Téli ünnepkör – “Gyere be Öreg!”

Karácsonyi népszokásaink jelentős részének Krisztus köszöntése a témája. Többféle köszöntő szokást, dramatikus játékot ismertek, gyakoroltak a Jászságban: betlehemezés, Szent család-járás, háromkirályok csillaga. Ezek a szokások az evangéliumi születéstörténet egyegy mozzanatát ragadják ki, és állítják a szokás középpontjába. A születéstörténet főbb részei: szálláskeresés, Jézus születése, pásztorok köszöntése, háromkirályok köszöntése. Ezek a jelenetek a magyar nyelvterületen valamikor a betlehemes játék részei voltak, melynek az idők folyamán különböző táji változatai alakultak ki. Legteljesebbek az erdélyi betlehemesek, melyekben a születéstörténet minden fontos mozzanata szerepel. A hagyományozódás során a betlehemes játék cselekménye lerövidült, egy-két jelenetre korlátozódott, a születéstörténet többi része más népszokásokban élt tovább. Ez történt a Jászságban is. A szálláskeresés a Szállást keres a szent család néven ismert népi ájtatosságban, a pásztorok köszöntése a betlehemes játékban, a Heródes-játék pedig a vízkereszti háromkirályok köszöntésében élt tovább.

A betlehemezés az adventi időszak egyik legelterjedtebb népszokása. A Jézus születéséről szóló evangéliumi történetek dramatikus feldolgozása. Eredetét kutatóink a középkori misztériumjátékokra vezetik vissza, eredetileg a templomokban, kolostorokban adták elő karácsony előtt. A középkori misztériumjátékok a XVII-XVIII. században a vallásos iskoladrámákban és a népnek szóló, népies felfogású darabokban éltek tovább.
A néprajzkutatás a betlehemezés négy táji típusát különíti el tartalmi ismérvek alapján, azaz hogy a bibliai történetek közül melyek szerepelnek a játékban, melyek jellemzőek, kik a jellegzetes szereplők.

Eszerint a Magyar Népzene Tára megkülönböztet

  • erdélyi,
  • alföldi-felső tiszai,
  • dunántúli
  • felföldi típust.

Legteljesebbek az erdélyi változatok, melyben a születéstörténet minden fontosabb mozzanata feltűnik, sokszereplős, felnőtt férfiak által előadott, ünnepélyes, komoly hangvételű játék. 
A betlehemes játék több jelenetből állhat:

  • szálláskeresés,
  • pásztorok köszöntése,
  • Heródes-játék.

Az erdélyi változatokban többnyire minden mozzanat szerepel, de általánosabbnak mondható, hogy a játék cselekménye csak egy-két jelenetre korlátozódik, pl. a pásztorok köszöntésére, játékára, ez az egyik legjellemzőbb cselekménytípus. Egyes változatok a szálláskereséssel kezdődnek: Mária és József Betlehembe érkeznek a népszámlálásra, éjszakára szállást keresnek, de nem kapnak helyet csak egy istállóban, ahol később megszületik Jézus. A pásztorok jelenetében az Angyal hírül viszi a mezőn tartózkodó pásztoroknak Jézus születését, a pásztorok ajándékokkal indulnak a kisded köszöntésére. A Heródes- játékban a zsidók királya megbízza a napkeleti bölcseket Jézus tartózkodási helyének felkutatásával. Ők is ajándékkal köszöntik az újszülöttet, és nem térnek vissza Heródeshez, nem árulják el Jézust.
Ezek a jelenetek később önállósultak a néphagyományban, de a karácsonyi ünnepkör részei maradtak. Ez történt a Jászságban is. A szálláskeresés a Szent Család-járás szokásában élt tovább, a Heródes-játék a vízkereszti háromkirályok köszöntésében, a betlehemes játék tárgya pedig a pásztorok jelenete, köszöntése maradt.
A Jászság katolikus népének régen és - a hagyományőrzésnek köszönhetően - ma is egyik legnépszerűbb karácsonyi népszokása.

Jelentős néprajzi gyűjtések állnak a rendelkezésünkre, közülük elsőként a Szolnok Megyei Néprajzi Atlaszt, melyben külön kérdéscsoport foglalkozik a betlehemezés hagyományaival.

Születtek szöveglejegyzések. Teljes szövegváltozatot gyűjtött Molnár István Jászapátin 1948-ban, Nagy József Jászladányban 1957-ben, Gulyás Éva Jászalsószentgyörgyön 1969/70-ben, Bathó Edit Jászberényben 1981-ben, de érdemes megemlíteni Szabó László, Gulyás Éva, Mészáros Zoltán jászjákóhalmi gyűjtéseit, melyekből teljes változatot lehetett rekonstruálni, valamint a többi jászsági községből származó múzeumi adattári anyagot is.4 5
A játék résztvevői eredetileg felnőtt férfiak voltak, de az 1930-as évektől fokozatosan átkerült a gyerekek szokásgyakorlatába, mellette azonban a tanyavilágban még tovább élt a felnőttek és a legények által előadott játék is. Jászladányban zsellérek és napszámosok jártak a tanyákra betlehemezni, sokszor hetekig is jártak, szállást kaptak a tanyákon, a keresetükből pedig megéltek.

Közben a faluban is köszöntöttek a betlehemes csapatok, itt azonban inkább a gyerekek, ők nem merészkedtek ki a tanyákra. Általában a 12-14 éves korosztály, tehát a nagyobb fiúk vettek részt a szokásban. A felnőttek által előadott játékban a születéstörténettel kapcsolatos bibliai események is nagyobb hangsúlyt kaptak, pedig ugyanazzal a pásztorjátékkal köszöntöttek, mint a kisebbek, ennek ellenére visszafogottabb, ünnepélyesebb előadás volt, a háziak is komolyabban fogadták.

A szokásnak öt szereplője van, egy Angyal és négy pásztor - a pásztorok száma lehet kevesebb. A pásztorokat sorszámmal különböztetik meg, pl. Jászfelsőszentgyörgyön első pásztor, második pásztor, harmadik pásztor és az Öreg Koridon, Jászjákóhalmán bojtárnak nevezik: első bojtár, második bojtár és az Öreg. Van, amikor külön névvel illetik a pásztorokat, Jászalsószentgyörgyön Citera és Makszus (Maxus) a nevük, Jászapátin Glóriának szólítják az első pásztort. Az öreg pásztort, aki a játék központi alakja, legtöbbször egyszerűen csak Öregnek nevezik, de előfordul, hogy Koridonnak/Karidonnak is. Sebestyén Gyula szerint a szlovákok a lusta, tehetetlen embert nevezik koridonnak, kubónak.

A játékosok öltözete, kellékei: az Angyal kifordított ködmönben vagy hosszabb bekecsben van, Jászjákóhalmán fehér ruhát vett fel, melyre libatoliból még szárnyakat is készítettek. A pásztorok rövidebb-hosszabb kifordított bundát viseltek, fejükön kucsma, lábukon csizma vagy cipő, a kezükben csörgés bot, melyre felül pléhkarikákat (bokszos doboz teteje) szegeztek, hogy játék közben csörögjön. Az Öreg pásztor nagy kifordított bundát terített a vállára, birkagyapjúból vagy kenderkócból nagy bajuszt, szakállat ragasztottak neki, a többi pásztornak kisebbet. Előfordult, hogy csak korommal felrajzolták az arcukra. A legfontosabb kellék a betlehem volt, ennek hordozása mindig az Angyal feladata. Az aljára kétoldalt szíjat erősítettek, ennek segítségével a nyakukba akasztották vagy a vállukra vették, úgy vitték egyik helyről a másikra. Ma már általában kézben hordozzák. Az Angyalnál volt még egy csengő is.

A betlehem lehetett templom és istálló formájú, az utóbbira Jászkiséren, Jászapátin emlékeztek. Fából és keménypapírból csinálták a gyerekek szüleik, tanítójuk segítségével. Feljegyezték, hogy Jászjákóhalmán a híres jákóhalmi asztalosok faragtak a gyerekek számára egy templom formájú, egyik oldalán nyitott betlehemet. Jászkiséren Csete Balázs rajztanár, néprajzkutató irányításával készítettek tanítványai 1949-ben betlehemet, amit Csete Balázs le is rajzolt.

A betlehem a Csete Balázs-hagyatékkal Kaposvári Gyula jóvoltából bekerült a Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteményébe: nádtetős istálló, falai fából és keménypapírból készültek, egyik oldalán széles istállóajtó, ezen be lehet látni a betlehemi istállóba, mely a háromkirályok köszöntését ábrázolja. Színes papírfigurákkal jelenítették meg a betlehemi alakokat. Az istálló falára színes szentképeket ragasztottak és sok, ezüst sztaniolból kivágott fényes csillagot. Az istálló tetején ékeskedik a betlehemi csillag. Felirata: „Készítették Bathó Ferenc, Novák Ferenc, Csajági Sándor, Törőcsik Ferenc, Agócs András, Molnár Ferenc és Berta István 10 éves korukban, 1949-ben.” Mivel Jászkisér református település, felmerül a kérdés, hogy kik jártak betlehemezni. A Csete Balázs Honismereti szakkör tájékoztatása szerint a katolikus gyerekek szokása volt, de bementek az ismerős református családokhoz is. Jászjákóhalmán színes porcelánfigurákkal rendezték be a betlehemet, amit Jászberényben vettek. Jászapátin a kis Jézus porcelánbaba volt, a többi szereplőt fából kifaragták vagy papírból ragasztották.

Jászladányban agyagszobrocskákat is készítettek a betlehembe: „... fából kis jászolt faragtak bele, amibe vattát és gyapotot tettek. Kis Jézuskának egy kis babát helyeztek a jászolba. A jászol köré sárból gyúrtak kis bárányokat, amibe még nyers állapotban gyapjúszálakat dugdostak, s így beleszáritották, olyan volt, mint a valódi gyapjú... így készítették el sárból a bundás pásztorok figuráit is, s gyapjúval szúrkálták ki a bunda helyét.” Karácsony előtt 1-2 héttel, december 10-15. körül indultak az első betle- hemes csoportok, a zöme természetesen karácsony utolsó hetében járt. Több csoport is köszöntgetett, de ritkán keresztezték egymás útját, mert nagyjából tudták, hogy ki hová megy. A játékban szereplők szüleihez, rokonaihoz, közelben lakó ismerősökhöz, szomszédokhoz mentek, oda, ahol biztosak lehettek abban, hogy beeresztik őket. Sötétedés után 5 óra körül indultak, és sokszor 9-10 óráig is jártak.

A jászsági betlehemes játék a pásztorok köszöntését jeleníti meg, cselekményét tekintve a felföldi típushoz áll legközelebb, vele sok hasonlóságot mutat. A pásztorok megérkezése és beköszönése, elalvása, angyalszóra ébredése, álmuk elmesélése, az Öreg pásztor tréfás kötekedése, az ajándékok átadása adja a cselekmény fő vonalát. Közülük kieshet egy-két mozzanat, ettől függően léteznek a szokásnak teljesebb és rövidebb változatai. A teljesebb változatokban a pásztorok többször is mondanak verset: először beköszönéskor, majd amikor álmukból felébrednek és azt elmesélik, végül amikor ajándékaikat átadják a kis Jézusnak. Ezek a részek idővel összemosódtak.
 

Templomi betlehem Szolnokon - Pintér Irén hagyatéka, Verseghy Könyvtár Fotótára

A gyűjtésekből kiderül, hogy az angyalszóra ébredő pásztorok álmainak előadása bizonyult a legszívósabb elemnek, több változatban is szerepel (Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Jászladány, Jászjákóhalma). A kis Jézus megajándékozása is humorossá vált, mert a pásztorok hoznak is, meg nem is: az ajándékba hozott sajt kigurult a lyukas tarisznyából, a galambok elrepültek, mert rosszul volt összekötve a szárnyuk, a tejes kanna felborult és kifolyt stb.

Betlehemes játék egy szolnoki óvodában az 1980-as években - Verseghy Könyvtár Fotótára

A játékban a komikus elemek és szituációk uralkodnak. Előidézője a csetlő-botló, nagyothalló Öreg pásztor. Már megérkezésekor akadályt lát maga előtt: mielőtt bejön, megkérdezi, hogy van-e előtte árok, krumplis verem vagy üres kút, amit át kell ugrani. Jellemző részlet, hogy amikor az Angyal keresztvetésre szólítja fel, a keresztvetés mozdulatai közben tréfás szöveget mond, a végén a hasára üt: „tyúkhús, lúdhús, meleg cipó, egy kulacs bor ide csússz!" (Jászfelsőszentgyörgy). Rendre félreérti a szavakat: Betlehemet vín tehennek, Jézuskát lluskának, keresztet perecnek, iskolát skatulyának, betűt fefűnek és így tovább.

Betlehemes játék a szolnoki Széchenyi-városrészben 2003-ban - Verseghy Könyvtár Fotótára

A jászsági betlehemes játékok jellegzetes befejező része az adománygyűjtő ének és vers, amit a pásztorok körbe-körbe járva, a csörgős bottal taktust verve adtak elő.

Csépán a plébánia hittanos diákjai betlehemeznek 2019-ben - Koszticsák Szilárd felvétele

Forrás:

Barna Gábor: Betlehemezés. Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. Szolnok, 2001

Gulyás Éva: Adventi és karácsonyi népszokások a Jászságban. Jászsági Évkönyv. Jászberény, 2013.

Gulyás Éva: Betlehemes játék a jászsági néphagyományban. Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. Szolnok, 2013

Címke: , , , , , , , , , , ,