1849. június Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1849. június közepén - amikor az orosz haderő betört az országba - a magyar hadvezetés Szolnok és Cegléd környékén közel 30000 embert vont össze Perczel Mór parancsnoksága alatt. Az elképzelések szerint a vasútvonal mentén kellett volna feltartóztatniuk a Pest felé forduló ellenséget.

Címke: , ,

1849. április Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1849. április 2-6. között a Jászkun Kerület székházában tartózkodott Jászberényben a magyar katonai és politikai vezetők tekintélyes része Kossuth Lajossal együtt.

Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára 

A Klapka által kidolgozott haditervnek megfelelően az 1., a 3. és a 2. hadtest megindult Jászárokszállás irányába, hogy az ellenség Zagyva-Galga közti seregének hátába kerüljön. Innen indultak április 4-én Damjanich vörös sipkásai (3. hadtest) a tápióbicskei ütközetbe.

Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

A tavaszi hadjárat. In: Hermann Róbert: 1848-1849. Budapest, 2001.

Címke: , , , ,

1849. március Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1849 márciusában a Tiszafüreden táborozó Görgey Artúr és a magyar tisztikar szembefordul Dembinszkyvel. Kossuth Lajos Vetter tábornokkal és Mészáros hadügyminiszterrel azért utazik ide, hogy rendezzék a seregvezetés problémáját.

1849. március első felében Cibakházán volt a magyar sereg főhadiszállása, ahol március 16-án Kossuth Lajos, Damjanich és Vetter tábornokok kíséretében megtekintette a csapatokat és lelkesítő beszédet tartott.

1849. március 3-án Windisch-Grätz seregét Jászberény-Tápiószele-Cegléd-Nagykőrös-Kecskemét vonalára rendelte vissza. Attól tartott, hogy amíg serege Poroszló-Tiszafüred ellen támad, addig a Szolnok-Szeged között lévő magyar csapatok Jellasics hadtestét támadják meg a Duna-Tisza közén.

1849. március 4-én Damjanich seregével átkelt a Tiszán Cibakházánál és északnak fordult Szolnok elfoglalására. Alkonyatkor az egész hadosztály elindult Vezseny, Tiszavárkony és Tószeg felől másnap hajnalban érkezett a város határába.

terkep09n

A szolnoki ütközet 1849. március 5. In: Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Budapest, 2004.

1849. március 5-én a támadást Szanda felől váró osztrákokat Damjanich János Tószeg felől északnak szorította. Reggel 7 óra tájban a város legmagasabb pontján, a rendházzal egybe épült templom tornyában lévő osztrák figyelő észlelte a magyar csapatok közeledtét. Karger tábornok futárt küldött Abonyba Ottinger dandárjához és segítséget kért tőle. A hídfőt egy sorgyalog, egy fél vadászszázad és négy ágyú védte. A császári és királyi csapatok fő támaszpontja a vasúti indóház volt, ez előtt állították fel lovasütegüket.

terkep07n

Szolnok, 1848. március 5. In: Hermann Róbert: 1848-1849.
Budapest, 2001.

Damjanich az ütközetet erős ágyútűzzel kezdte meg. A két üteg által támogatott Hannover huszárezredet az indóház felé küldte. Csapatainak balszárnyán a lovasság állt fel, hogy előrenyomulva elvágja az ellenség visszavonulási útját Abony felé. A jobbszárnnyal és a közép csapataival maga is előrenyomult és az indóháztól a város felé szorították vissza a császáriakat.
Két órával később Vécsey Károly tábornok Szanda felől előrenyomult, elfoglalta a Tisza-hidat és így megakadályozta annak felgyújtását. Majd a Vécsey-hadosztály oldalba támadta a Damjanich elől menekülő ellenséget.

 

Vécsey Károly honvéd tábornok (1807-1849) 

A bekerített Karger csapatai Szolnok északi vége felé vonultak vissza. Az utcai harcok után a malomszögi Zagyván átvezető fahídon menekültek. A hátráló császáriak közül sokan a Zagyvában lelték halálukat. A gyalogosok visszavonulását a Ferenc József dragonyosok fedezték. Négy századuk bevárta a lengyel légió dzsidászszázadának rohamát.
A dzsidaszázad áttörte a dragonyosok vonalát, ám a túlerőben lévő császáriak gyűrűbe fogták a lengyeleket. A Hannover, majd a Ferdinánd huszárok rohama azonban megfutamította a dragonyosokat. Karger tábornok 5000 fős dandárja súlyos vereségét már Ottinger beérkező lovassága sem tudta megakadályozni. Rövid lovassági és tüzérségi párbaj után visszahúzódott Abonyba.
Az alig néhány órás harcban a császáriak mintegy 800 embert veszítettek, további 800 katonájuk fogságba esett. A honvédsereg 11 ágyút is zsákmányolt, sok hadi szerelvényt, lőszer- és társzekeret, lőszert és fegyvert, sőt a 2. vértesezred pénztárát is.
A Damjanich által vezetett 3. hadtesthez tartozott a mezőtúri "fehértollas" harmadik zászlóalj is. Szintén igen derekasan viselte magát, Kökényessy Szaniszló vezetése alatt, az újonc 65. honvédzászlóalj. Fegyverük nem lévén, kiegyenesített kaszákkal küzdöttek és a Zagyvába szorították az osztrák vadászok nagy részét.
E diadallal a Tisza valamennyi átkelőhelye a magyar csapatok kezére került, ugyanakkor a Damjanich János által vezetett vörös sipkások hősiessége ösztönző, lelkesítő példát adott a tavaszi hadjárat csatáihoz.

previous arrow
next arrow
Slider

A szolnoki ütközetben tanúsított hősiességéért Vécsey Károly tábornokot, Knézics Károly és Józef Wysocki hadosztály-parancsnokokat, valamint Leiningen-Westerburg Károly alezredest 3. osztályú, Damjanich János tábornokot és Nagysándor József ezredest pedig 2. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki.
De elesett sok vitéz honvéd is. Többek közt Nihold főhadnagy, a 3. zászlóalj adjutánsa. Az ütközet után őket a szolnoki temetőben temették el. Damjanich tábornok az osztrák sereg elesett vitézeit is eltemettette.
Az 1. és 2. hadosztály az ütközet után Törökszentmiklóson táborozott. A sebesült és a járvány következtében megbetegedett honvédeket az Almásy-szegényházban berendezett kórházban helyezték el. A plébániai anyakönyvek tanúsága szerint 46 honvédet temettek el az itteni sírkertben.

Honvéd síremlék - Eigner Nándor: A török-szent-miklósi honvéd-siremlék. Budapest, 1901.

1849. március 10-re Vetter a honvédhadsereg három hadtestét Törökszentmiklóson vonta össze, hogy Cibakházánál a Tiszán átkelve támadást indítson Pest irányba. A császári erők mozgásáról érkező hírek miatt azonban kitért az összecsapás elől, és visszatért Törökszentmiklósra.

1849. március 15-én Kossuth Lajos Tiszaföldváron tartózkodott.

Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

1849. március 18-19-én a korábban Törökszentmiklósi csoportosított magyar fősereg, a közelgő császári erőket megelőzve, Cibakházánál átkelt a Tiszán és megindult Nagykőrös felé.

1849. március 24-én Schlik hadosztálya megszállta Jászberényt. Windisch-Grätz másik két hadosztálya pedig Hatvan és Vác felé indult. Passzív védelemre rendezkedett be, hogy szükség esetén az egymás közelében állomásozó hadtestek egymást tudják segíteni.

1849. március 27-28-án a Tiszafüreden tartózkodó Kossuth jászkun huszárok toborzására utasította Illésy Jánost. A magyar sereg itt kelt át ismét a Tisza jobb partjára. A Tisza vonalának fedezését Szolnok és Cibakháza között Asbóth Lajos hadosztálya vette át.

Asbóth Lajos honvéd ezredes (1803-1822)

Címke: , , , , , , , , , , , , , ,

1849. február Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1849. február 12-én Vécsey Károly vezérőrnagy Törökszentmiklósra érkezett a Délvidékről.

previous arrow
next arrow
Shadow
Slider

1849. február 24-én Ottinger megpróbálta elfoglalni a cibakházi hídfőt, hogy azt lerombolva megakadályozza a magyarok esetleges átkelését. Varsány (ma Rákóczifalva) felől nyomult előre. 6 osztály lovasság, 2 zászlóalj gyalogság, egy 6 és egy 12 fontos ütegből álló sereg indított támadást a reggeli órákban. Ottinger tüzérsége azonban nem bírt a fedett állásból pontosan tüzelő magyar tüzérséggel. Ottinger altábornagy személyesen vezette rohamoszlopait, de azok a kartácstűzben szétszóródtak.
A magyar oldalon 1500 ember és 6 ágyú védte az átkelőhelyet. A sereg vezetője Mesterházy István alezredes volt, 1. huszárezred parancsnoka. A cibakházi csatában nyújtott teljesítményéért 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. 

Leiningen-Westerburg Károlyhonvéd tábornok (1819-1849)

A csatában részt vett Leiningen-Westerburg Károly őrnagy is, aki a 19. gyalogezred 3. zászlóaljának három századával és a pozsonyi vadászokkal csatárláncban a hídon át verte vissza az ellenséget. A csata hevében Leiningen fogságba esett. Aranyi Márk honvéd százados és Talabér hadnagy katonáival az ellenség nyomába eredt és kiszabadították az őrnagyot.
A cibaki ütközet sebesültjeit a Kunszentmártonban létrehozott honvédkórházban ápolták.

 

Juricáné Fekete Judit felvétele

Mai ismeretek szerint Kunszenmártonban bizonyíthatóan 53 honvéd hunyt el.

Címke: , , , , , , ,

1849. január Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1849. január 1-jétől a kormányzat és az országgyűlés tagjai, a minisztériumok hivatalnokai a Pest-Szolnok vasútvonalon utaztak Szolnokig, hogy onnan szekereken folytassák útjukat Debrecenbe. A személyszállítás mellett óriási mennyiségű hadianyagot, hadfelszerelést, a fegyvergyár és a pénzjegynyomda gépeit, nyersanyagokat kellett kevesebb mint egy hét leforgása alatt Pestről Szolnokra juttatni és onnan továbbszállítani.


A főváros kiürítése a 19. századi magyar történelem talán legjelentősebb logisztikai művelete volt, amelynek során az állomások kivételével egypályás vasútvonal forgalmát hihetetlen gondossággal kellett megszervezni. Ugyanilyen szervezőmunkát igényelt a szállítmányok szekerekre történő átrakása és továbbítsa is.
A vasútvonalon 1848. december 31-től naponta öt (1849. január 1-jén hat) szerelvény indult Szolnokra. Madarász László, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja napi 300 szekeret igényelt a Szolnokra érkező állami javak továbbszállításához. A szállítmányok egy részét azonban már Pestről is szekereken juttatták el Szolnokra; Csány László kormánybiztos 1849. január 2-án 600 szekér és 300 előfogat kiállítására szólította fel Pest megyét. Egyedül az óbudai ruházati bizottmány készleteinek elszállításához 100 szekérre volt szükség.
A feladat végrehajtását tovább nehezítette, hogy 1848-1849 fordulóján hihetetlenül kemény tél uralkodott. Ez ugyan némileg könnyítette a helyzetet, hiszen az utak és a vizek is keményre fagytak. A kemény hideg, az állandó hófúvások megviselték az embereket, a járműveket és a kocsikat vontató állatokat egyaránt.
Szolnok jóval kisebb város volt, mint ma. Kb. 12000 lakosa és mintegy 1600 kis parasztháza volt. Az ideérkező menekültek szekértábort vertek a mezőváros mellett.
Kossuth Lajos és kísérete a vasúti indóház épületében pihent meg erre az éjszakára. A Perczel Mór által vezetett hadtest, a középponti mozgó sereg védte a kiűrítés alatt álló fővárost, majd Szolnokig vonult vissza. A haditerv szerint a várost, mint a Tisza egyik átkelési pontját, tartania kellett. Perczel különböző alakulatokat kapott a feldunai és a tartalék hadtest állományából is.

1849. január 10-én Perczel már Szolnokon volt. Az itt tartott haditanácson Josef Kollmann ezredes azt javasolta, hogy védjék a Tisza vonalát, de Perczel ezt elvetette.

1849. január 11-én érkezett Ceglédre Ottinger vezérőrnagy két vértesezredből, egy lovas- és egy röppentyűütegből álló dandárja és folytatta útját Szolnok felé. Feladata a Pest és Szolnok közötti vasút, valamint a távíró-összeköttetés és a Tisza-híd helyreállítása volt. Ez időtájban került osztrák kézre a Jászság is.

1849. január 13-án Perczel elhagyta Szolnokot és Debrecen felé akart visszavonulni.

1849. január 15-én hadteste megérkezett Karcagra. Ugyanekkor az Országos Honvédelmi Bizottmány arra utasította őt és Répásy Mihály vezérőrnagyot, a tartalék hadtest parancsnokát, hogy fejezzék be a Debrecen felé történő visszavonulást, s mielőbb lépjenek fel támadólag a Tisza-vonalat megszállva tartó császári erők ellen.

 

Répásy Mihály honvéd tábornok (1800-1849)

1849. január 19-én Perczel - Répásy Mihály seregével megerősítve - közel 18 ezer emberrel és 66 ágyúval megindult Szolnok felé.

 terkep010n

A szolnoki ütközet, 1849. január 22. In: Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Budapest, 2004.

1849. január 22-én Szolnokot Franz Ottinger császári és királyi vezérőrnagy lovasdandárja védte. Ottinger érzékelte az őt fenyegető veszélyeket, mert január 20-ától kezdve állandó készültségben töltötte az éjszakát. Január 22-én Perczel csapatai megkezdték a támadást. Hertelendy Miklós alezredes dandárjának a szolnoki Tisza-hidat kellett támadnia, a Kazinczy Lajos alezredes vezette jobbszárnynak pedig a Zagyván átkelve jobbról kellett volna az ellenség hátába kerülni.

Ottinger Ferenc osztrák altábornagy (1792-1869)

A nagy ködben azonban a katonák az orrukig sem láttak, s Kazinczy csapatai egyszerűen eltévedtek. Hertelendy hadoszlopa meg is támadta a Tisza-hidat, de az őrség egyelőre még visszaverte. Közben Ottinger jelentést kapott, hogy a várostól északra honvédcsapatok kelnek át a Tiszán. Hertelendy csapatai rövidesen elűzték a hídőrséget, a Perczel Miklós őrnagy vezette tartalék dandár pedig Szolnoktól délre kelt át a jégen.

 

Kazinczy Lajos honvéd ezredes (1820-1849)

Ottinger felismerte, hogy ha nem akar csapdába kerülni, vissza kell vonulnia, s csapataival egy ütemben Ceglédig retirált. Komolyabb összecsapásra csak Perczel huszárai és a Hardegg-vértesek két százada között került sor. Perczel Mór Törökszentmiklósról küldte el jelentését másnap az OHB részére. Az ütközet után csatlakozott táborához Dembinszky Henrik altábornagy.

 

Dembinszky Henry honvéd altábornagy (1791-1864)

A vereség komoly zavart keltett Windisch-Grätz budai főhadiszállásán. 1849. január 23-án utasította Anton Csorich altábornagyot, hogy egy dandár kivételével egész erejével gyorsított menetben térjen vissza a fővárosba. Ugyanezen a napon utasította Schulzig altábornagyot, hogy egy lovasszázadot különítsen ki Poroszló felé, amely azt híresztelje, hogy 10 000 ember és 30 löveg érkezik oda. Ezzel elérhető, hogy a Szolnoknál álló ellenség a Poroszlón és Tiszafüreden át Debrecenbe vezető visszavonulási útját veszélyeztetve lássa.

1849. január 27-én a két tábornok összekülönbözött és Perczel lemondott. Dembinszky átvett egy hadosztályt és elindult Tokaj felé. Perczel hadtestét Répásy Mihály vette át. A csapat, még Répásy megérkezése előtt, Dembinszky utasítására elhagyta Szolnokot és visszavonult a Tiszántúlra fölégetve maga mögött a szolnoki Tisza-hidat.

1849. január 26-án értesültek a császáriak a magyar visszavonulás megkezdéséről, és két nap múlva ismét megszállták Szolnokot. Ezt követően Szolnok térségében egy bő hónapig szüneteltek a hadműveletek.

terkep06n

Hadmozdulatok, 1848. december - 1849. február In: Hermann Róbert: 1848-1849. Budapest, 2001.

Címke: , , , , , , , , , , ,

1848 Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1848. március 20-ra Kisújszálláson nagygyűlést hívott össze a kapitányság, ahol - követve a pesti forradalmat - 12 pontban fogalmazták meg programjukat a delegátusok.

1848. március 24-én, majd 29-én a forradalom győzelmére népgyűlést tartottak Szolnokon, és Pestre egy üdvözlő küldöttséget menesztettek. Létrehozták a "Rendre Ügyelő Választmány"-t, és megindult a nemzetőrség szervezése. A nemzetőrök őrizték a sóraktárakat, és a főbb épületeket. Ugyanezen a napon fogadta el a jászberényi népgyűlés a 12 pontot és saját követeléseikkel egészítették ki.

1848. áprilisban a népképviseleti országgyűlés összehívásakor Szolnok és környéke önálló választókerületet alkotott.

1848. április 4-én a Jászkun Kerületek rendkívüli közgyűlést hívtak egybe. Ez volt az első olyan jászkun közgyűlés, amelyen nemcsak a delegáltak, de a köznép is részt vett. Illéssy János nagykun kapitányt és Balajthy Vendel nádori táblabírót választották meg országgyűlési követeiknek.

1848. április 11-én szentesítette az uralkodó az országgyűlés által megalkotott törvényeket. Ezek közül a jászkunok részére a legfontosabb a XXV. törvénycikk, mely továbbra is biztosítja a Jászkun Kerületek közigazgatási szervezetének megtartását.

1848. május 27-én elkészült a szolnoki nemzeti őrsereg-összeírás. Elrendelték az őrsereg mielőbbi felesketését és hadrendbe állítását.

1848. június 14-én népképviseleti választások.

1848. június 23-án Jászberényben megtartották a Jászkun Kerületek tisztújító közgyűlését, amelyen megválasztották a kerületek tisztségviselőit.

1848. augusztus 27-én Batthyány kijelölte a megalakult önkéntes nemzetőrség gyülekező helyeit. A Jellasics elleni sereg megerősítéséhez szükséges erőt ezekből a táborokból lehetett nyerni. A Tiszán inneni megyék erőinek összpontosítási központjául Szolnokot választották, főként a vasút adta lehetőségek miatt. Parancsnoka Görgey Artúr százados lett.

1848 szeptember elején a jászkunok vállalták egy lovas csapat kiállítását.

1848. szeptember 27-én alföldi toborzóútja során Kossuth Lajos beszédet tartott Szolnokon is. Kijelölte a népfelkelés szervezőit, majd vonatra ült és visszatért Pestre.

Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

1848. szeptember 30-án Halasy Kázmér a szolnoki népfelkelési biztos azt jelentette Kossuthnak, hogy a helyi táborban összegyűlt közel 1000 ember kaszákkal és lőfegyverekkel felszerelve készen áll.

1848. november 20-án a Jászkun Kerületi közgyűlés ülésezett. A téli védelem szervezése volt a feladat. Községenként nemzetőri biztosokat neveztek ki.

1848. december végén a Honvédelmi Bizottmány Szolnokig vasúton, onnan szekéren utazott Debrecenbe. Miután a Windisch-Grätz tábornagy vezette császári főerőket nem sikerült Pest-Budán feltartóztatni és a főváros elesett.

Címke: , , , , ,

30 évvel ezelőtt …

1989. április 22. és 23. között került sor a III. Kodály Zoltán Országos és Nemzetközi Kórustalálkozóra Szolnokon.

1982-ben ünnepelte  megalakulásának 60. évfordulóját a Szolnoki Kodály Kórus. A jubileum alkalmából hagyományteremtő módon szervezték meg a Kodály Zoltánról elnevezett kórusok találkozóját.

1989-ben a honi fellépőkön kívül észt, finn és csehszlovák kórusok is felléptek a rendezvényen, amelynek védnökei Kodály Zoltánné Péczely Sarolta és Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke voltak.

Riihimäki férfikórus a Megyeházán - T. Katona László felvétele

"...Reméltük, hogy a megszólaltatott művek elősegítik a felnövekvő nemzedék zenei nevelését, valamit pótolnak a feledést segítő hiányok ellenében. Remélem, a mai találkozó is méltó módon szolgálja majd az eredeti célokat."- mondta köszöntőjében a Szolnoki Városi Tanács képviseletében, Lengyel Boldizsár a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban.

A rendezvényt dr. Tóthpál József, a KÓTA akkori országos titkára nyitotta meg. Kiemelte Kodály Zoltánnak az európai és a magyar zenetörténetben betöltött szerepét a népzenegyűjtés, a zenekari és színpadi művein keresztül a kórusművészetig. A rendszerváltás évében pedig példaképként állította a hallgatóság elé Kodályt. Úgy fogalmazott: "új európaiságunkat ezért építhetjük
Kodály Zoltán európaiságára a zenében és az erkölcsben egyaránt. Ez Kodály igazi időszerűsége."

Szokolay Sándor a zárszót mondja - T. Katona László felvétele

A kétnapos zenei találkozó megnyitóján öt iskola: a budapesti II. kerületi, a szolnoki, a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola, a Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola, a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium énekkara, valamint a Magyar Rádió Gyermekkórusa adott hangversenyt. Majd délután a hajdúszováti termelőszövetkezet, a budapesti Tungsram, az ELTE énekkara, valamint a Szolnoki Kodály Kórus és a vendégegyüttesek, a csehszlovákiai Prerovi Vokál, a finnországi Riihimákiből érkező énekkar és a Tallinn! Karnagyok Női Kara műsorát hallgathatta meg a közönség Kari Majaranta, illetve Autss Sööt vezényletével.
A következő nap Kodály Zoltán műveiből készítettek műsort a találkozó résztvevői. A rendezvény Szokolay Sándor zárszavával ér véget.

Emellett a belvárosi nagytemplomban és a városháza dísztermében is felhangzott Kodály muzsikája. A templomi hangversenyen a szolnoki szimfonikusok kísérték a kórusokat, valamint szólisták is közreműködtek, többek közözz Fülöp Attila, az operaház magánénekese.
 

Forrás:

Kodály-kórusok találkozója = Szolnok megyei Néplap (1989.04.21.): 4.

Kodály Zoltán III. Országos és Nemzetközi Kórustalálkozó = Szolnoki Közélet (1989/2): 1-4.

Szathmáry Judit: "Fényességes ez a mai nap"= Szolnok megyei Néplap (1989.04.24.): 5.

Címke: , , , , , , ,

Gyümölcs utcák Szandán

A gyűjtőnapunk alkalmával Károly Imréné egykori Körte utcai kertes házukba kaptunk invitálást az 1980-as évekbe. Utazzunk vissza együtt az időben!

previous arrow
next arrow
Slider

Ha Ön is szívesen megosztaná szolnoki emlékeit, fényképeit vagy érdekes dokumentumait, keresse a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársait!

Címke: , ,

Szandaszőlősi Nőklub

Köszönjük a Szandaszőlősi Nőklub vezetőjének, Cserna Józsefnének a közreadott fényképeket, amelyek az egyesületük mindennapi életébe enged bepillantást a város civil élete iránt érdeklődőknek.

previous arrow
next arrow
Slider

Ha Ön is szívesen megosztaná szolnoki emlékeit, fényképeit vagy érdekes dokumentumait, keresse a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársait!

Címke: , , ,

Tabák Lajos

Írta: Mákos Judit levéltári könyvtáros
Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltára

A Levéltár 2019-ben rendezett kiállításának meghívója

Tabák Lajos (Kecskemét, 1904. 02. 28. – Szolnok, 2007. 11. 20.) Ezüst Pelikán díjas szociofotós, Szolnok város díszpolgára; Exellence FIAP – kiváló művész diplomás fotográfus, fotóművész. Nem csupán megélte, hanem fotóival meg is örökítette a 20. századot.

Tabák Lajos kezében fegyver volt a fényképezőgépe. Fotóival nem csupán képet alkotott a valóságból, hanem falakat rombolt, tudatosan lázadt s provokált. Tényszerűen, leplezetlenül mutatta be a társadalmi, szociális egyenlőtlenségeket. Fel akarta hívni a figyelmet arra a kizsákmányolásra, arra a megaláztatásra, ami az akkori korszak nincstelenjeit, a társadalom perifériájára szorult szegény munkás parasztembereit sújtotta.

Első fotóját a Világosi várról készítette 1917-ben, 13 évesen. 1928-ban alapító tagja a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége helyi csoportjának. 1929-ben csatlakozott Kassák Lajos Munkaköréhez. (Amely a Munka c. folyóirat köré tömörült alkotócsoportot jelentette.) 1980-ban a Jászkun Fotóklub alapítója és első elnöke. Fotói több száz haza és külföldi tárlaton, katalógusban, folyóiratban is megjelentek, szerepeltek. Levelező munkatársa volt Bécsben a Die Galerie, Berlinben a Der Arbeiterfotograf című lapoknak, és a mindösszesen 4 lapszámot megélt Szolnoki Tükör képes folyóiratnak is.
1960-ban a Nemzetközi Fotóművész Szövetség FIAP, majd 1964-ben EFIAP (Exellence FIAP – kiváló művész) díjjal tüntette ki. 1995-ben Ezüst Pelikán, 1999-ben Életműdíjat kapott. 2004-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki és ugyanebben az évben Szolnok város díszpolgárává avatták.

Tabák Lajos Kecskeméten született, 1904. február 28-án nincstelen, vagyontalan családban. A család 1910-1918 között Erdélyben lakott, 1918-ban költöztek Szolnokra, ahol két hónapon keresztül egy vagonban éltek heten. Akkor még nem is sejtette, hogy ez a nehéz időszak már akkor előre vetítette későbbi sorsát.

1922-ben érettségizett a Szolnoki Felsőkereskedelmi Iskolában. Érettségi után a Karcagi Hungária Malom Rt gyakornoka lett, minimális fizetéssel; ahol az első bérkövetelési sztrájkmozgalom szervezője lett; melynek következményeként azonnali hatállyal elbocsátották és kitiltották Karcagról. Ezt követően helyezkedett el a Szolnoki Cukorgyárnál, mint gyors- és gépíró, ahol egészen 1942-ig dolgozott.

1927-től már művészi szinten fotografált, melynek köszönhetően 1928-ban csatlakozhatott Kassák Lajos Munkaköréhez, ahol megismerkedett többek között Zelk Zoltánnal és Illyés Gyulával is. Az 1930-ban Gró Lajos budapesti munkásfényképész vezetésével megalakult Munkakör szociofotós csoportjának aktív tagja. Megbeszéléseiket Budapesten az akkori Andrássy úti kávéházak egyikében, illetve Kassák magánlakásában – mely a Munka c. folyóirat Angyalföldi szerkesztőségét is jelentette – folytatták le. Nem csupán eszmecseréket folytattak, feltett céljuk volt fotóikat a nyilvánosság elé tárni, azokkal tudatra ébreszteni. Képeik egy részét a Munka, a Magyar Grafika folyóiratok és az Ujság c. napilap vasárnapi képes melléklete; valamint külföldi baloldali lapok rendszeresen közölték.

1929. március 10-én délután a Magántisztviselők Országos Szövetsége szolnoki helyi csoportja – Tabák Lajos rendezésével és szervezésével – kultúrestet tartott a Munkásotthonban, majd ezt követően a Vármegyei Úri Kaszinó nagytermében, melyeken a munkakör 40 tagú nyomdász szavalókórusa is részt vett. A munkásotthoni rendezvényre előzetes engedélyt nem kértek, a műsor minden probléma nélkül lezajlott. Innen azonban a Munkásotthon közönsége – munkanélküliek, prolik – követte a szavalókórust az Úri Kaszinóba, melynek helyiségét irodalmi műsor megtartására kérték el. Az engedélyhez csatolták a bejelentett műsorszámokat is: Ady, Petőfi, Kassák, versek, zene, opera-részletek…stb., melyeknek a hatóság nem tulajdonított nagy jelentőséget, hiszen a helyszín önmagában is garanciát jelentett számukra.
Az Úri Kaszinóról lévén szó, rengetegen jelentek meg az előkelő tagok közül: földbirtokosok, bankigazgatók, ügyvédek, köztisztviselők; zsúfolásig megtelt a Kaszinó nagyterme. A megnyitót Kertész Miklós szociáldemokrata országgyűlési képviselő – a szakszervezet országos főtitkára – tartotta, mely után zökkenőmentesen lezajlottak a zene- és énekszámok, majd a Munkásotthonból átjött közönség tapsviharán keresztül színpadra lépett a budapesti nyomdászok 40 tagú szavalókórusa. Az úri vendégség ezt látván zaklatottá, idegessé vált, nem tudták mire vélni, hogy mit keres az Úri Kaszinóban az a sok munkásember. Azonban a java még csak ezek után következett. A szavalókórus egyik tagja előrelépett, és bejelentette, hogy Petőfi Sándor: „A kutyák dala” és „A farkasok dala” versei következnek. A hatás döbbenetes volt, melyet csak tovább fokozott Kassák Lajos „Mesteremberek” című verse, melynek utolsó sorát 40 ember szavalta egyszerre, hangosan és tagoltan, hogy „RÓMÁBAN, PÁRIZSBAN, MOSZKVÁBAN, BERLINBEN, LONDONBAN ÉS BUDAPESTEN.” A légkör ekkor már felfokozott volt, a munkások tapsoltak, dübörögtek, az úri hallgatóság tagjai pedig lázongtak, tüntettek. Nem kellett hozzá sok, hogy berohanjon a terembe dr. Alexander Imre alispán oldalán a rendőrkapitánnyal; pont akkor, amikor a szavalókórus belekezdett Ady Endre: A hadak útja című versébe, forradalmi hangulatot keltve ezzel. A rendezvényt azonnali hatállyal beszüntették, a termet kiürítették, Tabák Lajost – mint az est rendezőjét és szervezőjét – előállították, a kapitányságra kísérték, kihallgatták és megfenyegették, hogy eljárást indítanak ellene állami és társadalmi rend elleni izgatásért. Mivel azonban az este megrendezésére a rendőrség az előzőekben engedélyt adott – melyet már nem vonhattak vissza – Tabák Lajost még aznap éjjel elengedték, aki csatlakozott az Úri Kaszinó mögötti parkban a teljes műsorát éppen befejező szavalókórushoz.

1931 és 1932 első fele a nyilvános kiállítások éve volt a Munkakör szocialista fotósai számára; fotóik többek között Bécsbe, Pozsonyba és Kassára kerültek ki illegálisan. 1932-ben a Munkakör országos vándorkiállításra szánt kollekcióját Szolnokon kívánták először bemutatni. Mivel előzetes rendőrségi engedély nélkül semmiféle nyilvános rendezvényt nem lehetett megtartani – valamint Tabák Lajos akkoriban rendőrileg országosan nyilvántartott személy volt –, így a magántisztviselők szakszervezete szolnoki helyi csoportja engedélyt kért arra, hogy Kassák Lajos író 1932. április 2-án este a szakszervezet helyiségében „irodalmi” kérdésekkel kapcsolatosan előadó estet tarthasson; valamint, hogy másnap április 3-án délelőtt ugyanott „művészi” fényképkiállítás nyílhasson meg. Az előadást és a kiállítást engedélyezték, azokat igen széles körbe reklámozták, propagálták. A kiállítást megelőző este (1932. április 2.) Kassák Lajos nagyhatású előadást tartott a zsúfolásig megtelt szolnoki Munkásotthonban. Kifejtette, hogy a szocialista írók immár nincsenek egyedül, melléjük álltak a szocialista fotósok is, azzal a céllal, hogy tudatra ébresszenek. Elmondta, hogy a kiállított fotók nem csupán stíluskísérletek, hanem az új munkásgeneráció válogatott kritikai dokumentumai is. A munkaköri fotósokat úgy jellemezte, akik „jó fotósok és tudatos szocialisták, akik nem a véletlenszerűségekre bízzák magukat, hanem objektumaikat szocialista szemszögből rögzítik meg, tudatosan képpé komponálva azokat”. Érvelését azonban az estén részt vevő rendőrségi ellenőrök is végighallgatták, többször félbeszakították, figyelmeztetve arra, hogyha folyamatosan eltér a rendőrségi engedélyben megjelölt témától – mely az irodalmi kérdések fejtegetése – megvonják tőle a szót, és a termet azonnali hatállyal kiüríttetik.

tabak-lajos

Tabák Lajos: Magánút. Tilos az átjárás - Damjanich János Múzeum gyűjteményéből


Az éjjeli órákban a képek felkerültek a falakra, 1932. április 3-a délelőtt 9 órakor már kb. 300 ember nézte érdeklődéssel a fotókat, és várta, hogy Kassák Lajos elmondja megnyitó beszédét. Az előző esti előadás azonban gyanút ébresztett a rendőrség tagjaiban, éppen ezért a városi rendőrkapitány, és a vármegyei alispán még a megnyitó elhangzása előtt megjelent a székházban, a termet kiürítették, a fotókat letépték a falakról, azokat lefoglalták, a szakszervezeti csoport további működését és a kiállítást azonnal betiltották. Vitathatatlan, hogy a kiállított képek kíméletlen tárgyilagossága, a szokatlan, már-már provokatív perspektívák és torz kivágások, a nyomor tudatos képpé komponálása könyörtelenül szembesítette a hatalom embereit a valósággal. Kassák Lajos írót, Lengyel Lajos budapesti nyomdászgrafikust és Tabák Lajos fotóművészt letartóztatták és perbe fogták állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett vétsége miatt.

A betiltott kiállítás sikertelensége azonban nem szegte a munkaköriek kedvét, a szolnoki rendőrség fogdájából kiszabadulva szinte azonnal megkezdték az első magyar szocialista fotókönyv „A MI ÉLETÜNKBŐL – a Munka első fotókönyve” című fotókatalógus szerkesztését; mely végül 1932 májusában jelent meg Kassák Lajos előszavával és Lengyel Lajos címlap borítójával.

Kaposvári Gyula tudósítása a kiállításról az Élet és Tudomány hasábjain
 

Később, 1966-ban, amikor már szinte senki sem emlékezett az 1932-ben történtekre Tabák Lajos és Kaposvári Gyula – a Damjanich János Múzeum akkori igazgatója – elhatározták, hogy az Országos Múzeumi Hónap keretén belül újjá szervezik a kiállítást. Lengyel Lajos vállalta, hogy a kiállítás katalógusát illetve nyomdai előállítását elkészíti, Kassák Lajos pedig vállalta, hogy megírja a katalógus előszavát, és megnyitja az október 9.-re tervezett kiállítást.
Még ugyanebben az évben bemutatásra került a teljes szolnoki képanyag a Magyar Nemzeti Galériában rendezett „A magyar fotóművészet 125 éve” című reprezentatív tárlaton.

1942. április 27-én megkapta SAS behívóját, melynek értelmében másnap reggel haladéktalanul meg kellett jelennie a debreceni VI. hadtest kiegészítő parancsnokságon. Ott közölték Tabák Lajossal, és más megjelentekkel, hogy fogolyként, és nem behívottként tartják őket számon. Összeláncolva, lezárt marhavagonokban szállították őket Miskolcra börtönbe, ahol megalakult a kb. 200 politikai bűnösből álló 7. számú különleges büntetőszázad, melynek következtében minden egyes nap kivezényelték őket lőtérépítésre, rakodásra, ez volt az ún. Sajó-parti kényszermunka.

1942. június 30-án bevagonírozták a századot a VII. hadtesthez csatolva, feketepecsétes karszalaggal, dögcédula nélkül. Cél a szovjet front, Vág völgyén át előbb Galánta majd Mozir és végül július 8-án elérték Gomel térségét, ahonnan gyalog hajtották a 20 km-es menetoszlopot kb. 1300 km-en keresztül a Donig. A menet július 18-tól november 4-ig tartott, teljesen kiéheztetve, lerongyolódva. A menetoszlop élén a VII. hadtest katonái, utánuk a munkaszolgálatosok, majd a büntetőszázad és végén a tábori csendőrség. Aki lesérült, lebetegedett, azt kiemelték, őket sosem látták viszont. A menet 1942. november 7-én érte el Liszkovot, tükörsimára fagyott utakon, csontig hatoló hidegben, téli ruházat nélkül, lesoványodva, fagysebekkel tarkítva. A büntetés, a fegyelmezés, az éhezés és a halál ekkora már mindennapossá vált. Dr. Szana Antal ügyvéd – Tabák Lajos barátja – is ekkor vesztette életét.
Tabák Lajos életét annak köszönheti, hogy 1943 januárjában – amikor a Vörös Hadsereg offenzívája szétszórta a fasiszta alakulatokat – sikerült megszöknie és önként belépnie Hrenovoje gyűjtőtáborába.
Későbbi években a 7101/4 és a 7223-as táborszanatóriumban fejtett ki antifasiszta nevelőmunkát a hadifoglyok között. Végül az utolsó hadifogoly-transzport vezetőjeként 1948. június 28-án tért haza.

Családjából egyedül Gyula öccse nem élte túl a háborút. Őt édesanyja haláláig siratta, várta vissza.

Tabán Gyula Szegeden 1932-ben megjelent kötete

Hazatérése után 1948-1955 között a Cukorértékesítő Nemzeti Vállalatnál dolgozott, Budapesten. 1955-1961 között a Kaposvári Cukorgyár, 1961-1964 között (egészen nyugdíjba vonulásáig) pedig a Szolnoki Cukorgyár igazgatója volt.

Meghívó - Verseghy Ferenc Könyvtár Aprónyomtatvány-tára

Munkássága nagy része a II. világháborúban odaveszett, mely jó időre elfordította a fényképezéstől. Csak később, 1956 környékén ragadott újra fényképezőgépet.
Több ezres gyűjteményének csupán egy szelete maradt fent, mely hagyaték útján került a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárába.

Gyászértesítő - Verseghy Ferenc Könyvtár Aprónyomtatvány-tára

Címke: , , , ,
Top