Örkény bemutatók Szolnokon

"Leszámítva a boldog keveseket, akiknek minden sikerül, sorsunk - ha úgy tetszik
történelmünk - sokkal több balsikerrel sújtott, mint ahány sikerrel jutalmazott."
(Örkény István)

46 évvel az ősbemutató után, 2021 őszén a szolnoki Szigligeti Színház újra bemutatta Örkény István Kulcskeresők című tragikomédiáját Csiszár Imre rendezésében.

Ez alkalomból vitrinkiállítás készült a Verseghy Könyvtár helyismereti gyűjteményében.

1975. november 15-én szombaton este hét órakor felgördült a függöny és kezdetét vette Örkény István Kulcskeresők című tragikomédiájának bemutatója, Székely Gábor rendezésében.

De nem ez volt az első Örkény-ősbemutató Szolnokon. Ebben az alföldi színházban Örkény Istvánt sokáig „házi szerzőként” emlegették. Hiszen alig volt akkoriban más társulat az országban, amely — a bemutatók, és a szerzővel való barátság révén — annyira tudott volna „Örkényül.” - írta Tiszai Lajos újságíró, a Szigligeti Színház történetének krónikása.

 A stockholmi bemutatóval nagyjából egy időben, 1969. május 2-án mutatta be a színház Örkény István Tóték című tragédiáját, szintén Székely Gábor rendezésében.
A rendező meglátása az volt, hogy Latinovits Zoltán után egy Őrnagy-centrikus előadás felesleges volna. Inkább az egyenlő erők küzdelmének megteremtésével tette igazán drámává a Tótékat, a lázadás drámájává. 

Verseghy Könyvtár kisnyomtatvány-tára

- Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok a szolnoki előadásról. Székely Gábor
rendező hallatlan érzékkel tudta a darab minden egyes rétegét felfedezni, így mindig a döntő mondat, a döntő mozzanat kapta a reflektorfényt, s az egész nagyszerűen beleilleszkedik Fehér Miklós reális és irreális elemeket keverő díszletébe. Kiváló előadás, s külön öröm számomra, hogy a szolnoki közönség a szívébe zárta ezt a - bizonyos fokig ismeretlen groteszk hangvételt. Az Upor-Orbán kettős az első perctől az utolsóig élethalál harcot vívott
- mondta Örkény néhány nappal a Tóték bemutatója után.

Tót szerepében Upor Péter

Az író és a fiatal szolnoki rendező, Székely Gábor között baráti munkakapcsolat alakult ki. Örkény nagyon bízott Székely Gábor értékítéleteiben, sokra tartotta véleményét, ennek többször is hangot adott. A Macskajáték első színpadi változatát is odaadta Székelynek, hogy olvassa el. Eredetileg a 25. Színház akarta műsorra tűzni a darabot Psota Irénnel és Törőcsik Marival, de a terv nem valósult meg. Székely már előbb lelkesedett a darabért és szinte Örkény ellenére -, bízott a sikerben.

Verseghy Könyvtár kisnyomtatvány-tára

"A kapcsolatok érzelmi oldala érdekelt, egészen pontosan az, amit Örkény mintegy a kisregény mottójaként így fogalmazott meg. Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk. Én azt hiszem, ez már önmagában egy dráma. En mindig nagyra becsültem azokat az idősebb embereket, akik lélekben megőrizték fiatalságukat, és az évek múlásával is maximális hőfokon dolgoznak, égnek. Orbánná is az ilyen életigenlő öregek közül való'' - nyilatkozta Székely Gábor.

A Macskajáték eredeti bemutatója 1971. január 15-én volt Szolnokon. A nagyszerű tragikomédia, amelynek első előadását Hegedűs Ágnes, Koós Olga, Kaszab Anna, Bodnár Erika, Bángyörgyi Sándor és Gyimesi Pálma vitték sikerre, a Tisza partjáról indult világsikerű útjára.

Bodnár Erika, Hegedűs Ágnes és Kaszab Anna

"Olyan hősnőre volt szükségem, akiben megvan egypletykás, hazudozós, nagyszájú kofa közönségessége és egy görög tragika fensége, aki önként lép a halál elé. Én ezt a hősnőt Hegedűs Ágnesben véltem megtalálni." - mondta Örkény
Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója, a nagy tekintélyű színházi szakember rögtön a szolnoki premier után felismerte a darab, az előadás értékét, s meghívta Székely Gábort, hogy rendezze meg színházában a Macskajátékot.

A Kulcskeresőket egyébként Szolnok 900 éves jubileumára írta Örkény István, akit családi, rokoni szálak is fűztek a városhoz.

"A hamis illúziók csődjéről szól a játék, figurái nem találják meg a kulcsot saját életük alakításához, a zűr és a zavar mint rendező elv szerepel az életükben. Szóval a kudarcról lesz szó, amelyet csak egy hajszál választ el a sikertől." - mondta Örkény az 1975 őszi premier előtt.

A pilótát, aki „pöfföt kapott" a hátába Piróth Gyula, a feleségét Csomós Mari játszotta. Az előadás legmaradandóbb alakítása Papp Zoltán nevéhez fűződik: ő volt a Bolyongó. Figurája emberszabású és mitikus egyszerre, sárban, porban járó kisember, aki amikor úgy érezte, arra van szükség, mindig elrugaszkodott a valóságtól. Illúzióteremtő, majd - amikor - illúzióromboló. Ellentmondásos, lényeglátó és handabandázó. Papp Zoltán azt is egyértelműen a néző tudtára adta, hogy mindannyiunkban él egy „Bolyongó", aki segít nekünk abban, hogy vereségeinket később győzelmeinkként fogjuk fel.

"Kedves szolnoki barátaim!
E szót barátaim - nem az udvariasságom diktálja, hanem őszinte meggyőződésem. A maguk nagyszerű Szigligeti Színházában már három darabom került színre; most készülünk a negyedikre. Itt játszották a Budapest utáni legjobb Tótékat, itt volt a Macsakajáték és a Kulcskeresők ősbemutatója, s itt találkoztunk újra Vérrokonok bemutatóján... Tele reménnyel, bizalommal a maguk Örkény Istvánja.''

Az 1978. október 27-én keltezett levelében ezt írta: „Engem már háromszor kipróbáltak a szolnokiak. Remélem, negyedszer sem fognak csalódni bennem."

Ebben a levelében megjegyzi, hogy a Vérrokonok a szívéhez legközelebb álló műve. A dráma különben az 1974-es Pesti Színház-beli bemutató után került
Szolnokra. A jó szándék és tehetetlenség szembesítéséről nagyszerű darabot Csiszár Imre rendezte. A szolnoki Vérrokonok új Örkény-színészt is
avatott Iványi József személyében. A másik Bokor, akinek vállait ugyancsak a „bokorság'' terhe nyomta, Polgár Géza, már a Kulcskeresőkben is bizonyította, hogy érti Örkény nyelvét, ahogy a Macskajáték néhány évvel ezelőtti Gizája, Koós Olga is remekelt.

A Bokor család - Nagy Zsolt felvétele, Szolnok megyei Néplap

Ezt a sort folytatta a Szobaszínházban bemutatott újabb Örkény-mű, a sok Pistis darab, a Jeney István rendezte Pisti a vérzivatarban is 1983 szeptemberében.

Az előadás próbáján készült felvétel - Szolnok megyei Néplap

„ Nem először hallom, a bemutató óta emlegetik, ha szóba kerül, 'sötét' volt a Pistim. Válaszom kérdés formájában - minek örüljek? De nem az én, remélem csak átmeneti, rossz társadalmi közérzetemtől volt keserű - ha úgy tetszik az előadás. Sokkal inkább a darab motiválja, ilyen a mondanivaló. A Pistik hordozzák a történelmet. A mi történelmünk ilyen, s éppen az a nagyszerű bennünk, a Pistikben, hogy a legörömtelenebb helyzetben is újra tudjuk kezdeni az életünket." - vélekedett az előadás rendezője, Jeney István.

Az előadás egyben a nemzedékváltás is volt. Örkény eddigi szolnoki szereplői szinte
kivétel nélkül a középgenerációhoz tartoztak. A „Pisti" szereplőgárdája - egy személy
kivételével egytől egyig fiatal, bár már nem pályakezdő színészekből verbuválódott.  „... azonos stílben, egy nyelven beszélnek, magától értetődő természetességgel élik át a legképtelenebb szituációkat. Elsősorban Nagy Sándor Tamás, Zala Márk és Jeney István karaktere mondott el sokat a különféle Pistikről. Jeney rendezése „kilépteti" az írói mondanivalót a nézők közé: mindannyian Pistik vagyunk, így vagy úgy, ilyen vagy olyan, netán amolyan Pistik, de Pistik... Történelmünk hordozói.'' - szólt a bemutatóról a megyei napilapban megjelenő kritika.

A Sötét galamb Szigligeti-béli bemutatója 1985. március 16-án volt. Merész és kockázatos vállalkozás volt a társulat részéről, mert a Sötét galambot többen Örkény leggyengébb drámájának tartották. 1970-ben a Nemzeti Színházban csaknem megbukott. 15 évvel később nyilván az Örkény-hagyományokkal a háta mögött vállalta fel a szolnoki teátrum Glória Ilona történetének előadását, amely Ács János hittel teli gondos rendezésében került színpadra.

Ismét a fiatalok remekeltek, elsősorban Nagy Sándor Tamás telítette sokszínűén a vagány alakját, de Glória Ilona alakítója, Egri Kati gazdagabbá tette a nőalakot az író elképzelte figuránál.
A Szigligeti Színház a Sötét galambbal szerepelt a IV. országos színházi találkozón,
amelyen 12 fővárosi és 12 vidéki színház vett részt. A zsűri az összes létezhető díjak egyharmadát a szolnoki előadásnak ítélte oda. Ács János a Sötét galamb színreviteléért a legjobb rendezés díját, Egri Kati a legjobb női alakításnak járó díjat, Szendrey Ilona pedig a legjobb női epizodistának felajánlott díjat vehette át.

2005-ben a Macskajáték újra a szolnoki színház műsorán szerepelt Almási Éva és Tímár Éva főszereplésével.

Forrás:

Bistey András: Kétféle színházi hagyomány találkozása. Új Néplap (2005.01.05.)

Csík István: Macsakjáték. Szolnok megyei Néplap (1971. január 22.)

Örkény István: Vérrokonok. Szolnok, 1978.

Örkén-színház Szolnokon. Új Néplap (2005.10.06.)

Tiszai Lajos: Egy élet a kakasülőn : szabálytalan színházi napló. Szolnok, 2002.

Tiszai Lajos: Pisti Szolnokon. Szolnok megyei Néplap (1983.09.03.)

Tiszai Lajos: Thália a Tisza partján : fejezetek, képek a szolnoki színészet történetéből. Szolnok, 1991.

Valkó Mihály: Válaszol Örkény István. Szolnok megyei Néplap (1971. január 15.)

Valkó Mihály: A vonal túlsó végén: Székely Gábor. Szolnok megyei Néplap (1974.02.02.)

Vérrokonok előkészületében. Szolnok megyei Néplap (1978.11.15.)

Címke: , , , , ,