Koncz Tibor vezető lelkész beszéde elhangzott 2007. június 4-én Karcagon.
Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Testvéreim!
Ebben a csodálatos városban és nemzeti jelképeinkkel körülvéve, az a megtisztelő feladat jutott számomra, hogy néhány szóban a trianioni megemlékezésnek a tartalmát, célját, értelmét megfogalmazzam. Most mindenki mécset, gyertyát tart a kezében, tehát lángot, a fényt. A magyar ember gyertyát akkor gyújt így közösen, ha halottja van, vagy ha annak fényénél szeretne valamit tisztán látni. Amikor, kimondani is sok, 87 esztendővel ezelőtt történt, tragikus békediktátum aláírására emlékezünk, akko a fény e kettős funkciója egyaránt időszerűnek mondható. Egyfelől ugyanis, halottunk van. 87 évvel ezelőtt meghalt "Nagymagyarország". Amikor egy halottért gyertyát gyújtunk, általában béke szokott lenni a szívünkben. Engedtessék meg nekem, hogy kimondjam: az én szívemben most nincs békesség. Mert ez a 87 évvel ezelőtt megboldogult halottunk, 1000 esztendő után nem végkimerülés miatt hunyt el, nem is öngyilkosságot követett el, hanem had fogalmazzam meg olyan keményen, ahogyan történt: különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal meggyilkolták. Mondjuk ki: meggyilkolták a Történelmi Magyarországot. Ez tehát az egyik szerepe a gyertyák és mécsesek fényeinek, hogy szomorúan gyászoljuk. A másik szerepe epdig az, hogy világosságánál megértsünk néhány dolgot.
Kedves Barátaim!
Eltelt néhány évtized úgy a történelmünkből, hogy különféle izmusok hatásának köszönhetően, ma sokan azon mosolyognak gúnyosan, hogy nekünk valami itt fáj a "trianon" szó hallatán. Gúnyolnak bennünket, és nem értik a könnyünket. Ezeknek az ismusoknak sajnos messze ér a szava, és most Magyarországon sokmilliónyian nem éreznek át semmit a mi veszteségünkből. Az ő számukra is fel kell idéznünk a Trianon igazságát. Fel kell idéznünk az eseményeket, hogy Trianon előzményét és következményét ugyanúgy lássuk. Véleményem szerint onnan indult ki Trianon, hogy a magyar nép komolyan vette a vendégszeretet parancsát és sok évszázadon keresztül befogadó nép volt, de szerepüket nem gondolta át. A trianoni veszteség alapja többek között ott lett előkészítve, amikor a magyar-magyar ellen folytatott küzdelmeibe felhasználta a befogadott idegent. A magyar nemes, a magyar paraszttal szemben folytatott küzdelmeiben az idegent támogatta, mert az nem bírt olyan öntudattal, ami veszélyeztette volna előjogait és érdekeit. Az igazi trianoni alapkő a kiegyezéssel lett elhelyezve. A duális államban a kisebbségek is többet vártak: több jogot, elismerést, részt a hatalomból, de nem kaptak. A hatalomban lévők elengedték fülök mellett a jogos kérés hangját. Azt üzenték a hatalomból kimaradtaknak: nálunk az erő, nektek nem jut semmi. Ez egy fontos tanulság a mindenkori hatalmat gyakorlók felé: tessék meghallgatni a kisebbséget is. Ne üzengessen a hatalmat gyakorló pökhendi módon: Nem kaptok semmit. Visszatérve a történelmi visszatekintésünkhöz. 1914-ben beléptünk, mint társkirobbantói, az I. világháborúba. Ennek a háborúnak kiváltó oka az volt, hogy 1914. június 28-án megölték Szarajevóban a magyarokat egyáltalában nem szerető Ferenc Ferdinándot. Aztán 1917-ben az amerikai hadsereg belépésével eldőlt a világháború sorsa. Az amerikai elnök, Woodrow Wilson volt az, aki Pittsburgban a szlovákoknak, a cseheknek és a lengyeleknek önálló országot igért. nem sok jót sejtetett ez a háború utáni időkre Magyarországnak sem. A vereséget követően zűrzavaros idők ksözöntenek a vesztes országokra, így ránk is. Az őszirózsás forradalmat követő Tanácsköztársaság leverésére román és szerb csapatok indulnak el magyar területek felé. Az ellenséges csapatok jelentős magyar területeket foglalnak el, majd hadseregüket a visszarendelésük után is ott felejtik, az Antat hathatós hallgatása mellett. A kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar kormány ezek után kapja meg a meghívást a párizsi béketárgyalásra. 1920. május 5-én a tárgyaló bizottság francia elnöke kijelenti az ellenkező magyar delegátustagoknak, hogy csak nyugodtan írják alá a szerződést, hiszen később lehet még korrekcióat kérni és érvenyesíteni, sőt külön Kárpátalja státuszával kapcsolatosan egy népszavazás lehetőségét említette. Mindezek ellenére, jogos gyanúperrel élve, a küldöttség tagjai vonakodtak aláírni a "békét". Végül is, ismerjük a történelem menetét, fenyegetések közepette 1920. június 4-én aláírták Versaillesben az úgynevezett Trianon-palotában a szerződést. 10 óra 10 perccel kezdődően Magyarország összes harangja két órán keresztül zúgta népünk bánatát. Aznap minden újság gyászkerettel jelent meg. Mi lett a következménye ennek a csúf békének? A Magyar Királyság összterülete Horvát-Szlavóniával együtt 325 ezer négyzetkilométer volt, ebből 93 ezer négyzetkilométer maradt. A soha nem létezett Csehszlovákia 62 ezer négyzetkilométert kapott a Magyar Királyság földjéből, Románia 102 ezret. 21 milliónyi lakosságunkból 8 millió maradt az anyaország területén. Magyarország határaink kívül, de a Történelmi Magyarország határain belül rekedt Európa egyik legnagyobb kisebbsége, amely soha nem hagyta el szülőföldjét. Soha nem volt tintával rajzolt határok, a szó szoros értelmében, családokat szakítottak ketté. Államiságunk emlékhelyei kerültek idegen kézbe, ebek harmincadjára. Hiszem, hogy Trianon volt az oka annak is, hogy beléptünk a II. világháorúba. Tovább folytatódott a nemzet megfogyatkozása és pusztulása.
Kedves Emlékezők!
Úgy érzem Trianon nem csak volt, hanem van. Ma is érezhetők a trianoni folyamatok. A közelmúlt is erre utal. Emlékezzünk 2004. december 5-re, amikor megtagadtuk nemzetünk leszakított tagjait, a testvéreinket.
Mi tehát a teendőnk? Először is bűnbánatot kell tartanunk, mert népünk felelőtlen vezetői is okozták népünk trianoni veszteségét. Másodszor, meg kell bocsátanunk, mert az igazságtétel az Isten kezében van. Harmadszor pedig, hinnünk kell abban - mert a gyertya fényei a reménységet is szimbolizálják -, hogy Trianon átka megtörhető. Mert Trianon nem érte még el a teljes célját. ne gondolja senki, hogy csak a földjeink kellettek a szomszédos, egykor befogadott, vendégnépeknek. azok is. Idézzük fel, I[uliu]. Maniu szavait: "Ha azt akarjuk, hogy ezeknek a területeknek eredeti román karaktere legyen, ha minden ízében románná akarjuk tenni, akkor tulajdonába kell adnunk a földet." A trianoni béke valódi célja azonban az volt, amit egy liberális román politikus, Ionel Bratianu így fogalmazott meg: "Mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szokrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük" Addig tehát, amíg mi magyarok hiszünk Istentől nyert rendeltetésünkben és helyünkben itt a Kárpát-medencében, azaz bennünk az életnek szikrája ég, addig nem győzött a Trianon. Azonban, amint elveszítjük hitünket önmagunkban, és átengedjük az irányítást másoknak sorsunk fölött, akkor a trianoni szándékot magunk teljesítjük be. Ezt üzeni az évről-évre a meggyújtott mécses fénye. A trianoni békediktátumot egy amputációnak szánták az ellenünk szövetkezők, amellyel az életadó részeket - a vasutat, a bányákat, kollégiumokat - levágták a törzsről, hogy az életképtelenségbe belepusztuljon. Egy valamit azonban nem amputálhattak le, ez pedig a szívünk.
Kedves Barátaim!
A Trianon történelmi tény, de addig, amíg lelki Trianon nem következik be,a ddig nem győzhet az eredeti szándék. Lobbanjon tehát a Trianon miatt meggyújtott láng, hogy emlékezzünk, hogy tisztán lássunk, hogy bűnbánatot tartsunk és megbocsássunk! Lobbanjon a láng, mert az a reménység jele, a fény győzelme a sötétség felett!
Megksözönöm megtisztelő figyelmüket!
Forrás:
Koncz Tibor: Trianoni megemlékezés: In: Karcagi kalendárium 2008. Karcag : Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ, 2008.: 64-67.