“Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál…”

 „Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.”

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplők!

Kossuth Lajos szavaival köszöntök mindenkit itt, a Kossuth téren! A magyar nemzet talán legkedvesebb nemzeti ünnepe a március 15-i. Évszázadon túlnyúló hagyomány, hogy ilyenkor feltűzzük kabátunkra a kokárdát, s büszkén, emelt fővel emlékezünk Kossuth Lajosra, Damjanich Jánosra, Petőfi Sándorra, s megannyi szabadságharcosra. Ezeket az embereket egyetlen gyereknek sem kell bemutatni, pontosan tudja mindenki, kikről beszélünk, hiszen ők a mi hőseink!
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc rendszertől, kortól, politikai hovatartozástól függetlenül a legtöbb magyar ember szívét megdobogtatja, s ez így is van rendjén.
Az önazonosságáért, saját országáért, a haladásért küzdő magyarság képes volt elsöpörni a legyőzhetetlen ellenséget, s ezt a csodát világszerte elismerték akkor és most is.
De mit is tett a magyarság 171 évvel ezelőtt? Nem hallgatott másokra, nem törődött bele abba, amit a nagyhatalmak sorsként elrendeltek számára, hanem kizárólag a magyarság érdekét nézve, hagyományaiba, múltjába kapaszkodva létrehozott egy valódi nemzeti egységet, s harcba szállt igazáért.

Tisztelt Jelenlévők!

Joggal tehetjük fel a kérdést, miért lehetett sikeres egy olyan harc, ami az erőviszonyok alapján reménytelen volt? Nos, pontosan az egység miatt, pontosan azért, mert ez a küzdelem valódi közös akaratot teremtett Magyarországon, s így Kossuth Lajosék mozgalma volt az első, melyért vállvetve harcolt gazdag és szegény, a nemes és a pórnép. És ez a fantasztikus egység lerombolta a feudális társadalmi korlátokat.

Sokan kérdezhetik, létezik-e ma olyan gondolat, amiért képes lenne a mai magyarság együtt küzdeni? Én úgy gondolom, létezik! Európa ugyanis ma a létéért, a keresztény jövőjéért küzd. 1848-ban a nagyhatalmak feudális világa ellen lázadtak fel a nemzetek, míg ma a hódító iszlám zászlók alatt érkező illegális bevándorlók dúlják föl teljesen világunkat.
171 éve a nemzeti önazonosság volt a cél, ma a keresztény hagyományok, az emberi jogok, a béke és a biztonság megteremtése jelent kihívást. Kossuthék egy független Magyarországért harcoltak, mi asszonyainkért és lányainkért, a családjainkért, a karácsonyért, a húsvétért, s mindazért, amit ez a kulturális közeg értékként felépített!
Tudjuk, hogy a magyar nép a határok védelmében, az illegális bevándorlás megfékezésében egyetért, s ezt az ügyet mindig támogatja, még akkor is, ha ezzel egyúttal a brüsszeli uniós gépezettel is kell harcba szállni!

Nemzetépítő forradalmunk Európa történelmében is kiemelt jelentőségű volt. Annak ellenére, hogy az orosz túlerő segítségével legyőzték katonáinkat, a feudalizmus halálos sebet szenvedett, s elindulhatott végre Európa keleti felében is a társadalmi modernizáció, a polgárosodás.

Kedves Szolnokiak!

Az 1848-as forradalom városunknak egy sorsfordító időszaka volt. Egy évvel előtte érkezett a vasút a Tisza partjára, s elindulhatott egy olyan fejlődés, melynek hatására néhány évtized alatt megyeszékhellyé nőtte ki magát Szolnok. A ma a RepTárnak otthont adó egykori állomásépület már állt akkor, amikor Kossuth Lajos Szolnokra érkezett katonákat toborozni, s természetesen itt szálltak le a vonatról a szent koronával együtt az ideiglenes magyar kormány tagjai, miközben menekültek a császári csapatok elől Budáról. Szolnok jelentősége napról napra nőtt, s ezt csak erősítette az a sorsfordító csata, melyet 1849. március 5-én itt vívtak a tiszai átkelőért Damjanich tábornok seregei. A dicsőséges tavaszi hadjáratot megalapozó sikerre joggal lehetünk büszkék! Mint ahogyan arra is, hogy a tíz-tizenkétezres akkori Szolnokról ezer ember jelentkezett katonának Kossuth hívó szavára, igazolva, hogy itt már akkor is a hazájukat és a városukat szerető és féltő emberek éltek!

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!

Minden nemzeti ünnepünk komoly mondanivalót hordoz, mintha eleink üzenni akarnának a jelennek.
Ha ez az üzenet eljut hozzánk, ha képesek vagyunk tanulni hőseink példájából, akkor az ő áldozatuk nem volt hiába!
Mert soha ne feledjük, nemzetünk nagyjai értünk, az utódokért áldozták fel életüket, értünk változtatták meg a világot, hogy nekünk ne kelljen szembenézni az őket feszítő gondokkal soha többé.
Az 1848/49-es forradalom ismert és névtelen hősei igazi példaképek voltak, akik előtt tisztelegnünk kell! A mai, sok értelemben értékeit, önbecsülését veszített világunkban az igazi hősöknek mintha nem jutna elegendő hely. Egyre többször üzeni nekünk ez a kifacsarodott, mesterséges, természetellenes liberális gondolkodásmód, hogy nincs is szükség a régi példaképekre.
Pedig ma Európa a régi hőseiért kiált, azokért, akik mertek áldozatot vállalni népükért. Az élet azoknak az embereknek köszönhetően tudott előre haladni, akik bizonyos helyzetekben nem féltek akár a legnagyobb áldozattól sem, akik szembe mertek szállni a világ legerősebb hadseregével is, ha nemzetük jövője azt megkívánta.
Pontosan úgy gondolkodtak, ahogyan Petőfi Sándor: „Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon!”

Ne feledjük hát a hőseinket, mert a magyarságunk részei ők, általuk lettünk azok, akik ma vagyunk. Úgy vélem, a mai napon erre kell emlékeznünk! Mert a történelem néha bizony ismétli önmagát, s ma is egy erősen változó Európában kell megtalálnunk a helyes utat. Ezen az úton a 48-as hősök úgy tudtak végigmenni, hogy egy erős, hatékony nemzetté kovácsolták a népet. S ez a nemzet, mi magyarok, a mai napig hiszünk abban, hogy csak egy kultúrájában, hagyományaiban bízó, keresztény értékeit nem megtagadó, erős országban lehetünk Európa meghatározó állama.

Mert mi és a régi szocialista országok átéltük azt a néhány évtizedet, amikor el akarták venni a nemzet egységéből fakadó erőt országainktól. És ezt ma még számos európai vezető nem érti, s nem érzi a veszélyét. Pedig nyilvánvaló jelek mutatnak arra, hogy ha a kontinens feladja keresztény értékeit, az ebből eredő kultúráját, hagyományait, identitását, akkor elveszti erejét, s elveszti mindenét, melyet az itt élők több mint ezer év alatt felépítettek.

Persze nem várja tőlünk senki az önfeláldozást, ám egy biztos, túl kell tudnunk nézni a pillanatnyi érdekeken, ám merni kell bátran kiállni az igazunkért, ha az valóban előbbre viszi hazánk sorsát!
Jókai Mór mondta rövid idővel a forradalom kitörése után:

„Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira”

Lám, igaza lett, 171 évvel később itt állunk, s közösen hajtunk fejet a forradalom hősei előtt. Emlékezzünk és éljünk hát büszkén, felemelt fejjel, úgy, ahogyan az egy magyar emberhez illik! Pontosan úgy, ahogyan Petőfi Sándor írta:

„Minden, ami szent előttünk,
Kockán van,
Ha a világ támad is meg,
Győznünk kell a csatában!”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde, elhangzott 2019. március 15-én, a Városháza előtt rendezett ünnepségen. Közreadta Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata Polgármesteri Kabinet Igazgatósága.

Szolnoki Kalendárium

A Verseghy Ferenc Könyvtár helyismereti klubfoglalkozásának februári vendége Kóródi Máté okleveles történész, aki a város 1919-es történetébe avatja be a hallgatóságot.

A Kommunizmus Áldozatai Emléknapja alkalmából a vörös terror szolnoki eseményeit elevenítjük fel.

Az előadáshoz kapcsolódó könyvajánló színesíti a programot.

 Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Munkácsy Szolnokon

2019-ben immár második alkalommal adott otthon a Damjanich János Múzeum Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész alkotásainak. A világhírű realista festő születésének 175. évfordulója alkalmából 2019. január 11-én nyílt kiállítás a Szolnoki Galériában.

A tárlat kurátora Boros Judit művészettörténész

A kiállításvezető borítója

A kiállításban Pákh Imre, a Munkácsy Mihály Alapítvány elnökének, gyűjteményéből több mint 40 festmény, valamint a békéscsabai múzeumból érkezett négy kép látható.

A Damjanich János Múzeum tárlathoz míves katalógust készített, melyet Csiszár Róbert szerkesztett egybe. A kiállított festmények fotómásolatával illusztrált jegyzéke mellett Munkácsy Mihály életútjának  rövid összefoglalója, életművének utóléletének ismertetése is helyet kapott.

A kiadvány emlék marad a szolnoki közönség számára addig, amikor a jövőben - talán egy újabb jeles évforduló alkalmával - visszatérnek a festmények, hogy személyesen gyönyörködhessünk Munkácsy művészetében.

Szolnoki csata

Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány és az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ koszorúzásokat és hadijátékot rendez a Szolnoki csata emlékére

2019. március 1-jén (pénteken)
és március 2-án (szombaton).

Március 1.10.00 óra
Katonai koszorúzás a Római Katolikus Temetőben az 1848-as emlékműnél

Március 2.14.00 óra
Koszorúzás az 1849. március 5-én elesett honvédek emlékére állított emlékműnél, a Szabadság téren
14.15 óra
Koszorúzás a Wysocki Józef tábornok és a lengyel légió hőseinek emlékére állított tábla előtt, a Lengyel légió utcában
15.00 óra
Hadijáték a Tiszavirág gyaloghíd és a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság közötti árterületen, szélsőséges időjárás, illetve a Tisza magas vízállása esetén a Kossuth téren.

110 évvel ezelőtt ezen a napon…

 született Laki Kálmán. 1909. február 1-jén látta meg a napvilágot Szolnokon.

Édesapja hősi halált halt az első világháborúban. Így igen szerény körülmények között telt ifjúsága édesanyjával és három testvérével. Az elemi iskolát Abádszalókon végezte. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Cegléden folytatta, ahol 1929-ben érettségizett. A szegedi egyetem orvosi karának másodéves hallgatójaként Szent-Györgyi Albert előadásait látogatta, s a világhírű tudós munkatársává is fogadta. Tovább >>