Emlékező Magyarok, Jászok,Vendégek!

„(...) És vajon itt, most, ezen a gyászos napon, mikor megemlékezünk Trianonról, tiszta a lelkiismeretünk? Mert sokszor el tudjuk átkozni azokat, akik ezt az igazságtalan határvonalakat kijelölték, elfoglalták, ottani magyarokat elüldözték, megfosztották jogaiktól, és elfeledkezünk arról, hogy minden ügyben, minden harcban, minden szerencsétlenségben kettőn áll a vásár. Nem azt kell nézni mindig, hogy milyen igazságtalanságok érnek minket! Vajon miért értek minket ilyen igazságtalanságok? Nem népszerű dolog rámutatni arra, hogy mi is vétkesek voltunk akkor! Hogy hogyan? Nyolcvan„ négy évvel később megismétlődött Trianon: tőlünk kérdezték meg, hogy szentesítjük-e a Trianont? És szentesítettük! Mert nem menttink el, még annyira sem méltattuk a magyarságunkat, hogy elmenjünk a szavazóhelyiségbe, vagy megint leadjuk a voksunkat, hogy igenis, összetartozunk. De nem ezért volt Trianon, hiszen ez utána volt. De, de látszik, hogy nem tanultunk belőle. Miért volt akkor a Trianon? A történelem úgy is tud hazudni, hogy nem beszél dolgokról! Néha a hallgatás nagyobb hazugság, mintha kimondanánk félig valamennyit az igazSágból. Nincs arra idő most mind elsorolni azt, amiért Trianon ránk jött. De egy-kettőt hadd mondjak el, nem azért, hogy elbúsuljunk rajť, mert ha tudjuk, hogy miért történt, akkor talán tudunk javítani rajta. Ha tudjuk a betegségek okát, akkor tudjuk talán már a gyógyításnak a mikéntjét is. Hisz az első szót már kimondtuk: az önzés az egyik oka ennek, ami łnegismétlődött, ugye, négy évvel ezelőtt. De nincs benne a történelemkönyvben ugye az, hogy amikor Mátyás halála után az ország megint lejtőre került, akkor keresztes-hadjáratot hirdettek a török ellen, és lelkesen az Alföld népe odaállt, s ment. Aztán megijedtek az urak, hogy ebből forradalom is lehet, s azok, akik kitúzték a zászót, Bakócz és a többiek, Dózsa keresztesei ellen fordultak. És az egyik leverésben jeleskedő jogtudós, Werbőczi, utána megírta a hármas-könyvet, amire minden. jogász föleskädött, szinte a mai napig, amibe kimondja azt, hogy a honfoglaló magyarok utódai a magyar nemesek. A nép, az az itt talált, meghódított, idegen nyelvú, különböző rabszolgaságokra vetett ellenségeknek az utódai. Nem javították ki ezt a szinte Alkotmánynak tĹínő törvénykönyvben, ebbe a Tripartitumban ezt a bekezdést, de még a tizenkilencedik században is hivatkoztak rá. És tudják, hány rész, hányad része, hány százaléka volt ennek a nemzetnek a nemes? Négy százaléka! Kilencvenhat százalékát törvényileg kizárták a nemzetből. A jogtudós Werbőczil És erre esküdtek fel később az urak! Ez volt az első árulás! Még a tizenkilencedik században is ismételték. Nem csoda, hogy úgy emlegették a magyarokat, hogy urak. Tr.ianonban egy francia fölállt a tárgyaláson, és azt mondta: nem kell a magyaroknak országot hagyni. Nincs magyar nemzet, csak magyar urak vannak. A nép, az nem magyar, az elnyomott tót, oláh, horvát, szerb és így tovább... Vajon kire hivatkozott? Ki itt a bűnös? Ki árulta el a nemzetet? Negyvennyolcról Kossuth maga írta: nem az orosz fegyverek győzték le a szabadságharcot, hanem a széthúzás! Majdnem ugyanazt mondhatnánk a tatárdúlásra, a Mohácsi ütközetre: nem volt szükségszerú, hogy elveszítstik! Történészek kimutatták, hogy ott állt Mohácsnál a magyar sereg, de sokkal nagyobb sereg gyülekezett lent. De megvárták, hogy az a főúri Pált, az nehogy ottan túlságos erőre jusson. Majd később... És elveszett Magyarország. Az a Magyarország, amiről azt írják az olaszok Mátyás udvarában, hogy milyen csodálatos: Mátyás udvarában hős-éneket énekelnek az ebédnél a lantosok ugyanazon a nyelven, amilyen nyelven a király is beszél az udvari emberekkel. Ez akkor már ritkaság volt, akkor még a magyar nyelv egységes volt, urak és parasztok, jobbágyok és nemesek ugyanazt a nyelvet beszélték. Szó szerint és átvitt értelemben is.


Andréné Pataki Éva felvétele - Jászszentandrási Községi Könyvtár

Az 1767-es törvény törvényesítette azt, hogy a földesurak elvehették a népnek, a jobbágyoknak, a parasztoknak a közös erdőit, legelőit. És megszületik a hárommillió koldus országa, megszületik a nagybirtok, mert azokat fölszántják, kiirtják az erdőket, lecsapolják a vizeket, s az mind nagybirtok lesz. Európa legtorzabb birtokszerkezete. Sehol Európában nincs nagyobb arányban nagybirtok, mint Magyarországon. .. ) És Trianon után minden körülötttink lévő ország végrehajtotta a földreformot, és rögtön kivándoroljanak, semmisítsék meg ezt az ún. arányosítási törvényt! Ez olyan volt — mint most a privatizáció, amiből a gazdagok a legnagyobbat markolhattak (...) Az erdélyi románok, és a bukaresti román érteh:niség bankot alapít, az Albina Bankot, amely minden, minden románnak, aki magyar földet, házat, telket vásá* rol, kamatrnentes kölcsönt ad. Melyik volt a nemzet? Ez nem nemzet! Akinek ennyi érzéke nincs az uralkodó, a hatalmon lévő és az alatta lévő nép közös érdekét képviselni nem tudja, az nem nemzet! S azért kell nekiink országzászló újra, hogy fölnézzünk, hogy nemzetté kell lennünk! Mert ha nincs arányosítási törvény, és nincs kisemmizése a magyar népnek, akkor nem lehet rá hivatkozni sem Párizsban, és nem lehet kikergemi a székelyt a házából. A korabeli tudósítások szólnak: magyar bank elárverezi a székely feje fölött a Hejlik Ádler, a nagy bécsi pszichológus írja, hogy az az ember, aki kicsi korában, gyermekkorában nem tanul meg szépet és jót alkotni, az egész életében a másokon való hatalomban, erőszakban keresi a kielégülést. (...) Rajtunk áll, hogy megtanítjuk-e neki? Vagy pedig ő is majd egy elkövetkezendö december 5-én „Mit érdekel az?” otthon marad. Tanuljunk, azért ünnepeltink, emlékezünk, hogy tanuljunk! És nem öklöt kell rázni azok felé, akik összetartottak, akik többre becsülték az életet, akik közösségibbek voltak nálunk. (...) A mi bajunk, széthúzásunk, elárultságunk, betegségünk nem most keletkezett. De most már ideje lenne meggyógyulni belőle! És ez rajtunk múlik! Rajtad, mennyire maradsz hú a kis közösséghez, a családhoz, a faludhoz, ehhez a betelepítette a fölosztott magyar nagybirtokra a maga szerbjeit, oláhjait, szlovákjait. Magyarország nem. Mikor behozták a bukovinai székelyeket, Mindszenthy fölajánlotta az egyházi nagybirtokot, a főrendi ház megtagadta, nem engedte. És így 1945-ig kellett várni arra a jogos földosztásra, amit századokon keresztül követelt a nép és hazánk nagyjai, egy Aponyi Albert, egy Prohászka Ottokár püspök... S ugyanezt vég- rehajtották Erdélyben a Havasokban. Fölosztották a Havasokat a nagybirtokosok között, ott, ahol a közszékelyek legeltették állataikat, s abból éltek. (...) Megindul a székely kivándorlás: 1872 és 1914 között félmillió székelyt kikergettek az országból. 1904-ben hiába fr egy sepsziszentgyörgi tanár, Simon Péter egy röpiratot, egy kis könyvecskét József főherceghez intézve: akadályozza meg, hogy a székelyek házat, utána a csendőrök bemennek szuronnyal, és kipiszkálják a gazdát, és az földobja a kis motyóját a tehénre, s az öt gyerekkel megy át, neki Moldvának, át a Kárpátokon. Ez a mi bűnünk volt! Fájdalmas bevallani, de ha nem valljuk be, ha nem tanulunk belőle, még jön egy pár Trianon ránk. Még lesznek december ötödikék! Mit kell tennünk? (...) Nem úgy, hogy menj az iskolába, Te vagy az első, valósítsd meg magadat, ne törődj senkivel, semmit se, szabad vay, és így tovább, és íg tovább. .. Nem! A gyereket kell megtanítani, hogy nem a másikat legyőzni az igazi élvezet, hanem megfogni a kezét körbe, együtt énekelni, mert nem lehet magányosan karéneket énekelni, és nem lehet magányosan körtáncot járni. Az áldozatot nem nehéz szívvel, hanem csak jókedvĹíen szabad hozni! (...) nemzethez, (...) Igen, gyermekeinket tanítsuk meg az összefogásra, a kézfogásra, az együttjátszásra, az éneklésre! (...) Rajtunk múlik! Hiszen megáldott az Isten minket olyan áldással, amivel jó kedvúek le.hetünk. Kinek vannak ilyen szép dalai, táncai, költői hagyománya? A külföldiek irigyelnek minket! Ki van jelölve az út. Játszasd a gyermeket! Védd a közösséget a családtól kezdve a faluig! Védd a művészi nevelést, mert a művészi nevelés közösségre nevel! Tartsd meg a hagyományt! Nem a hagyományra van szükségem, nekünk van a hagyományra szükségünk! Nem a hagyománynak van a mi hagyományápolásunkra szüksége, Az megértet minket. S akkor a balsors után víg esztendőt is kaphatunk. Ha akarjuk!”

Forrás:

S azért kell nekünk országzászló újra. Jász Szó (2008./3): 3-5. 

Címke: ,