Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány és az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ koszorúzásokat és hadijátékot rendez a Szolnoki csata emlékére
2019. március 1-jén (pénteken)
és március 2-án (szombaton).
Március 1.10.00 óra
Katonai koszorúzás a Római Katolikus Temetőben az 1848-as emlékműnél
Március 2.14.00 óra
Koszorúzás az 1849. március 5-én elesett honvédek emlékére állított emlékműnél, a Szabadság téren 14.15 óra
Koszorúzás a Wysocki Józef tábornok és a lengyel légió hőseinek emlékére állított tábla előtt, a Lengyel légió utcában 15.00 óra
Hadijáték a Tiszavirág gyaloghíd és a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság közötti árterületen, szélsőséges időjárás, illetve a Tisza magas vízállása esetén a Kossuth téren.
született Laki Kálmán. 1909. február 1-jén látta meg a napvilágot Szolnokon.
Édesapja hősi halált halt az első világháborúban. Így igen szerény körülmények között telt ifjúsága édesanyjával és három testvérével. Az elemi iskolát Abádszalókon végezte. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Cegléden folytatta, ahol 1929-ben érettségizett. A szegedi egyetem orvosi karának másodéves hallgatójaként Szent-Györgyi Albert előadásait látogatta, s a világhírű tudós munkatársává is fogadta. Tovább >>
1849. január 22-én Szolnokot Franz Ottinger császári és királyi vezérőrnagy lovasdandárja védte, amikor Perczel csapatai megkezdték a támadást.
A szolnoki ütközet, 1849. január 22.
Hertelendy Miklós alezredes dandárjának a szolnoki Tisza-hidat kellett támadnia, a Kazinczy Lajos alezredes vezette jobbszárnynak pedig a Zagyván átkelve jobbról kellett volna az ellenség hátába kerülni. Ottinger felismerte, hogy ha nem akar csapdába kerülni, vissza kell vonulnia. A császáriak veresége komoly zavart keltett Windisch-Grätz budai főhadiszállásán.
1969 januárjában alakult meg Szolnok Város Tanács Művelődési Osztálya égisze alatt. A kórus alapításának ötlete Buday Péter nevéhez fűződik.
Hangverseny 1977-ben - Szolnok megyei Néplap felvétele
Bartók Béla Kórust. Hazánk egyetlen hivatásos női kamarakórusa 1971-től a városi Családi Intézet keretei között működött. Az 1970-es és 1980-as években évente mintegy 150 alkalommal léptek pódiumra különböző társadalmi ünnepeken, névadóktól az esküvőkön át akár a munkásőrök rendezvényein is.
Régi muzsika kertje - Verseghy Könyvtár Kisnyomtatvány-tára
Tallinnban pedig a közönség együtt énekelte az együttessel azt a művet, amelyről kiderült, hogy az észtek himnusza, amit a szovjet időkben nemigen énekelhettek.
Bartók Centenárium 1981 - Szolnok megyei Néplap felvétele
1982-ben az osztrák "Klausi nyár" nyitó hangversenyén is felléptek. Három évvel később a tallinni "Dal ünnepén" képviselték Magyarországot. 1986-ban Riihimäkiben léptek fel. Németországban több alkalommal is visszatértek.
A kórus tagjai 1994-ben - Új Néplap felvétele
Majd 1993-tól a Városi Művelődési Központhoz tartozott. Szerepeltek a Nemzeti Filharmónia koncertjein, valamint több megyei, országos rendezvény résztvevői voltak. Hangszeres közreműködőkkel közösen szerveztek világi és templomi hangversenyeket. Az 1990-es évektől azután egyre többször utaztak külföldre. 1994-ben Rómában, a Szent Péter- bazilikában járván II. János Pál pápának is énekeltek.
Rendszeresen készítettek rádiófelvételeket is. 1993-ban adták ki első CD lemezüket.
2017-től önálló költségvetési szervként működik a kórus.
1999-es szereplés a Hangtárban - Verseghy Könyvtár Fotótára
A kórusnak több karnagya is volt. Az elmúlt öt évtizedben Bali József, Molnár László, Egyedné Berényi Bogáta, Vajna Katalin váltotta egymást a pulpituson. 1989 óta Molnár Éva. Annak az évnek az őszén országos minősítésen hangversenykórus fokozatot értek el.
Molnár Éva átveszi az Ezüst Pelikánt - Csabai István felvétele
Magas színvonalú művészi munkájukért több ízben részesültek elismerésben. Megkapták a Magyar Rádió Liszt Ferenc-emlékplaketjétt, az Országos Béketanács kitüntető oklevelét, a Kiváló Művészeti Munkáért Nívódíjat. Fennállása 40. évfordulójához közeledve 2008 őszén Szolnok Megyei Jogú Város Ezüst Pelikán díjjal tüntette ki a kórust.
A kórus 2009-ben - Csabai István felvétele
2010-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Hector Berlioz: Faust elkárhozása című produkciójában énekeltek. Vendégszerepeltek az előadással Zágrábban és Ljubljanában is. Szintén abban az esztendőben indította a kórus útjára Szolnokon egyházzenei bérletsorozatát „Cantate Domino” címmel, ősszel „Con anima” kamaraestre várta közönségét.
Szentpéterváron rendezett „Éneklő világ kórusversenyen és fesztiválon”, ahol a nemzetközi zsűri a kamarakórus versenyen nyújtott összteljesítményét „A legjobb szakmai program” díjjal jutalmazta. A szolnoki kórus emellett még számos kategóriadíjat is kapott. A több mint ötven önálló hangverseny mellett a kórus tagjai a Szolnoki Szigligeti Színház János vitéz című előadásában is közreműködtek 2010-ben. A kórust abban az évben a területi Prima díjjal méltatta a hazai közönség.
A kórus 2010-ben - Csabai István felvétele
2011-ben a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum hangversenytermében, Prunyi Ilona koncertjének vendégei voltak. Névadójuk, Bartók Béla születésének 130. évfordulójának méltó megünneplésére több hangversenyt is adtak.
A Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus fennállásának 50. esztendejében is a közönséggel ünnepel. 2019-ben is számos alkalommal lép majd fel. A Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezett városi ünnepséggel veszi kezdetét a jubileumi esztendő.
Forrás:
Bartók Béla Kamarakórus [Brosúra]. Szolnok, 1994.
Jubileumi évad a 45 éves Szolnoki Bartók Béla Kamarakórussal és vendégeivel, 2013-2014. Szolnok, 2013.
Jubileumi hangverseny a városházán = Új Néplap (1994.03.18.): 6.
"Dr. Tóth Tibor antropológus neve Magyarországon nem közismert, annak ellenére, hogy nevéhez a magyarságkutatás szempontjából a XX. század legjelentősebb felfedezése fűződik. Ottó barát 1232-es és Julianus barát 1236-os útja után 1965-ben ő találkozott először Közép-Ázsiában olyan személyekkel, akik magukat keleti magyar népcsoport tagjainak vallják" - írta róla Benkő István.
Tóth Tibor (bal oldal), Szeitbek Nurhanov nyelvész, egy helybeli hivatalos személy
1848. december 30-án Perczel Mór vezérőrnagy hadteste vereséget szenvedett Mórnál. Ebben a helyzetben az országgyűlés a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos javaslatára elhatározta, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmánnyal együtt Debrecenbe teszi át székhelyét.
Perczel Mór (1811-1899)
1849. január 1-jétől a kormányzat és az országgyűlés tagjai, a minisztériumok hivatalnokai a Pest-Szolnok vasútvonalon utaztak Szolnokig, hogy onnan szekereken folytassák útjukat Debrecenbe. A személyszállítás mellett óriási mennyiségű hadianyagot, hadfelszerelést, a fegyvergyár és a pénzjegynyomda gépeit, nyersanyagokat kellett kevesebb mint egy hét leforgása alatt Pestről Szolnokra juttatni és onnan továbbszállítani.
A Tiszai-pályaudvar és az ó-szolnoki Indóház - Leipziger Illustrirte Zeitung 1851.
A főváros kiürítése a 19. századi magyar történelem talán legjelentősebb logisztikai művelete volt, amelynek során az állomások kivételével egypályás vasútvonal forgalmát hihetetlen gondossággal kellett megszervezni. Ugyanilyen szervezőmunkát igényelt a szállítmányok szekerekre történő átrakása és továbbítsa is.
A vasútvonalon december 31-től naponta öt (1849. január 1-jén hat) szerelvény indult Szolnokra. Madarász László, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja napi 300 szekeret igényelt a Szolnokra érkező állami javak továbbszállításához. A szállítmányok egy részét azonban már Pestről is szekereken juttatták el Szolnokra; Csány László kormánybiztos 1849. január 2-án 600 szekér és 300 előfogat kiállítására szólította fel Pest megyét. Egyedül az óbudai ruházati bizottmány készleteinek elszállításához 100 szekérre volt szükség.
A feladat végrehajtását tovább nehezítette, hogy 1848-1849 fordulóján hihetetlenül kemény tél uralkodott. Ez ugyan némileg könnyítette a helyzetet, hiszen az utak és a vizek is keményre fagytak. A kemény hideg, az állandó hófúvások megviselték az embereket, a járműveket és a kocsikat vontató állatokat egyaránt.
Szolnok jóval kisebb város volt, mint ma. Kb. 12000 lakosa és mintegy 1600 kis parasztháza volt. Az ideérkező menekültek szekértábort vertek a mezőváros mellett.
Kossuth Lajos és kísérete a vasúti indóház épületében pihent meg erre az éjszakára. A Perczel Mór által vezetett hadtest, a középponti mozgó sereg védte a kiürítés alatt álló fővárost, majd Szolnokig vonult vissza.
A haditerv szerint a várost, mint a Tisza egyik átkelési pontját, tartania kellett. Perczel különböző alakulatokat kapott a feldunai és a tartalék hadtest állományából is.
590 évvel ezelőtt, 1429. július 2-án kelt Zsigmond király parancsa az ország összes vezető tisztviselőjéhez, hogy engedjék Szolnok városába azon jobbágyaikat, akik törvényes úton oda akarnak költözni.
315 évvel ezelőtt, 1704. augusztus 20-ára datálódik II. Rákóczi Ferenc rendelkezése a szolnoki vár parancsnokának, annak kötelességeiről és a vár rendtartásáról. Rákóczi 1704-ben személyesen is járt a szolnoki várban, ekkor adta ki a vár rendtartására vonatkozó szigorú rendelkezéseit.
A szolnoki vár alaprajza az 1687-es hadjáratról készült rézkarc-sorozatból (részlet), olasz nyelvű jelmagyarázattal
305 évvel ezelőtt, 1714. július 22-én kelt Szolnok-Külsőváros kamarai összeírása, amely a török kor után Szolnok újjátelepülését leíró alapvető forrás.
280 évvel ezelőtt, 1739-ben nagy tűz pusztított Szolnokon. A leégett városházából, szerencsére, ki tudták menteni az írományokat
270 évvel ezelőtt, 1749-ben épült a Xavéri Ferenc kápolna. A pestisjárványok áldozatait a 18. században ide temették. A fogadalmi felajánlásaként emelte a város lakossága a járvány megszűnése után.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
265 évvel ezelőtt, 1754-ben fejeződött be a római katolikus plébániatemplom építése.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
220 évvel ezelőtt, 1799-ben épült Szolnok műemlék temploma, a Partos kápolna
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
215 évvel ezelőtt, 1804-ben állították fel Nepomunki Szent János a tiszai fahíd közelében. A klasszicizáló későbarokk stílusú szobor Győrffy Pál sóhivatalnok adományából készült.
170 évvel ezelőtt,
1849. január 1-jén a kormányzat és az országgyűlés tagjai, a minisztériumok hivatalnokai a Pest-Szolnok vasútvonalon utaztak Szolnokig, hogy onnan szekereken folytassák útjukat Debrecenbe. A személyszállítás mellett óriási mennyiségű hadianyagot, hadfelszerelést, a fegyvergyár és a pénzjegynyomda gépeit, nyersanyagokat kellett kevesebb mint egy hét leforgása alatt Pestről Szolnokra juttatni és onnan továbbszállítani. A főváros kiürítése a 19. századi magyar történelem talán legjelentősebb logisztikai művelete volt, amelynek során az állomások kivételével egypályás vasútvonal forgalmát hihetetlen gondossággal kellett megszervezni.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
Ugyanilyen szervezőmunkát igényelt a szállítmányok szekerekre történő átrakása és továbbítsa is.
A vasútvonalon december 31-étől naponta öt (január 1-jén hat) szerelvény indult Szolnokra. Madarász László, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja napi 300 szekeret igényelt a Szolnokra érkező állami javak továbbszállításához. A szállítmányok egy részét azonban már Pestről is szekereken juttatták el Szolnokra; Csány László kormánybiztos 1849. január 2-án 600 szekér és 300 előfogat kiállítására szólította fel Pest megyét. Egyedül az óbudai ruházati bizottmány készleteinek elszállításához 100 szekérre volt szükség.
A feladat végrehajtását tovább nehezítette, hogy 1848-1849 fordulóján hihetetlenül kemény tél uralkodott. Ez ugyan némileg könnyítette a helyzetet, hiszen az utak és a vizek is keményre fagytak.
1849. január 22-én Szolnokot Franz Ottinger császári és királyi vezérőrnagy lovasdandárja védte, amikor Perczel csapatai megkezdték a támadást. Hertelendy Miklós alezredes dandárjának a szolnoki Tisza-hidat kellett támadnia, a Kazinczy Lajos alezredes vezette jobbszárnynak pedig a Zagyván átkelve jobbról kellett volna az ellenség hátába kerülni. Ottinger felismerte, hogy ha nem akar csapdába kerülni, vissza kell vonulnia. A császáriak veresége komoly zavart keltett Windisch-Grätz budai főhadiszállásán.
1849. március 5-én zajlott le a 2. szolnoki ütközet, amely a dicsőséges tavaszi hadjárat előfutára volt.
135 évvel ezelőtt, 1884-ben adták át a Városháza épületét
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
130 évvel ezelőtt, 1889-ben épült a szolnoki mór stílusú zsinagóga. A Baumhorn Lipót által tervezett épület napjainkban a Szolnoki Galériának ad otthont.
125 évvel ezelőtt, 1894-ben épült meg a neogót stílusú református templom
110 évvel ezelőtt, 1909. március 5-én a jeges ár elsodorta a fából készült Tisza-híd nagy részét.
100 évvel ezelőtt,
1919-ben Illyés Gyula (1902-1983) fiatal vöröskatonaként harcolt Szolnoknál. Élete meghatározó élményéről született Csatavesztés Szolnoknál című verse.
Kép: A Vörös Hadsereg páncélvonata Szolnoknál - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
1919. március 15-én alakult meg a Szolnoki Munkás Testedző Egylet.
1919 nyarán a román csapatok felrobbantották a Tisza-hidat.
85 évvel ezelőtt,
1934. szeptember 30-án leplezték le Verseghy Ferenc mellszobrát a Tisza-parton. A szobor Borbereki Kovács Zoltán alkotása.
Korabeli hírlap tudósítás
1934. november 11-én nyílt meg Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjteménye.
Horváth Zsuzsanna felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
75 évvel ezelőtt,
1944. június 2-i légitámadás során az amerikai légierő 130 bombázója közel 900 darab rombolóbombát dobott le a szolnoki pályaudvarra és a környező városrészekre. Az 1909-ban Pfaff Ferenc által tervezett felvételi épület tetejét egy bomba levitte. A pályaudvar és a környező utcák teljesen elpusztultak. A detonációk a vasúti kocsik darabjait egészen a mai Eötvös térig vetették.
461st bomb Group felvétele
1944. október 25-én a várost megszálló 24. német páncéloshadosztály kezdte meg a kivonulást és felrobbantották a náci csapatok a közúti Tisza-hidat.
1944. november 4-én a 2. Ukrán Front csapatai elérték Szolnokot.
70 évvel ezelőtt, 1949 tavaszán nyitotta meg kapuit a Damjanich uszoda a Tisza-híd lábánál. A Tisza Szálló meleg vizével működő fürdő télen fedett medencével várta az úszni vágyókat.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
55 évvel ezelőtt, 1964-ben adták át a 633. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (ma Petőfi Sándor Építészeti és Faipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskola).
50 évvel ezelőtt,
1969-ben került sor az új városközpont alapkövének letételére.
1969. április 11-én leégett a Centrum Áruháznak otthon adó Nerfeld-palota épülete.
1969 decemberében adták át az új papírfeldolgozó üzemet Szolnoki Papírgyárban.
45 évvel ezelőtt,
1974-ben készült el a Pelikán Szálló. Az épületet Koltai Endre tervezte, a belsőépítészeti megoldások Simon Judit nevéhez fűződnek.
Németh István felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1974. július 28. - augusztus 11. A XII. Ejtőernyős Világbajnokságnak adott otthont Szolnok.
1974. szeptember 14. és 15-én "A paraszti társadalom és a paraszti kultúra a 18-20. században" témáról rendezett a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlést Szolnokon.
40 évvel ezelőtt,
1979-ben állították fel Szőllősy Enikő alkotását, a Kis herceget a szolnoki Fiúmei úti Általános Iskola udvarán.
1979-ben adták át a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ modern épületét a Hild téren.
1979. július 29. nyílt meg Szolnokon az első fazekas triennálé.
1979. augusztus 16-án adták át Szolnokon a Liget úti Kisegítő Iskola 12 tantermes új épületét.
1979. november 7-én adták át a szolnoki Skála Tiszavidék Szövetkezeti Áruházat.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
35 évvel ezelőtt,
1984-ben vette fel a szolnoki ének-zene tagozatos általános iskola Kodály Zoltán nevét.
1984-ben jelent meg a Városi Tanács gondozásában a Szolnok képekben című helytörténeti kiadvány. A kötetet Kaposvári Gyula múzeumigazgató szerkesztette, a korabeli fényképeket Kardos Tamás készítette.
1984. augusztus 20. alkalmából adták át a megújult Kossuth téri szökőkutat.
1989. június 30-án állították vissza Szolnok megye korábbi nevét. A Megyei Tanács ülésén fogadta el azt a határozatot, amely a megye történelmi elnevezését Jász-Nagykun-Szolnok megye néven.
1989 őszén adták át a sportcsarnokot a Széchenyi lakótelepen.
1989. október 23-án avatták fel az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emléket állító kopjafát a Szent István téren.
5 évvel ezelőtt, 2014 novemberében kapott emléktáblát Szolnok első polgármesterének, Hubay Ferenc (1817-1890) tiszteletére a Damjanich János Múzeum panteonjában.
A Magyar Kosárlabda Szövetség és a Magyar Diáksport Szövetség 30 évvel ezelőtt országos mozgalmat hirdetett a sportág népszerűsítésére az általános iskolások körében.
Szolnok Megyei Testnevelési és Sporthivatal felvétele
1988. november 12-én, szombaton került sor a mini kosarasok Szolnok megyei seregszemléje. A Szolnoki Olajbányász—Dombóvár NB I-es ifjúsági mérkőzését előzte meg a mini kosárlabda karnevál. A hivatalos megnyitó után a jövő kosárlabdázói birtokukba vették a sportcsarnokot.
Szolnok Megyei Testnevelési és Sporthivatal felvétele
1958. október 26-án vasárnap délelőtt 10 órakor benépesült a szolnoki Kossuth tér. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), valamint a Hazafias Népfront Szolnok Megyei és Városi Bizottságai választási nagygyűlést tartottak. A Városháza előtt felállított tribünön dr. Münnich Ferenc (1886-1967), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke is beszélt a népes hallgatóságnak.
"Mi a termelőszövetkezetet a teljes önkéntesség alapján akarjuk azokból az emberekből, akik rájöttek arra, hogy ez valóban jó, és maguk is akarják, mert ezek az emberek jó termelőszövetkezeteket fognak alakítani. Csak megmondjuk, hogy ez a jövő feladata [...]" - emelte ki kampánybeszédében Münnich Ferenc. A nagygyűlésről a Filmhíradó is tudósított.
„Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.”
Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplők!
Kossuth Lajos szavaival köszöntök mindenkit itt, a Kossuth téren! A magyar nemzet talán legkedvesebb nemzeti ünnepe a március 15-i. Évszázadon túlnyúló hagyomány, hogy ilyenkor feltűzzük kabátunkra a kokárdát, s büszkén, emelt fővel emlékezünk Kossuth Lajosra, Damjanich Jánosra, Petőfi Sándorra, s megannyi szabadságharcosra. Ezeket az embereket egyetlen gyereknek sem kell bemutatni, pontosan tudja mindenki, kikről beszélünk, hiszen ők a mi hőseink!
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc rendszertől, kortól, politikai hovatartozástól függetlenül a legtöbb magyar ember szívét megdobogtatja, s ez így is van rendjén.
Az önazonosságáért, saját országáért, a haladásért küzdő magyarság képes volt elsöpörni a legyőzhetetlen ellenséget, s ezt a csodát világszerte elismerték akkor és most is.
De mit is tett a magyarság 171 évvel ezelőtt? Nem hallgatott másokra, nem törődött bele abba, amit a nagyhatalmak sorsként elrendeltek számára, hanem kizárólag a magyarság érdekét nézve, hagyományaiba, múltjába kapaszkodva létrehozott egy valódi nemzeti egységet, s harcba szállt igazáért.
Tisztelt Jelenlévők!
Joggal tehetjük fel a kérdést, miért lehetett sikeres egy olyan harc, ami az erőviszonyok alapján reménytelen volt? Nos, pontosan az egység miatt, pontosan azért, mert ez a küzdelem valódi közös akaratot teremtett Magyarországon, s így Kossuth Lajosék mozgalma volt az első, melyért vállvetve harcolt gazdag és szegény, a nemes és a pórnép. És ez a fantasztikus egység lerombolta a feudális társadalmi korlátokat.
Sokan kérdezhetik, létezik-e ma olyan gondolat, amiért képes lenne a mai magyarság együtt küzdeni? Én úgy gondolom, létezik! Európa ugyanis ma a létéért, a keresztény jövőjéért küzd. 1848-ban a nagyhatalmak feudális világa ellen lázadtak fel a nemzetek, míg ma a hódító iszlám zászlók alatt érkező illegális bevándorlók dúlják föl teljesen világunkat.
171 éve a nemzeti önazonosság volt a cél, ma a keresztény hagyományok, az emberi jogok, a béke és a biztonság megteremtése jelent kihívást. Kossuthék egy független Magyarországért harcoltak, mi asszonyainkért és lányainkért, a családjainkért, a karácsonyért, a húsvétért, s mindazért, amit ez a kulturális közeg értékként felépített!
Tudjuk, hogy a magyar nép a határok védelmében, az illegális bevándorlás megfékezésében egyetért, s ezt az ügyet mindig támogatja, még akkor is, ha ezzel egyúttal a brüsszeli uniós gépezettel is kell harcba szállni!
Nemzetépítő forradalmunk Európa történelmében is kiemelt jelentőségű volt. Annak ellenére, hogy az orosz túlerő segítségével legyőzték katonáinkat, a feudalizmus halálos sebet szenvedett, s elindulhatott végre Európa keleti felében is a társadalmi modernizáció, a polgárosodás.
Kedves Szolnokiak!
Az 1848-as forradalom városunknak egy sorsfordító időszaka volt. Egy évvel előtte érkezett a vasút a Tisza partjára, s elindulhatott egy olyan fejlődés, melynek hatására néhány évtized alatt megyeszékhellyé nőtte ki magát Szolnok. A ma a RepTárnak otthont adó egykori állomásépület már állt akkor, amikor Kossuth Lajos Szolnokra érkezett katonákat toborozni, s természetesen itt szálltak le a vonatról a szent koronával együtt az ideiglenes magyar kormány tagjai, miközben menekültek a császári csapatok elől Budáról. Szolnok jelentősége napról napra nőtt, s ezt csak erősítette az a sorsfordító csata, melyet 1849. március 5-én itt vívtak a tiszai átkelőért Damjanich tábornok seregei. A dicsőséges tavaszi hadjáratot megalapozó sikerre joggal lehetünk büszkék! Mint ahogyan arra is, hogy a tíz-tizenkétezres akkori Szolnokról ezer ember jelentkezett katonának Kossuth hívó szavára, igazolva, hogy itt már akkor is a hazájukat és a városukat szerető és féltő emberek éltek!
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Minden nemzeti ünnepünk komoly mondanivalót hordoz, mintha eleink üzenni akarnának a jelennek.
Ha ez az üzenet eljut hozzánk, ha képesek vagyunk tanulni hőseink példájából, akkor az ő áldozatuk nem volt hiába!
Mert soha ne feledjük, nemzetünk nagyjai értünk, az utódokért áldozták fel életüket, értünk változtatták meg a világot, hogy nekünk ne kelljen szembenézni az őket feszítő gondokkal soha többé.
Az 1848/49-es forradalom ismert és névtelen hősei igazi példaképek voltak, akik előtt tisztelegnünk kell! A mai, sok értelemben értékeit, önbecsülését veszített világunkban az igazi hősöknek mintha nem jutna elegendő hely. Egyre többször üzeni nekünk ez a kifacsarodott, mesterséges, természetellenes liberális gondolkodásmód, hogy nincs is szükség a régi példaképekre.
Pedig ma Európa a régi hőseiért kiált, azokért, akik mertek áldozatot vállalni népükért. Az élet azoknak az embereknek köszönhetően tudott előre haladni, akik bizonyos helyzetekben nem féltek akár a legnagyobb áldozattól sem, akik szembe mertek szállni a világ legerősebb hadseregével is, ha nemzetük jövője azt megkívánta.
Pontosan úgy gondolkodtak, ahogyan Petőfi Sándor: „Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon!”
Ne feledjük hát a hőseinket, mert a magyarságunk részei ők, általuk lettünk azok, akik ma vagyunk. Úgy vélem, a mai napon erre kell emlékeznünk! Mert a történelem néha bizony ismétli önmagát, s ma is egy erősen változó Európában kell megtalálnunk a helyes utat. Ezen az úton a 48-as hősök úgy tudtak végigmenni, hogy egy erős, hatékony nemzetté kovácsolták a népet. S ez a nemzet, mi magyarok, a mai napig hiszünk abban, hogy csak egy kultúrájában, hagyományaiban bízó, keresztény értékeit nem megtagadó, erős országban lehetünk Európa meghatározó állama.
Mert mi és a régi szocialista országok átéltük azt a néhány évtizedet, amikor el akarták venni a nemzet egységéből fakadó erőt országainktól. És ezt ma még számos európai vezető nem érti, s nem érzi a veszélyét. Pedig nyilvánvaló jelek mutatnak arra, hogy ha a kontinens feladja keresztény értékeit, az ebből eredő kultúráját, hagyományait, identitását, akkor elveszti erejét, s elveszti mindenét, melyet az itt élők több mint ezer év alatt felépítettek.
Persze nem várja tőlünk senki az önfeláldozást, ám egy biztos, túl kell tudnunk nézni a pillanatnyi érdekeken, ám merni kell bátran kiállni az igazunkért, ha az valóban előbbre viszi hazánk sorsát!
Jókai Mór mondta rövid idővel a forradalom kitörése után:
„Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira”
Lám, igaza lett, 171 évvel később itt állunk, s közösen hajtunk fejet a forradalom hősei előtt. Emlékezzünk és éljünk hát büszkén, felemelt fejjel, úgy, ahogyan az egy magyar emberhez illik! Pontosan úgy, ahogyan Petőfi Sándor írta:
„Minden, ami szent előttünk,
Kockán van,
Ha a világ támad is meg,
Győznünk kell a csatában!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde, elhangzott 2019. március 15-én, a Városháza előtt rendezett ünnepségen. Közreadta Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata Polgármesteri Kabinet Igazgatósága.
A szolnoki vár alaprajza az 1687-es hadjáratról készült rézkarc-sorozatból (részlet), olasz nyelvű jelmagyarázattal
