-ban a Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola pedagógusaként az Oktatásügy kíváló dolgozója kitüntetést vehette át.

Tanulmányi kiránduláson tanítványaival

1963-ban a Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskolában

Osztályképek Pintér Irén hagyatékából

Osztálykép már a belvárosi Konstantin Általános Iskolában

A szüleivel élt 1960-as években épült Vak Bottyán úti házukban haláláig. Bár soha nem ment férjhez. Sok barátja volt és tanítványaira is csaladjaként tekintett. Védencei közül többen lettek orvosok, ügyvédek, igazgatók, tanárok.

Pintér Irén lakóháza Szolnokon

1992-ben kétszer is eltört a lába. Szegecselték és műtötték, így sokáig szobafogságra ítéltetett. Szülei elvesztése után nagyon magányos volt, de erős hitére mindig támaszkodni tudott.


Gyémántdiploma átvételekor - Csabai István felvétele, Új Néplap

2007-ben gyémánt, 2012-ben pedig Vas Diplomáját vehette át. 2016 augusztusában hunyt el 91 évesen. Hamvait a Tisza folyóba szórták.

Halála előtt fényképes hagyatékát Kósa Károly nyugdíjas helyismereti könyvtárosra bízta, aki átadta a több albunyi képet a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye számára megőrzésre.

A fényképes hagyaték 2019-2020 között került digitalizálásra. A gyűjtemény elérhető a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban.


 

Címke: , , ,

Rékasy Ildikó domborművének leleplezése

Rékasy Ildikó (1938-2015) szolnoki kötődésű bibliográfus és költő domborművét születésének 85. évfordulója alkalmából 2023. június 9-én leplezik le a Damjanich János Múzeumban.

A Szolnoki Panteonban helyet kapó dombormű adományozója Kósa Károly nyugalmazott helytörténeti könyvtáros. Alkotója Szabó Imrefia Béla. A posztamenset Pogány Gábor Benő készítette.

Simon Ferenc felvételei - Damjanich János Múzeum

Címke:

Szurmay Ernő emlékezete

Szurmay Ernő (1923-2016), városunk díszpolgára, a Verseghy Könyvtár nyugalmazott igazgatója, a Verseghy Kör örökös elnöke, a szolnoki oktatás, közművelődés jelentős alakja volt, aki magas színvonalú és sokszínű életművet hagyott az utókorra a pedagógia, a könyvtárügy és az irodalomtudomány területén egyaránt. A „Verseghy-kultusz” ápolásában betöltött megismételhetetlen, pótolhatatlan szerepe mindenki előtt ismert.
Irodalmi műveltsége, pedagógiai jártassága, humánuma és egyénisége azon kiemelkedő szolnoki polgárok közé emelte, akiknek Szolnok mai kultúráját és hagyományait köszönheti. Domborműve helyet kapott a Szolnoki Panteonban és nevét viseli Szolnok Város Pedagógiai díja.

2023-ban a Verseghy Ferenc Könyvtár Helyismereti részlegében újonnan kialakított olvasótermét az intézmény tisztelegve az egykori igazgató emléke előtt Szurmay Ernő után nevezte el.

Az átadó ünnepségre 2023. június 8-án az Ünnepi Könyvhét egyik rendezvényeként kerül sor.

Címke: , ,

130 évvel ezelőtt

1893. április 9-én született Pomázon Glykais Gyula kardvívó. A görög származású családból származott, amely századok óta Szentendrén élt. A fiatal Gyula feltehetően az 1908. évi londoni olimpián kiemelkedő magyar vívósikerek hatására lett a vívás szerelmese. Két mestere volt: Gerencsér László és Santelli Italo.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1912/13-ban gépészmérnök-hallgató volt. Ekkor aratta első vívó sikereit. Győzött a budapesti főiskolások József nádor emlékversenyén, az első nemzetközi sikerét a bécsi főiskolai verseny megnyerésével érte el.


Az Érdekes Ujsag, 1914.04.12.

Az I. világháborúban harcolt. Az olasz fronton fogságba került, kazamatába zárták. Testileg-lelkileg megtörve végre hazakerült. Csak hosszas unszolásra vette elő újra a kardját.


Tolnai Világlapja,1925.04.15

Két olimpián indult, 1928-ban Amszterdamban és 1932-ben Los Angelesben egyaránt az aranyérmes kardcsapat tagja volt.


Az 1928-as amszterdami olimpia aranyérmes kardcsapata. (Jobbról 3. Glykais Gyula)

Az Európa-bajnokságokon három első (1929 Nápoly: egyéni, 1930 Liège és
1931 Bécs: csapat) és egy harmadik (1927 Vichy: egyéni) helyezést ért el. A BEAC-ban kezdett vívni, majd a MAFC, a Tisza István Vívó Club versenyzője volt.


Budapesti Hírlap, 1927.04.14.

1927-től pedig a Szolnoki Vívó Clubhoz került. A nagy hagyományokra visszatekintő, de az I. világháború alatt elsorvadt Szolnoki Vívó Club új elnöke, Alexander Imre akkoriban igyekezett talprasegíteni a klubot. Buzdításul vívóakadémiákat rendezett, ő hívta meg a városba Glykais Gyulát is.Glykaisnak megtetszett a fogadtatás, meg a város is, Alexandernek és a klubnak pedig Glykais. Neve, tudása pezsgésbe hozta Szolnok vívóéletét.


Színházi Élet - 1932/37. szám

1927- ben csapatban országos bajnoki címet szerzett, 1929-ben pedig Nápolyban megnyerte az Európai bajnokságot is.


8 Órai Újság, 1929.05.11.

Az Est, 1929.05.11.

Új Nemzedék, 1929.12.17.

Nemzeti Jövőnk, 1933.01.12.

A kardvívás mellett evezett is, a Tisza Evezős Egylet, valamint a Hitelbank Evezős Egylet tagja volt.


Szolnokon civil állást is kapott, a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal munkatársaként dolgozott. 1931 elején pedig Szolnok városa városi főszámvevőnek nevezte ki.


Kecskeméti Közlöny, 1941.08.12.

1941-ben Kecskemétre helyezték át, majd két év után Szilágysomlyóra rendelték főnökhelyettesi minőségben, később a Szekszárd városi számvevőség vezetője lett. De továbbra is rendszeresen feljárt edzésekre Pestre, Santelli mesterhez.


Santelli Italo

1932 után visszavonult a versenyzéstől. Életének 55. évében, 1948. június 12-én érte a halál Szekszárdon, végső nyughelye a szekszárdi Alsóvárosi köztemetőben van.


Tolnai Népújság, 2018.04.13.

Forrás:

Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig. Budapest, 2007

Kun László (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 1998. Budapest, 1999

Látogatás Glykais Gyulánál a világhírű szolnoki vívóbajnoknál. Nemzeti Jövőnk, 1933.01.12.

A negyedik magyar győzelem Európa kardvívóbajnokságában. Budapesti Hírlap, 1929.04.18.

Parragh Béla: Az olasz Nedo Nádi és Gombos Sándor dr. kardmérkőzése. Szent György, 1927.03.10.

Syposs Zoltán: A magyar szívű görög (1893-1948). Népsport, 1978.12.20.

Címke: , ,

Lapszemle

Az Új Néplap és a szoljon.hu olvasóit Hartai Gergely és Nagy Balázs tudósította a fotógyűjtési akcióról

Címke: ,

Képpel írt várostörténet – 2023.03.28.

Újra útnak indulunk

Visszatérünk a fényképgyűjtő akciónk első színhelyére. Ez úttal is várjuk a Kisgyephez és a Széchenyi városrészhez köthető fényképeket.

Köszönet a csodálatos plakátért László Cecíliának.

Címke: , ,

Szandai Szabó Sándor

1903. március 7-én született Szabó Sándor a Szolnok melletti Szandán, a szandai szőlőben, nagyszülei négyszobás, tornácos, padlós házában.


Szandai Szabó Sándor szülei - Új Írás 1977

Édesapja építkezéseken dolgozott Szolnokon. Egy alkalommal rozsdás szögbe lépett, tetanusz mérgezést kapott, amely végzetesnek bizonyult. A kis Sándor még első elemibe járt, amikor elvesztette apját.

„Délben már hazajött. Alig tudott jönni. Vánszorgott. Izmai megmerevedtek. Leült az asztal mellé, nem tudott enni. - Feküdj le János! - könyörgött anyám. Apám a karjára ejtette fejét és a foga közül rikácsolta: - Éhes vagyok! Az istenit! Enni akarok! - belevágta a kezébe fogott kést az asztal lapjába. Lefeküdt. Másnap szekéren vittük be a kórházba. Nem is jött haza többet. A kórházban halt meg. Hagyott maga után két hold földet. Pedig az én apám nem is tudott írni.” - emlékezett meg róla egy novellájában később.


Anya nagyszülőkkel, édesanyjával és hugával, Marikával - Új Írás 1977

Budapesten kezdte pályafutását újságíróként. A Mindnyájuk lapja, a Magyar Úri Asszonyok lapja, a Háztartás hasábjaink jelentek meg írásai.


A fiatal Szabó Sándor 1919-ben - Új Írás 1977

1927 és 1932 között Szolnokon tevékenykedett. Fáklya, majd a Szolnok Vármegyei Élet című lap indításával próbálkozott.


1921 körül - Új Írás 1977

"...én csak tevékenységre vágytam, jó irodalmat, művészetet, emberséget, igazságot adó lapra, amely a vidéki álmos magányt is föl tudja riasztani." - írta visszaemlékezésében.

Majd Móricz Zsigmond tanácsára 1931. júniusában útjára indította röpiratként a Reklám (Irodalmi) Kurírt.

„Kedves Uram, egy novellát - a Nyugatból - szívesen átengedek önnek. Én magam se vagyok öreg vagy gazdag író. Ha egész éven át írok, kétszáz pengőt keresek ezzel. Ugye nem sok? Hogy megéljek - egy festődében dolgozom mint kelmefestő segéd, heti 18 pengőért. Elég sokat, napi 10 órát. Mindezt azért írom meg, hogy kellő megvilágításba helyezzem az olyan sorokat, mint „hatalmas nekilendülését az írói karrier felé!” De mivel szegény ember - szívesen segítek Magán. Máskülönben elvem - a kéziratot éppúgy meg kell fizetni, mint akármi mást. Szíves üdvözlettel tiszteli: Gelléri Andor Endre. Óbuda, III. Tímár ucca 24.” - így szólt Gelléri levele 1931 végén a fiatal laptulajdonoshoz, akinek Rablás című novelláját bocsátotta közlésre az induló szolnoki folyóirat számára.

Azonban Kassákkal és Lengyel Lajossal való kapcsolata miatt állandó rendőri zaklatásoknak volt kitéve. Maga Vámbéry Rusztem külön is figyelmeztette, hogy a hatóságok, ha akarják, mindenbe beleköthetnek, indítványozhatják a vizsgálóbírónál egyes számok, röpiratok lefoglalását, esetleg a lap „nemzetellenes” vagy „közrendet veszélyeztető” iránya miatt a lap betiltását.

Hiába volt Gelléri, Kassák, Radnóti Miklós, Nagy Lajos, Bányai Kornél erkölcsi és kéziratos támogatása, Németh László elismerő levele; Móricz Zsigmond protektor utáni járása, a lap és szerkesztője nem bírt harcolni az akadályokkal. Így a folyóirat 1932 decemberében megszűnt.


Családi kép. Ülős orban jobbról édesanyja, Szabó Sándor és felesége

A magánéletében is fordulat állt be. Elvált fiatal feleségétől és a fővárosba költözött a hugához.

Budapesten műteremlakást bérelt és szobrászkodott. Már az 1920-as évek közepén is kísérletezett a szobrászattal. Ő készítette el fehér márvány zúzalékból a szolnoki evangélikus templom 15 mázsás szószékét és hatméteres oltárt, valamint kívülre, 14 méter magasságban, két méter átmérőjű Luther-rózsát.

A szolnoki evangélikus templom - Verseghy Könyvtár Képeslaptára

Barátság fűzte a Szolnoki Művésztelep fiatal művészéhez, Borbereki Kovács Zoltánhoz. Sok időt töltött a műtermében is. Talán édesapja fafaragásának emlékei vagy a baráttól ellesett fogások terelték a szobrászat felé.


Borbereki Kovács Zoltán esküvője a Művésztelepen. A vendégek között Szabó Sándor - Színházi Élet, 1933

Bár nagy örömére szolgált, hogy 1934-ben a Nyugat leközölte Otthagytam a falut című novelláját, érdeklődése szinte kizárólag a képzőművészet irányába fordult át.


Kassák portré 1944

Művészbarátait szeretette maga mellé gyűjteni. Nem csak műtermében tartottak népes összejöveteleket, hanem a természetbe is együtt jártak kikapcsolódni.  Nagy Lajos, Aba Novák Vilmos, Szőnyi István, Iványi Grünwald Béla, Domanovszky Endre, Kerényi Jenő mellett Tersánszky Józsi Jenő barátsága volt ez egyik legfontosabb számára.


Barátságos birkózó mérkőzés Tersánszky Józsi Jenővel - Új Írás 1977

1935-től 1943-ig tagja a Képzőművészek Új Társaságának, s rendszeresen részt vesz kiállításaikon. Első önálló kiállítását 1937-ben rendezi meg a Tamás Galéria. A következő esztendőkben egyre több egyéni tárlatot rendez, anyaga szerepel a stockholmi Állami Kiállításon is.

„... 1958 óta főképp az op-art szellemében fogalmazom meg munkásságomat. Egyéni hangon. Műfajilag is új megjelenésűek, mert nem tudom sem szobrászatnak, sem festészetnek egyértelműen megjelölni. Hiszem, hogy vizuálisan örömet okozó szellemi kisugárzások.”

Barátai uszolására Párizsban is kiállította munkáit. 1958 nyarán a Musée Municipal d’Art Moderne mutatta be tizenhét bronzplasztikáját, majd  Bernheim-Jeune- Dauberville rendezte 83. Faubourg St. Honorén állított ki. Utóbb e galéria le is szerződtette. Victor Vasarely önzetlen támogatásának köszönhetően egy csoportos kiállításon is szerepeltek alkotásai a Denis René Galériában. Az 1959-es első párizsi önálló kiállításán pedig harmincnégy fa- márvány- és bronzszobor szerepelt.


Szabó Sándor 1946-ban - Új Írás 1977

Fém és márvány kisplasztikái száma meghaladja a százat. Harminc szobra és kútfigurája áll parkokban és köztereken. Már az 1950-es évektől egyre sűrűsödő állami megbízatások egtöbbje figurális megoldású volt. Aktfigurái mellett örömmel készítette az írók, költők szobrait is.

1948 Petőfi Sándor bronzszobra (Dunavecse, Főtér)
1952 Földalatti ind. állomása, (Budapest)
1952 28 figurás fríz (Budapest, Körcsarnok)
1953 Jókai Mór fehérharaszti mészkőszobra (Komárom, Főtér)
1954 Női akt gyermekkel, díszkúttal (Budapest, Nagy Lajos lakótelep)
1955 Női akt tállal (Budapest, Kábel- és Műanyaggyár)
1955 Mikszáth Kálmán mellszobra (2 db, ismeretlen helyen)
1935 Pollack Mihály mellszobra (Budapest)
1956 Három dombormű (Buadpest, Kerepesi úti lakótelep)
1957 3 db dombormű (samott) (Pécs, Bányászlakótelep)
1957 Női akt vízöntő tállal (Budapest, Királyfürdő, Díszkút)
1959 Vörösréz kompozíció (Szeged, Móra Ferenc városrész, Iskola falára)
1960 Nő galambbal, Fém ezüsttel lemezelve (Győr, Győr-sziget)
1961 Női akt díszmedencével (Budapest, Sportkórház)
1962 Táncoló fiatalok (Balatonfüred)
1963 Szalvai Mihály mellszobra (Kecskeméti, sétány)
1967 Diákok (Miskolc, iskola elé)

Az 1960-as években Angyalföldön képzőművészeti kört vezetett, ahol szobrászatot tanított.

"Autodidakta vagyok, sehol sem tanultam. Rajzolni is csak annyit, mint bárki más a középiskolában. Az a véleményem, hogy a művészetet nem lehet megtanulni. Költőiskola sincs. Ezt mondom a tanítványaimnak, már húsz éve. [...] Arra megtaníthatom őket, hogyan rakják föl az agyagot, mik az arányok. De az a fontos, hogy valaki a körülötte levő életet, a társadalom igényeit tudja látni, és — ha művész — meg tudja fogalmazni kora művészetét. Nem tagadom én az akadémiai képzés szükségét sem, hiszen ez a tagadás is dogmatizmus volna." - vallott egy 1966-ban vele készült interjúban.


A műteremben - Új Írás 1977

Kisplasztikáinak vaskos paraszti bája, karakteres portréi kiállításain őszinte sikert arattak. 


Kiállításvezető - Szolnok, 1968

1973-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1974-ben pedig Munkácsy-díjban részesült.

1978. október 1-jén hunyt el Budapesten.

Forrás:

Frank János: Szandai Sándornál. Élet és Irodalom, 1966.05.14.

Szandai Sándor: Röpdöső fenyőfaforgács. Új Írás, 1977

Szandai Sándor kiállítása. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnok, 1968

135 évvel ezelőtt

1888. február 4-én született Szolnokon Kohn Miksa. Szülei Kohn (Kertész) János mozdonyvezető és Schwarcz Jetti (Henrietta) voltak.

Anyakönyvi bejegyzés - FamilySearch

Harcolt az I. világháborúban: a 38. gyalog és 26. vadász ezredben a szerb, albán, orosz, olasz fronton járt. Kétszer is megsebesült. I. o. ez., bronz vit. és sebesülési érem, K. cs. k. tulajd.

Ügyvédi vizsgát 1918-ban tett és egyetemi tanulmányainak befejezése után szülővárosát választotta munkahelyéül. Szolnokon még abban az évben nyitotta meg ügyvédi irodáját. 

A Tanácsköztársaság bukása után azoban Romániában telepedett le és Nagybányán folytatta jogi pályáját.

Irodalmi munkássága is kiemelkedő volt

1922-ben bekapcsolódott a romániai magyar Cimbora című ifjúsági folyóirat szerkesztésébe, amelybe publikálta gyermekeknek szóló történeteit. Benedek Elek Kisbaconban élt, a lapot pedig Szatmáron nyomták, így Kertész Mihály Nagybányáról járt ki Szatmárra.

Az ezerkilencszázhúszas évek végére egymásután jelentek meg ifjúsági és társadalmi regényei. Témái általában egyszerű, könnyen áttekinthető, a gyermekkorúak érdeklődését mégis felkeltő, sőt végig ébren tartó történetek. Mesélőkedve, gördülékeny stílusa, fordulatos meseszövése kora gyermekeinek gondolkodását, érzelemvilágát jól ismerő szerzőre vall.

A csodálatos sárkány című regényének cselekményének színtere – bár az író nem nevezi meg – a szövegből érzékelhetően Szolnok. Azon belül is a régi vásártér meg a ma Eötvös térnek nevezett „kis tér”. A fizikailag erősebb, ezért fennhéjázó, csapatba verődő fiúk kiszorítják a papírsárkány eresztésére legalkalmasabb vásártérről a gimnazista fiatalokat. Három kisgimnazista – egyikük mérnök bátyja segítségével – olyan sárkányt épít, amelyet a kis térről is fel tudnak engedni, s amely képes magasabbra szállni amazokénál. A három fiú alapszabályban rögzíti a csodálatos kétfedelű repülőhöz hasonló sárkánnyal kapcsolatos teendőket. (A szerző ügyvéd voltát az alapszabály tökéletessége is tükrözi.) A csodálatos sárkány felkelti a vásártériek irigységét, s fondorlatos módon végül tönkre is teszik azt. A pótolhatatlan veszteség ellenére mégis a kisgimnazisták lesznek az erkölcsi győztesek.- jellemezte a művet Szurmay Ernő Emlékjelek című szolnoki irodalomról szóló monográfiájában.

Közel 150 novellája, 15 kötete jelent meg. Írt színdarabokat is. Kabarétréfáit, jeleneteit szívesen játszották a fővárosi színházak, főleg a Belvárosi Színház és az Andrássy-úti Színház.

Az 1928-ban megjelent társadalmi regénye, Az üstökös

A Szolnoki Tükörben és az Irodalmi Kurírban is jelentek meg írásai.

A Szolnoki Újság 1933-1934-ben tette közzé Kertész Mihály Vasárnapi Krónikáit.A sokkal inkább irodalmi tárcához, mintsem krónikához hasonló írások a korabeli szolnoki társadalom főleg középosztálybeli rétegének mindennapi életéből kiragadott "apróságok" felmutatásával tartottak tükröt olvasóik elé.

Az 1930-as évek második felétől a mozgástere beszűkült, már csak könnyű fajsúlyú kisregényei kaptak helyet a „Mai Nap könyvtára”  és a „Világvárosi regények” sorozatban.

Tagja volt a szolnoki Verseghy Irodalmi körnek és a helyi izraelita iskolaszéknek. A "Tanya" irodalmi és művészeti klub alapításában is közreműködött 1934-ben.

Napi hírek 1934 - Hungaricana

Felesége Farkas Irén (1894–1987) volt. Egy lánygyermekük született.

Az egymást követő zsidótörvények megfosztották a közlés lehetőségétől. 1945. március 18-án hunyt el 57 éves korában. Síremléke Budapesten a Kozma utcai temetőben található.

Anyakönyvi bejegyzés - FamilySearch

A család síremléke - Kósa Károly felvétele (2010)

A Verseghy Könyvtár és a Verseghy Kör együttműködésében a Verseghy Kiskönyvtár sorozatban elsőként Kertész Mihály tárcái jelentek meg Kosa Károly válogatásában és szerkesztésében Így éltünk mi címmel.

Forrás:

Kósa Károly: Jász-Nagykun-Szolnok megyei pateon

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000.

Címke: , , ,
Top