Ifj. Reinheimer (Rékasy) Gyula

1893. május 20-án született Aradon ifjabb Reinheimer Gyula.

Reinheimer Gyula első áldozását tanusító emléklapja

1899 és 1902 között a Wizer János úti Elemi Iskola tanulója volt, majd 1911-ben értettségizett az Aradi Reál Iskolában.

1919-én szerzett diplomát a Magyar Királyi József Műegyetemen.

Reinheimer Gyula ménöki oklevele - 1919

Az I. világháború

1915 végén az Aradi cs. kir. tábori vadász zászlóaljnál kezdte meg katonai szolgálatát. 1916 elején újonckiképzést kapott, majd a karánsebesi IX. tiszti iskolában alvadász rangot szerzett. A XXII. menetszázadba osztották be Temeskubinban. Nagybocskón kapta meg a további front mögötti kiképzést. A Keleti-Kárpátokban harcolt a tűzvonalban. 1916 decemberében meg is sebesült. Felépülve 1917. január 14-én I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki; zászlóssá, majd hadnaggyá léptették elő. 1917. augusztus 25-én kiképző szolgálatra osztották be, majd 1918-ban a debreceni Szalvator Kórház parancsnokságára került, az év végén - leszereléséig - pedig az aradi katonai rendőrségen teljesített szolgálatot.

1919. október 26-án a Műegyetemi Csendőrzászlóaljhoz került. 1920. augusztus 1-jén tett esküt a magyar nemzeti hadseregnek. 1920 októberében a szolnoki gyalogezredhez piliscsabai árkász századánál szolgált, majd 1921 elején áthelyezték a budapesti gyalogezred árkász századához, de februárban leszerelt.

1921 és 1923 között a Magyar Királyi Közélelmezésügyi Minisztérium Békés és Aradmegyei GOK megbízásából malomellenőr volt Békéscsabán, majd Tiszaroffra került 1924 elején a Középtiszai Ármentesítő Társulat havi díjas mérnökének. 1927-ben társulati mérnöknek nevezték ki, majd 1930-ban szakaszmérnök lett. 1941 és 1945 között a társulat igazgató főmérnöke volt.

Nevét 1936-ban magyarosította családnevét Rékasyra. 1936. május 24-én vitézi rangot kapott és főhadnaggyá léptették elő.

Rékasy Gyula a vitézzé avatás napján a Margitszigeten

1943 decemberében Nemzetvédelmi kitüntetést kapott.

Díszoklevél

1931. június 27-én vette feleségül Áchim Márta tanítónőt  Békésen.

Házassági anyakönyvi kivonat másolata

Nem sokkal az esküvő után a pár néhány évig külön élt 1933 és 1936 között, de később rendezőtött a viszonyuk. Három gyermekük született: Ildikó (1938), Gyula és Miklós (1943)

Születési értesítő

Amikor a front 1944 októberében Tiszaroffot is elérte a családja után menekült Budapestre szülei otthonába. A nyilasok elfogták és elvitték katonai szolgálatra. A város felszabadulása után pedig az oroszok elvitték közmunkára. 1945 március eljén nyílt rendelettel visszahelyezték Tiszaroffra, de letartóztatták és Törökszenmiklóson bebörtönözték, ahonnan pár hét múlva szabadult. Szakaszmérnökké fokozták vissza Tiszaroffon, az igazgatóság központja pedig Karcag lett. 1948 őszén először nyugdíjazták, majd az ármentesítő társulatok államosítása után Szolnokra helyezték az árvízvédelmi kirendeltséghez.

1949 őszén közalkalmazotti esküt tett. 1951 és 1953 között árvízvédelmi csoportvezetői posztot töltött be, majd műszaki főelőadó és főmérnök pozícióban is tevékenykedett az 1953-ban alakult szolnoki Vízügyi Igazgatóságnál (1959-től Középtiszai Vízügyi Igazgatóság). 1962-ben Aranytörzsgára jelvényt is kapott.

1965-ben saját kérelmére, májgyulladása miatt nyugdíjazták, ekkor kapta meg az Élüzem kiváló dolgozója címet.

Címke: , , , ,