110 évvel ezelőtt

Huszonöt éves a szolnoki vízvezeték címmel jelent meg szakmai összefoglaló az 1910-ben Városok Lapja 1935. áprilisi számában.

1910-ben adták át az Eötvös téren álló víztornyot. Még abban az évben nagy összegű kölcsönt vett fel a város egy korszerű vízvezeték-hálózat megteremtésére. 1910-től már nem csupán artézi kutakból nyertek vizet, hanem a Tisza-vizet is fogyasztásra alkalmassá tették. 

"Pontosan 1910. február 20-án nyilottak meg először a szolnoki vízvezeték csapjai. Az 1900 év körül kezdődött vízvezetéképítő mozgalomnak már 1903-ban megvolt a terve, de a közgyűlés csak 1909-ben határozta el és kezdette meg az építkezést, amely abban az időben igen jelentékeny összeget, 1.1000.000 koronát emésztett fel. A mechanikai szűrésű vízmű (az agyagos part miatt szó sem lehet természetes szűrésről) négy derítő medencével indította meg üzemét és 28.500 m hosszú csőhálózattal. Akkor a lakosság létszáma 28.778 volt, azaz majdnem a csőhálózat méterszámával egyeidő. Bár a közönség eleinte nem akarta a »timsós« vizet inni és húzódozott a vízvezetéktől, mégis már az első évben 234.714 köbméter vízre volt szükség, ami napi 643 m3 fogyasztást jelent, fejenként és naponta pedig 22 litert. Ez a szám ugrásszerűen nőtt. 1913-ban már megduplázódott
és emiatt még két szűrő és derítőmedencét kellett építeni, — 1918-ban már fejenkint és naponkint 78 liter fogyasztás mutatható ki s az évi termelés 904.902 m3-re szökött fel. A fogyasztás csak 1919-ben, a kommün és a román ostrom évében esett vissza, de azután már tartja a fogyasztás színvonalát és 1926-ban már a hetedik medencét is meg kellett építeni. Ma körülbelül 40.000 lakos mellett 45.552 m hosszú a csőhálózat, tehát ez utóbbi jobban fejlődött mint a lakosság létszáma és a napi fogyasztás az évi 1,200.000 m3 termelés mellett, átlagban 3200 m3. Mivel azonban a napi fogyasztás a téli 2600 m3 és a nyári 4600 m3 között hullámzik, tehát a vízmű csúcsteljesítményének 5000 m3 körül kellene lennie, feltétlenül szükséges lenne a nyolcadik medence megépítése is, miután a mai medencék megerőltetés nélkül csupán napi 3600 m3 vizet tudnak szolgáltatni s az állandó túlerőltetés mellett nyáron könnyen előfordulhat komoly üzemzavar. Igaz, ugyan, hogy a vízmű mai vezetősége új ötletekkel próbálja, az új medencéhez szükséges 62.000 pengő hiányában, a vízszolgáltatást emelni és a mélyfúrású kút, valamint az artézi kutak vizével akarja a vizet szaporítani, azonban ez sem tökéletes megoldás, mert számolni kell a csőhálózat folytonos növekvése folytán előálló újabb fogyasztásemelkedéssel is, amit természetesen csak egy új szűrő és derítőmedence építése révén lehet majd kiszolgálni zavarmentesen.
A 25 év eredményeit vitéz Bajor József gépészmérnök, az üzem igazgatója, pontos táblázatban állította össze, amelyben részletezi a 25 év fontosabb momentumait. Kitűnik ebből, hogy komolyabb üzemzavar nem fordult elő ez idő alatt s a város közönsége újabb megterhelés nélkül kapta a tiszta baktériummentes vizet, mert a víz m3-e először is 40 fillér volt és ma is ugyanannyi, holott a rezsiköltségeknek mintegy 17%-át kitevő timsószükséglete a huszonöt év előtti 21 gr-ról ma már 48 gr-ra emelkedett m3-kint. Igaz, hogy ez ismét csökkenne, ha újabb medence épülne, mert ma az üzem a víz gyorsabb tisztítását a timsó- adagolás emelésével igyekezik elérni, ami természetesen elkerülhető lenne a szűrő felületek megnagyobbítása útján. A kimutatás egyben adatokat közöl a jéggyárról is, amely induláskor 357.000 kg jeget termelt s ma sem sokkal többet : 495.000 kg-ot. A jéggyár legnagyobb termelését 1928-ban érte el, amikor is 1,000.000 kg jégre volt a városnak szüksége. Általában ez év körül évi 8—900.000 kg-nyi termelést láthatunk, míg 1932-től meredeken lefelé esik a fogyasztás, amit a jégvermek nagyobbarányú berendezéseinek tulajdoníthatunk. A jéggyár egyébként igen ökonomikusán működik, mert amíg 1910-ben egy q jég előállításához 12 6 Kwó áram volt szükséges, addig az áramfogyasztás ma leszállóit q-ként 61 Kwó-ra. Általában megállapítható, hogy Szolnok városnak ez a berendezése, amely ma körülbelül 1,500.000 pengőt reprezentál, igen jól és kielégítően oldja meg feladatát és ma már, mint önálló üzem is rentábilisan működik, azonban előreláthatóan hamarosan szükség lesz a kibővítésre, ami a lakosság létszámemelkedésének természetszerű velejárója."

Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár 

Címke: , , ,