125 évvel ezelőtt…

1896-ban kezdte meg működését Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közkórháza.

1774 májusában tartott városi gyűlésen határozták el, hogy a régi temetőben „ispotályt" építenek. Majd 1823-ban Németh Ignác kanonok megalapított az Ápoldát, amely a mai Templom és Madách utca sarkán állott. Ebben a létesítményben kezdetben 2 szoba és 12 ágy volt, majd az 1870-es években dr. Erdei Dávid városi főorvos munkássága nyomán 3 szobásra nagyobbították immár 24 férőhellyel. A városi főorvos beszámolói szerint elég rossz körülmények uralkodtak a kórházban.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876. évi megalakulása után a megnövekedett lakossági létszám, a gyógyítási feladatok, betegek számának emelkedése elengedhetetlenné tették egy új, nagyobb ágyszámú modem felszerelésű megyei közkórház felépítését. Az erre irányuló megyei törekvések már 1877-ben megkezdődtek. Ennek egyik oka az volt, hogy a közigazgatás átszervezésével egy időben született meg a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. törvénycikk is. A jogszabálya a közegészségügy helyét, igazgatását, felügyeletét, intézményrendszerét és a közegészségügyi szolgálatot meghatározta.

Vármegyei Kórház látképe - Képeslap

1877-ben Illésy Sándor Kisújszállás akkori polgármestere a közigazgatási bizottságnak indítványt tett. 1880-ban Lovassy István bizottsági tag javasolta újra közkórház létesítését. építését. Indítványozta, hogy a jászkunok házi pénztárának maradékát is erre kell felhasználni. Ezt a törvényhatósági közgyűlés a „külső-szolnoki" részek betegápolási járulékaival együtt tartalékolta, és később valóban a kórház építésére fordították. A tárgyalások ellenére mindkét indítvány eredménytelen maradt. 

Néhány év elteltével, 1887-ben a vármegyei Orvos és Gyógyszerész Egylet indította újra a közkórház építésének ügyét. Az első a kórház helyének kiválasztása volt. Először a mai József Attila úti laktanya területét vásárolták meg, de azt a „Kórházbizottság" nem tartotta megfelelőnek. A Tiszától való távolsága miatt gondot okozott a szennyvízelvezetés. Végül a várostól távolabb, de a Tiszához közel, magasabban fekvő, árvíztől védett helyen, szántóföldek közepén jelölték ki a leendő kórház helyét. A szennyvizet is a település alatt közvetlenül vezették a folyóba. Így került a kórház a jelenlegi helyére.

1890-ben pályázatot hirdettek a kórház terveinek elkészítésére. A törvényhatóság 1891. november 25-én az első díjat Quittner Zsigmond tervének ítélte. A tervet többszöri átdolgozás és módosítás után 1894. június 13-án kelt határozatával a belügyminiszter elfogadta. Az építési költségeket 148.000 Ft-ban állapította meg. A kivitelező munka 1894. szeptemberében indult, amelyet Kocsis Lajos aradi vállalkozó irányított. Az építkezés gyors ütemben haladt. Nem egészen másfél év alatt az épület elkészült. A kész épület felülvizsgálatát 1896. február elején tartották. Az intézményt alig két hónap alatt berendezték. A kor színvonalán felszerelték.

A város által biztosított telken 1896. május 14-én adták át a kórház épületét. tartották a Millenáris Ünnepségsorozat részeként. A kórházat az uralkodóról nevezték el. Az intézmény teljes neve az akkori források szerint „Jász- Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferenc József Közkórháza" lett.

Meghívó
a rendezett tanácsú városok és községek érdemes közönségeinek
Vármegyénk első nagyobb alkotása a törvényhatóság áldozatkészségéből Szolnok város közönségének hozzájárulásával emelt vármegyei közkórház immár készen áll s a m. kir. Belügyminiszter úr által közkórházi jelleggel is felruháztatván e hó 14-én fog ünnepélyesen megnyittatni és nemes rendeltetésének átadatni. Kettős ünnepet ül tehát vármegyénk hazafias közönsége e napon, mert ugyanakkor, a midőn a magyar állam ezeréves fennállásának emlékére díszközgyűlését tartja, egy emberbaráti intézményt ad át a szenvedő emberiségnek, mely hivatva van enyhíteni a szegények nyomorán.
Méltó helyet foglal el ezen intézmény felavatása az ünnepségek sorában és nemes kötelességet teljesít a város/község közönsége, ha a felavatás öröm ünnepének fényét emeli megjelenésével, ugyanazért hazafias tisztelettel hívom meg a város/község érdemes közönségét vármegyénk első humanisztikus intézményének a Szolnokon létesített vármegyei közkórháznak e hó 14-én d. e. 11 órakor tartandó megnyitó ünnepélyére.
Szolnok, 1896. évi május 6.
Bagossi Károly s.k.
alispán

Dr. Erdei Dávid városi főorvos ünnepi beszédében elsősorban a megyei törvényhatóság és Szolnok város áldozatvállalását dicsérte, de elismerően szólt dr. Lenk Gusztáv megyei főorvos fáradságot nem ismerő segítőkészségéről is.

A pavilon rendszerben épült egészségügyi létesítményben belgyógyászat, sebészet, bőrgyógyászat, elme- és fertőzőosztály kapott helyet. A gyógyító részlegeket központi fekvésű konyha, gazdasági épület, laboratórium, boncoló helyiség egészítette ki. Két nagyobb épületet az alagsorból légfűtéssel, a többit falba épített kályhákkal fűtötték. Már a megnyitáskor villany világított, s működött a házi vízvezeték. Vizet frissen fúrt artézi kútból nyertek.

A kórház valamennyi fontos kérdésében a kórház bizottság döntött. Kezdetben hivatalból 12, választott 12 tagja volt. Hivatalból tagjai a vármegyei főtisztviselők és a kórház igazgatófőorvosa. A választott tagok Szolnok és a megye tekintélyes és jómódú polgárai.
Átmeneti időre a megyei tiszti főorvost, dr. Lenk Gusztávot bízták meg a kórház igazgatásával, de már a megnyitás évének decemberében kórházigazgatónak dr. Óvári-Papp Gábor sebész főorvost nevezték ki, aki igen fiatalon kapta meg ezt a megbízást.

A kórházigazgatói jelentések szerint 1896-ban, a megnyitás évében mindössze 267 beteget kezeltek. Tizenöt év múlva - 1911-ben - már 2495 beteget ápoltak. A műtétek száma is látványosan emelkedett. 1897-ben 223, 1911-ben már 680 műtétet végeztek. Kloroformaltatásban operáltak. A betegösszetétel változatos volt, tekintélyes forgalmat bonyolítottak. A kórház orvosai kezdettől igyekeztek a legkorszerűbb gyógymódokat alkalmazni, s a főorvosok kinevezésénél a megye vezetősége gondosan ügyelt a színvonal biztosítására.

Forrás:

1896. május 6. Megyei kórház "jogosítványának" megadása, és megnyitása. In: Millenniumi emlékkönyv. Szolnok, 2000

Múltlapozgató. Szolnok, 2000

Rusvai Antal - Molnár Imre: A szolnoki Hetényi Géza Kórház története. Orvosi Hetilap (2001.09.23.)

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928

Zádorné Zsoldos Mária: A Jászberényi "Erzsébet" Kórház története (1845-1895). In: Zounuk, 12. Szolnok, 1997

Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976. Szolnok, 1997

Címke: , ,